Frissített kiegészítés (2017.10.19.): Ezen írásomat több, mint egy éve készítettem, melyet követően még sok tapasztalaton és ismeretszerzésen estem át. Ma már - noha lényegét tekintve az itt leírtak megfelelnek a valóságnak - néhány dolgot másképp fogalmaznék, fogalmazok.
A közös tudatmező alapjairól olvashatsz a bejegyzés-sorozat 1. és 2. részében.
Továbbá érdemes rákeresni a neten és tanulmányozni a morfogenetikus mezőt (vagy közös tudatmezőt) ismertető anyagokat!
Kezdetben, legelőször ez létezhetett. Benne a teremtő által feltöltött összes olyan információval, mely az általunk ismert világ létrejöttéhez szükséges volt. Ebből materializálódhatott az anyagi világ és az első (szigorú értelemben vett) élőlény is, és indult evolúciós fejlődésnek, talán meghatározott, tervezett módon.
Ne felejtsük el, irracionális lenne azt gondolni, hogy az élet pusztán a 'véletlennek' lenne köszönhető. Hogy pusztán szerencsés véletlenek milliárdjai álltak pont úgy össze, hogy a világ elérje a mai formáját. Én nem gondolnám. Főleg annak ismeretében, hogy tulajdonképpen 'szerencse' és 'véletlen', mint olyanok, nem is léteznek.
Ahogy az élet és az egyéni tudatok is egyre fejlődtek, a közös tudatmező is egyre több és gazdagabb lett, gyarapodása ma is folyamatos. Ez egy minden egyéni tudatot összekötő, az általunk ismert tér- és idő nélküli "háló" lehet, melyen keresztül az egyéni tudatok folyamatosan kapcsolatban állnak egymással és egyben az egésszel is. A különböző paranormális képességek (jövőbelátás, távolbalátás, telepátia, stb.) esetén az élőlények egy fizikailag meghatározhatatlan csatornákon keresztül kommunikálnak egymással - valójában a közös tudatmezőn keresztül.
A közös tudatmező tehát valószínű sokrétű funkciójú. Egyrészt feltételezhető, hogy a tudatunk formájában ott vagyunk fizikai születésünk előtt és fizikai halálunk után. (Amennyiben létezik reinkarnáció, a tudatunk e közös tudatmezőben létezik, a két fizikai életünk közötti időben.) Másrészt feltételezhető, hogy ott tárolódnak a valaha volt és valaha várható események információi. Amit a tudatunkkal megélünk az adott életünk során, információ formájában mind ’feltöltésre’ kerül.
Hogy a tudatunk (tudattalanul is) folyamatosan naplót ír, jól mutatja, hogy valaki például hipnózis során az élete minden másodpercére kiemelkedő pontossággal emlékezni képes. További érdekesség, hogy e megírt napló szolgál a halál előtti pillanatokban megjelenő ”életfilm” alapjául is.
A közös tudatmező egyes sajátosságai révén a reinkarnáció létezése valószínűnek, logikusnak tűnik, bár bizonyítani jelen ismereteink szerint minden kétséget kizáróan nem lehet.
Feltételezhető, hogy adott életünkben az általunk okozott események mindenképpen meghatározzák a további és/vagy a következő életünket. Képletesen értve tehát a tudatalattink folyamatosan naplót ír az életünkről, amit feltölt a közös tudatmezőbe, amely lehetséges, hogy megírja ennek alapján a további és/vagy a következő életünket. Az előre megírás létezése a jövőbelátás tényére alapozható. Nyilván ha láthatunk a jövőben egy konkrét, később tényleg valósággá váló eseményt, az valószínű azért lehetséges, mert mint jövőbeli információ, valamiért bejegyzésre került a közös tudatmezőben. Feltételezhetően okkal. Egy korábbi cselekmény okozataként.
Bármit is tegyünk, az hatással lesz minden körülöttünk lévőre. (Főleg, ha figyelembe vesszük a 'rizses kísérlet' során megfigyelteket is, mely a bejegyzés-sorozat előző részében olvasható.)
Az a hatás pedig, mellyel a környezetünkre hatottunk, mindenképpen visszahat ránk, méghozzá ugyanolyan előjellel. Ezért van az, hogy a világ csak belülről változtatható meg. Tehát a világot nem tudod megváltozatni, de ha te magad, belül megváltozol, úgy a világ is veled változik.
Kis kitérőként az ún. szeretet törvénye, mely nem azonos a legtöbbünk által ismert szeretettel, mely a következő hármasságon alapul, s mely mindenre kiterjedő érvényű:
1., nem gyűlölni
2., amit nem tudunk megváltoztatni, el kell fogadni olyannak, amilyen
3., nem tenni (gondolni, mondani) semmi olyat, amit nem szeretnénk, ha velünk tennének (gondolnának, mondanának).
Az előre megírás alapelve lehet az események kiegyenlítődése, e törvény mentén. Nem büntetően, kizárólag szeretettel tanító jellegűen. Minden, amit jelen életünkben teszünk, tehát feljegyzésre kerül, s amennyiben szükséges e törvénye szerint azt kiegyenlíteni, az a továbbiakban és/vagy a következő életben kiegyenlítésre kerül. A lényegi rész tehát a 3. pontban olvasható; mindannyian törekedjünk arra, hogy úgy viselkedjünk mással/másokkal, ahogy mi szeretnénk, hogy viselkedjenek velünk. Ugyanis hosszú távon azt kapjunk vissza. Ez egy nagyon régi, talán már közhelyesnek számító megállapítás, de úgy tűnik, feletébb lényegre tapintó.
Látszólag szabad akarattal éljük az életünket, a sorsunkat magunk irányítjuk. De csak látszólag. Valójában mindig azt a termést szüreteljük, melynek a magját korábban elvetettük.
Egyébként tény, hogy aki ezen egyetlen törvény 3 alappillérért betartja, hosszú, egészséges életet él. (Csupán a megváltozhatatlan teljes és őszinte elfogadása hatalmas lelki tehertől mentesít bennünket, s tudjuk, a lelki egészség kulcsa az EGÉSZségnek.)
A tudatunknak tehát két része vagy állapota lehet. Az egyik a hétköznapi értelemben vett tudat, mellyel a fizikai valóságunkat fogjuk fel. A fizikai érzékszerveinkkel a külvilágból felvett ingerek értelmezésére használjuk. A másik pedig az ún. tudatalatti, vagy más néven a tudattalan. Minden bizonnyal ez utóbbival vagyunk képesek kapcsolódni a nem anyagi világhoz. A közös tudatmezőhöz.
A tudatalatti ugyan folyamatosan működik, de tudatosan használni csak bizonyos körülmények között vagyunk képesek. Fontos, hogy a hétköznapi értelembe vett tudatunkat elnyomjuk, s csak a belső Énünkre összpontosítsunk. Elnyomni a külső ingerek (látás, hallás, stb.) kiiktatásával lehetséges. Erre hivatott például a meditáció. Tehát a tudatalattink, vele együtt a paranormálisnak vélt képességeink lehetősége mindvégig velünk van, bennünk van, csupán a fizikai érzékszerveink által felfogott ingerek sokasága elfedi előlünk. Tudományos parapszichológiai kísérletekben ezért van szükség hangszigetelt fülkére, fehér zajra és piros fényre, ezáltal minimálisra csökkentve az ilyenkor nem kívánatos, külső ingereket.
Kifejezettebben a tudatalattinkat használjuk alvás, hipnózis vagy éppen a klinikai halál állapota, tehát valamely módosult tudatállapot esetén. Következésképpen ezen esetekben tudunk tudatosan kapcsolódni a közös tudatmezőhöz.
A közös tudatmezőben nem érvényesek az általunk ismert tér és idő fogalmak. A különböző módosult tudatállapotokban ezért van idő- és térnélküliség. Álmunkban bárhol, bármikor lehetünk és ami ott több óra, valójában csak egy másodperc.
Tekintve, hogy a tudatalattink folyamatosan, kiemelkedő részletességgel naplót ír az életünk minden másodpercéről, és tekintve, hogy a jövőbelátás (bizonyított paranormális képesség) alapján tudjuk, hogy a jövőnk is látható, feltételezhető, hogy ilyen értelemben a jövőnk előre, talán meghatározott szabályok alapján, megírt. Ha van megírt jövőnk, akkor előle kitérni valószínűleg nincs módunk, hiszen, ha tudnánk rajta változtatni, értelmét vesztené annak megírása. Azonban ennek ellenére elképzelhető, hogy mégis megváltoztathatjuk azt; lehetséges, hogy a jövőbelátáskor észlelt konkrétum csupán a jelen állás következménye, a jelen megváltoztatásával a jövőkép is folyamatosan igazodik. Bár a karmánkat (a tetteink következményeképpen nekünk járó sorsunkat) valószínűleg nem kerülhetjük el. Azt, hogy a jelenünk minden pillanatát éppen hogyan éljük meg, a tudatalattink folyamatosan kontroll alatt tartja – úgy, hogy észre sem vesszük. Változtathatunk a jelenünkön, de minden egyes pillanatban nem lehetünk tudatosak. Így elképzelhető, hogy a tudatalattink, mihelyst lehetősége van rá, abba az irányba kormányoz bennünket, amerre az adott sors beteljesüléséhez szükséges.
Mivel a tudat örökké létező, és mivel hipnózis útján képesek vagyunk ’előző életünkre’ hitelt érdemlő módon emlékezni, feltűnik a reinkarnáció létezésének eshetősége. Természetesen lehet, hogy csupán egy életünk van a fizikai valóságban, de bizonyos tények inkább a több, egymásból törvényszerűen adódó életet valószínűsítik. Azt se felejtsük el, hogy több ezer éve, s még ma is az emberiség egy jelentős hányada a reinkarnációba való hitben éli az életét - talán nem véletlenül. Az élet során a közös tudatmezőbe feltöltött temérdek információ értelme valószínű még az is, hogy általa az egész is egyre tapasztaltabb, egyre több lehessen. Bizonyos, hogy mindenki (leszámítva a kivételes tehetségeket) a közös tudatmezőből jobbára olyan információkhoz képes hozzájutni, amelyek valamilyen módon érzelmileg kötődnek hozzájuk. Ha egy személy hipnózis során hitelt érdemlő módon beszámol korábbi életéről (tehát egy konkrét, korábban élt személyről), akkor ahhoz mindenképpen érzelmi kötődése kell, hogy legyen. Hiszen kérdés, hogy miért épp arra az adott személyre emlékezik vissza, a rengeteg korábban élt személy közül? Ha kizárható mindennemű kapcsolódási pont a két személy között az adott életében, akkor az akár a reinkarnáció voltát is jelentheti. Ez különösen érzékelhető akkor, amikor például egy hét éves gyermek az emlékező, hiszen így még kisebb az esélye a kötődési pontnak.
A különböző paranormális képességek a tudatalatti és így közvetve a közös tudatmező tudatos használatából eredeztethetőek.
A közös tudatmezőben tehát minden információ megtalálható, amely valaha volt és úgy tűnik, minden megtalálható, amely az eddigiek fényében a jövőben valaha is lesz.
Amilyen mértékben vagyunk képesek tudatosan a közös tudatmezőhöz csatlakozni, olyan mértékben válunk képesek paranormálisnak vélt jelenségek véghezvitelére. Nélkülözhetetlen azonban, hogy ne csak higgyük, hanem tudjuk is, hogy képesek vagyunk rá. Ily módon sokszor hitbeli meggyőződésünk a gátja a sikertelenségünknek.
Elképzelhető tehát, hogy egyesek úgy láthatnak a jövőbe, hogy az előre megírt információt (a sajátukét, akár másét) látják a közös tudatmezőben. Valamint e tudatmezőn keresztül láthatják egyesek a másik gondolatát. Mindannyian folyamatosan kapcsolatban vagyunk a közös tudatmezővel (ha tudunk róla, ha nem), a gondolataink így válhatnak elérhetővé mások számára. Itt is fontos megjegyezni: ebben a közös tudatmezőben mindenki egyéni adottságai és (főleg) egyéni érzelmei függvényében képes "kutakodni", információhoz jutni.
Csupán kivételes képességű emberek képesek szinte bármilyen információhoz hozzáférni.
A telepátia (gondolatátvitel) esetében is megfigyelhető, hogy nem függ sem az általunk ismert időtől, sem a tértől. Ugyanúgy működik egy méteren belül, s ugyanúgy a Föld-Hold távolságában. (Mindkét eset bizonyított.)
Egy példa, illusztrálásként, a nagyon sok közül, R. Kárpáti Péter filmjéből: egy magyar asszony halál közeli élménye alatt nővérét látta, kezében egy babával, mellette pedig (ahogy ő fogalmazott) egy fémvályúban 3 babával. Hat évvel később a nővére mesterséges megtermékenyítés mellett 3 babát elveszített, egyet viszont egészségesen megszült. A nagy kérdés, hogyan láthatta ezt 6 évvel előre? Valószínűleg a klinikai halál állapotában, hozzáférve a közös tudatmezőhöz, látta a nővére előre megírt sorsában ezt a momentumot.
