A létezés nyomában - 4. rész: Fizikai testünk és egészségünk
2016. augusztus 25. írta: thoomas26

A létezés nyomában - 4. rész: Fizikai testünk és egészségünk

Frissített kiegészítés (2017.10.19.): Ezen írásomat több, mint egy éve készítettem, melyet követően még sok tapasztalaton és ismeretszerzésen estem át. Ma már - noha lényegét tekintve az itt leírtak megfelelnek a valóságnak - néhány dolgot másképp fogalmaznék, fogalmazok.

 

A fizikai testünk egyetlen célja, hogy az általunk ismert anyagi világban meg tudjunk nyilvánulni, tapasztalatokat és élményeket tudjunk szerezni, fizikai érzékszerveink által. A megélt eseményekkel a közös tudatmezőt gazdagítjuk. A fizikai világot olyannak látjuk, amilyennek azt a fizikai érzékszerveink lehetővé teszik, a teljes valóság rejtve marad.
A valóság, mint illúzióként való értelmezése, nem teljesen egyértelmű. Amit érzékelünk, bizonyosan a valóság ugyan, ám a teljes valóságnak az csupán egy (kisebb) része. Valóság, hiszen mindannyian alapvetően ugyanúgy éljük meg, továbbá ok-okozati változásai egyértelműen megfigyelhetők. (Egy egyszerű példa: ha egyik a nap egy széket arrébb teszek, feltéve, hogy más nem bántja, ott lesz másnap is. Ezt figyelemmel kísérheti akárhány élőlény, számára is ugyanaz a tett és tény marad.) Tehát az igazi valóság egy széles skála, melynek ugyan csak egy kis tartományát, de attól még a VALÓSÁG kis tartományát érzékeljük.

A fizikai valóságunk tehát csupán kicsinyke része a teljes valóságnak. Mind a teljes hang- és fény-hullámtartománynak is csupán bizonyos részét vagyunk képesek érzékelni, valamint számos sugárzás rejtve marad előttünk. Meg kell jegyezni, hogy jóval több a számunkra nem látható része a teljes valóságnak, mint a látható. S amelyik a több, nyilvánvalóan az a lényegesebb is - legalábbis az összkép megértését illetően.

Tudjuk, hogy (bizonyos szinten) minden atomokból épül fel. Azok molekulákká rendeződnek, majd érzékelhető anyaggá vagy sejtekké, szervekké, stb. Tehát minden pusztán atomok halmaza. Viszont ha veszünk egy atomot, s felnagyítjuk egy futballpálya méretére, akkor a pálya közepére kihelyezett szőlőszem lenne csupán az atom magja, az első elektronokat pedig csak a lelátó széksorai között találnánk. Az atomnak a döntő többsége, egy 'nagy üresség', legalábbis számunkra. Akár, mintha a Naprendszert szemlélnénk. Nyilvánvalóan nem beszélhetünk ürességről egyik esetében sem, pusztán érzékelteti, hogy mennyit is láthatunk a teljes valóságból. A nem látható rész (az ismert sugárzásokon túl) nem más, mint a látható részt fenntartó morfogenetikus tér, a közös tudatmező. Az atomoknak egyébként kb. 99%-a "légüres tér", tehát minden, amit látunk, annak 99%-a "üres". Amit látunk, az csak az egész 1%-a. Ez a tény kitűnően érzékelteti, hogy a fizikai érzékszerveink (jelen esetben a szemünk) mennyit is engednek láttatni a teljes valóságból.

Alapvető kötelességünk a fizikai testünket fizikai eszközökkel egészségben tartani, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozással és mozgással, hiszen csak a testünk által vagyunk képesek ebben a világban megnyilvánulni. Azonban mindez mit sem ér, ha a lelkünket ugyanígy, lelki eszközökkel nem tartjuk egészségben, döntően pozitív érzelmekkel, lelki béke megtartásával. Ezt pedig kizárólag a tudatunkkal, a tudatosságunkkal vagyunk képesek megtenni. Ne felejtsük, a tudatunkkal teremtjük a lelkünk mindenkori állapotát, az pedig a testünk mindenkori állapotát.
Valószínűsíthető, hogy ezért csak azok élnek hosszú életet, akik a lelki békéjüket és boldogságukat, nyugalmukat megőrizni képesek, látszólag függetlenül az egyéb körülményektől. Valószínűsíthető, hogy nyilvánvaló egészségkárosító tényezők mellett ezért maradnak egyesek egészségesek, míg mások megbetegszenek ezek nélkül is. Ezért lehet beteg, aki amúgy egészségesen él, vagy éppen maradhat egészséges, aki dohányzik vagy sok alkoholt iszik. A lényeg a tudat irányító készségén van, ha tudunk róla, ha nem. A többi csupán segítő, avagy nehezítő körülmény.
Erre vezethetők vissza többek között az utolsó stádiumban lévő gyógyíthatatlannak ítélt betegek csodálatos gyógyulásai is. Mind arról számolnak be, hogy így vagy úgy, de a tudatukkal képesek voltak valahogy felülkerekedni a betegségükön.
Mindenkit az gyógyít meg legjobban, amiben hisz, bármi is legyen az. Tehát közvetve ugyan, de a saját tudata.

Ugyan a tudatunknak nem a fizikai élet az igazi otthona, viszont a fizikai élet időtartama alatt itt "lakunk", és elemi érdekünk, hogy a "lakásunkat" rendben és tisztán - egészségben tartsuk. Az egészség egy háromlábú szék, melynél ha bármelyik láb is hiányzik vagy nem megfelelő, akkor a szék felborul vagy billegni fog. E három láb: a táplálkozás, a mozgás és a lelki egyensúly. Mindhárom (szinte) ugyanolyan fontosságú. Igaz, a lelki egyensúlyon van a lényeg, de ahhoz, hogy az képes legyen felülírni a másik kettőt... nem mindenkinél működik olyan könnyen - erre születni is kell. Viszonylag kevesebben vannak azok a típusú emberek, akik természetüknél fogva nyugodtak, higgadtak, elfogadóak, "lazák". Nekik kevésbé kell a szék másik két lábára figyelniük - hiszen a tudat irányít, s ha a tudat kiegyensúlyozott (például az ő esetükben), akkor a többi már "csak" segítő vagy nehezítő körülmény. Viszont a többségünknek igenis, ápolnunk kell, ugyanúgy, mind a hármat.

Mozgás. A legóvatosabb becslések szerint is napi fél órát kellene a szabad levegőn (!) gyalogolnunk. A teljes igazság napi 2-4 óra, az életünk teljes (járóképes) hosszában. Ez a mai embernek iszonyúan soknak s kivitelezhetetlennek tűnhet, de ne feledjük, a testünk erre van kitalálva, s az évmilliós evolúciót nem érdekli, hogy az elmúlt 100 évben elkényelmesedett és vele együtt túlpörgetett életmódra váltottunk! Tehát ha tehetjük, minél többet mozogjunk, közlekedéstől lehetőleg kevésbé terhelt, szabad levegőn - de azt ne érezzük megerőltetőnek. A megerőltető mozgásformák (szélsőséges példája a verseny sportok) már kfejezetten egészségtelenek, mégha első ránézésre nem is tűnnek annak. A jóleső mozgást mindenünk meghálálja, a hiányát pedig mindenünk megtorolja.

Lelki egyensúly. A legfontosabb: ne féljünk! Addig félünk valamitől, amíg meg nem értjük azt. Tehát mindig merjünk a félelmünk tárgya mögé nézni, s próbáljuk meg megérteni a működését. Ha tisztában leszünk vele, elmúlik a félelmünk. A legfontosabb a haláltól való félelmünk megértése, hiszen a félelmeink túlnyomó része tulajdonképpen halálfélelem. Ne vegyük túl komolyan az életet. Természetesen fontosak az anyagiak, de ne azokat helyezzük előtérbe. Folyamatos lelki tehernek tesszük ki magunkat, ha túlnyomórészt az anyagiaknak élünk. Egy szál semmiben érkeztünk ebbe a világba s úgy is fogunk elmenni. "Csak" az élményeinket és tapasztalatainkat visszük magunkkal, ezekre szenteljünk hát több figyelmet. Értsük meg, hogy sem a másikat sem a világot nem tudjuk megváltoztatni. Kizárólag magunkat. S ha magunkat megváltoztatjuk, a világ is velünk változik. Amit vagy akit tehát nem tudunk megváltoztatni, fogadjuk el feltétel nélkül olyannak, amilyen. Gondoljunk csak bele: ha nem fogadjuk el, ő akkor is olyan marad, nekünk viszont rosszabb lesz, s talán neki is... akkor melyik a jobb? Ne gyűlöljünk senkit és semmit. Nem segítnünk vele senkinek és semminek. Magunknak viszont ártunk vele. Az általunk érzett gyűlölet elsősorban a saját auránkban (energiamezőnkben) vetül le, mely a saját testünkre fog hatni. A másik embert meg vagy eléri, vagy nem... akkor melyik a jobb? Persze mindez nem azt jelenti, hogy le kell nyeljünk minden nekünk nem tetszőt, hiszen az teljesen természetes, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, természetes, hogy senki nem nyerheti meg mindenki tetszését. Csupán arról van szó, hogy akik számunkra szimpatikusak, azokat fogadjuk el és szeressük olyannak, amilyenek. Akik számunkra nem szimpatikusak, lehetőség szerint kerüljük el őket, fogadjuk el, hogy mi ilyenek vagyunk, ők pedig olyanok. Fogadjuk el, hogy ők egy teljesen más utat járnak a miénkhez képest, engedjük hát útjukra. Fontos tudni: egyikünk sem jó vagy rossz. Csupán ilyen. Mindenkinek az a "jó", ahogy ő látja a világot. Éppen ezért nagyon nehéz jó és rossz, bolond vagy normális közé határvonalat húzni. Ha dióhéjban foglalnám össze a lelki egyensúly, a boldogság receptjét, annyi lenne csupán, hogy: "Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak".

Táplálkozás. Testünk kb. 70%-a víz. Egyértelmű, hogy ebből kell a legtöbbet fogyasszuk. Feldolgozatlan formában. Mennyiséget nem érdemes meghatározni, eltérő életvitelünk miatt, csak arra figyeljünk, hogy a vizeltünk minél világosabb legyen. Ha sötét sárga, nem ittunk eleget. Meglepődnénk, ha megtudnánk, hogy már a kellő hidratáltság mennyi nyavajától óv meg bennünket. Nagyon fontos, hogy semmit nem szabad megvonnunk magunktól, főleg, ha azt kívánjuk is, csupán a mértékeket kell betartanunk. Ezért teljességgel értelmetlen (egészséges embernek) bármilyen (divat)diétát folytatnia! Rövid távon működhet, de hosszabb távon már nem. Egy idő után elegünk lesz a megszorításokból, a megvonásokból, s feladjuk az egészet. A táplálkozás nem erről szól. Hanem arról, hogy megadjuk a testünknek azt, amiből építkezni tud, se többet, se kevesebbet. Hogy képessé tegyük arra, hogy általa élményeket és tapasztalatokat szerezzük a fizikai életünk során. Hogy életünk ne a testi betegségekről, végső soron a szenvedésről szóljon. Kettő szempontot kell csupán betartanunk, ezt azonban élethosszig. Az egyik, hogy csak annyit együnk, amennyi jól esik! A másik, hogy amit megeszünk, bármi is legyen az, minél közelebb legyen a természetes állapotához! Nincs több szabály, ám ezeket nagyon komolyan kell venni. Egy egészséges embernek egyik élelmiszer-csoportot sem szabad megvonnia magától - felesleges és butaság is. A vegán életmódot is például nagyon meggyőzően hirdetik egyes csoportok, de nem dőljünk be - érveik csupán féligazságokat tartalmaznak. Minden ember más és más, ezért a táplálkozásnál minden embernek saját magának kell kitapasztalnia, hogy mit, mennyit és mikor esik jól a szervezetének. Fontos: azt kell figyelnünk, hogy a szervezetünknek mi esik jól s nem azt, hogy nekünk mi! Ugyanakkor minden emberre általánosságban megfogalmazható a következő egészséges étrendi ajánlás. Először is vegyes és teljesértékű, tehát minden egyes élelmiszer-csoportot tartalmazó, és minél feldolgozottlanabb, tehát minél közelebb legyen a természetben megtalálható állapotához. Másodsorban (ez is ugyanolyan fontos) minél több nyers zöldség és gyümölcs kerüljön beiktatásra az étrendbe. Ha valaki kiegyensúlyozott, mértékletes, a szervezeti igényének megfelelő, napi háromszori étkezést biztosít magának, az étkezések előtt egy órával nagyobb adag nyers gyümölcsöt, az étkezésekhez pedig nagyonn adag nyers zöldséget fogyaszt, a legtöbbet tette a testi egészségéért. Mind az elhízás, mind a táplálkozással összefüggő összes testi nyavalya a múlté lesz csupán. Nyilván itt is kompromisszumot kell kötni - a fehér cukor kiváltása természetes édesítőkkel, gyümölcsökkel, a finomított étolaj kiváltása természetes zsírokkal, a fehér liszt kiváltása teljes kiőrlésűvel, stb., de itt is meg kell értenünk, a szervezetünk az évmilliók során így fejlődött, s az evolúciót nem érdekli, hogy az elmúlt 100 évben milyen élelmiszereknek tűnő dolgokat fedeztünk fel. Minden azzal az üzemanyaggal működik helyesen, amire azt tervezték. Ma már nagyon nehéz egészségesen táplálkozni, de lehetőségeinkhez mérten törekednünk kell rá! Minél többet teszünk meg efelé, a szervezetünk annál jobban meghálálja azt.

Egy külön kis kitérő a bio élelmiszerek kapcsán. Szép és jó a törekvés, hogy kevesebb vegyszert és több vitamint tartalmazzanak az táplálékaink. Egyértelmű választás lehet tehát a bio minősítés. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Egyrészt annyira elszennyeztünk már mindent, hogy olyan, hogy bio, gyakorlatilag nem létezik. Csak kevesebb vegyszert tartalmazó. Persze az is valami, de a lényeg mégsem ezen van. A 'rizses kísérlet' kapcsán esett szó a megszentelés vagy megátkozás misztériumáról - a sorozat 2. részében. Furcsa ezt megérteni, de a táplálékainkkal annak lelkét is elfogyasztjuk, amiben pedig az van, amit az "élete" során az azt körülvevő emberek beletettek. Érzékeltetésképpen: egy olyan bio paradicsom, amit ugyan a bio minősítésre jellemzően állítottak elő, de a vele érintkezésbe lévő (kizsákmányolt) munkások folyamatosan szidtak és átkoztak, többet fog nekünk ártani, mind az a paradicsom, melyet vegyszereztek ugyan, de termesztése nyugodt körülmények között, szeretetben zajlott. Nem beszélve arról, hogy az étel megszentelésének hagyománya éppen arra hivatott, hogy pozitív energiákkal töltsük fel a táplálékunkat, annak elfogyasztása előtt. Nehéz elhinni, de a lényeg nem a bio minősítésen van, noha a vegyszerek tényleg nem használnak nekünk. A lényeg: ha az elfogyasztott táplálék iránt hálát és szeretetet érzünk, s tudatosítjuk magunkban azt, hogy az egészségünkre fog válni, akkor az úgy is lesz. A tudat irányít, s az agyunk nem tesz különbséget aközött, hogy valami megtörtént, vagy csak egészen beleéltük magunkat - ezt ne feledjük.

 

Tovább az 5. részre >>>

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr3611651616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.