A megszállásról...
2018. január 31. írta: thoomas26

A megszállásról...

Viszonylag sok embert érinthet a hétköznapi értelemben megszállásként emlegetett jelenség, melyet sokan, némiképp félreértelmezhetnek, ha a szó, szó szerint jelentését veszik alapul. Ugyanis szigorú értelemben véve olyan, hogy megszállás, nem létezik, mint ahogy ördög vagy sátán sem. Ezeknek többnyire a régi hiedelmek szolgálnak forrásul, amelyek a hitet előtérbe helyezték a szellemtan ismeretivel szemben. (Annak idején bizonyos értelemben véve érthetően, hiszen ez utóbbi ismeretek viszonylag hiányosak voltak.)

Csak szellemek léteznek. Mi is azok vagyunk, csak mi most éppen testi életünket éljük. Szellemek népesítik be a látható fizikai világot, és a legtöbbünk számára láthatatlan szellemi világot is. Kizárólag annyi különbség van közöttünk (és nem több!), hogy a szellemi fejlődés más és más szintjén állunk. Mindannyian haladunk a tökéletesség felé, Isten felé, s ennek a folyamatnak a jó részét a fizikai testet öltések által végezzük el. Mindannyian eltérő idősek vagyunk és eltérő ütemben is haladunk. Általánosságban elmondható, hogy minél gonoszabb, minél anyaghoz ragadtabb egy szellem, annál fiatalabb, annál fejletlenebb, s minél jóakaratúbb, minél inkább a szellemi dolgokhoz kötődő, annál idősebb és fejlettebb. Tehát hogy a lelke mélyén melyik oldalhoz húz inkább, a jó vagy a rossz oldalhoz. Ez azonban ahhoz hasonlatos, mint itt a földi életünkben a különböző életszakaszaink. Csak a fontossága miatt jegyzem meg (noha élesen nem tartozik e bejegyzésem témájához), hogy megítélni és gyűlölni, bántani bárkit csak azért, mert rossz szándékú, annyit tesz, mintha felnőttként ugyanezt tennénk egy óvodás gyermekkel, amiért nem tud számolni és olvasni! Tehát a gyermeki példában elvárható hozzáállásunkat kellene gyakorolnunk, különböző, nálunknál rosszabbnak ítélt embertársainkkal szemben is. Mindig észben kellene tartsuk, hogy egykoron (valamelyik korábbi életünkben akár) mi is voltunk olyanok, mint akit most megítélni vagyunk hajlamosak - akár jogosan, akár jogtalanul.

Azok a szellemek, akik a testi haláluk után annak rendje módja szerint (legkésőbb másfél hónapon belül) átkelnek a szellemvilágba, a saját szintjükön egy tisztulási folyamaton vesznek részt, melyet követően folytathatják létezésüket, megpihenve, majd készülvén a következő testet öltésükre, kinek-kinek aszerint, amilyen életet élt az előzőekben. Viszont vannak olyan szellemek, akik a halálukat követően, nem kellő tudatosságból (vélt félelemből, szellemi tudatlanságból), és/vagy az éppen hátrahagyott életükből valakihez vagy valamihez való túlzott ragaszkodásuk miatt megmakacsolják magukat és nem kelnek át a fénybe. Mivel a szabad akarat ebben az állapotban, helyzetben is szent, így e lehetőség adott számukra. Ezután hosszabb-rövidebb ideig itt ragadt lelkek lesznek, s végül ugyan valamennyiük visszatér a szellemvilágba, de ez mindenkor a saját döntésükön múlik, így ez az időhossz teljesen egyedi lehet.

Tehát azon szellem közül, akik itt ragadtak a földi síkon, ugyanúgy megtalálható mindenféle lelkületű, mint az emberek között. Ugyanúgy lehetnek közöttük elmebetegek, lelketlen gyilkosok, gonoszok, s ugyanúgy jó lelkű, szeretettel telliek, de e két véglet közötti bármely lelkületűek is. A testi halált követő másfél hónap után bezárul az a kapu a szellemvilág felé, mely az adott léleknek nyílott, s ami után az már csak segítséggel nyitható meg, illetve az adott lélek elhatározása által. Ebben az időszakban már az ezen a síkon való létezéséhez energiát kell vételeznie minden szellemnek, amit csak a még itt, testben élő emberektől szerezhet. Így ha a másfél hónap leteltével is marad, akkor hosszabb-rövidebb ideig, szükségszerűen hozzá kell kapcsolódnia valakihez az élők sorából, hogy fennmaradását biztosítani tudja. A jobbik eset, amikor csupán erről van szó, s az ember akár meg sem érzi azt, vagy olyan, kisebb fáradtságként észleli, melynek nagyobb jelentőséget nem is tulajdonít. A rosszabb eset viszont az, amikor a hozzákapcsolódott szellem nem éri be ennyivel, hanem át is szeretné venni az irányítást az adott ember elméje, tudata felett, s azt az önös érdekinek megfelelően használni is kívánja. Általában elmondható, hogy a pozitívabb szellemek az előbbi, a negatívabb szellemek ez utóbbi esetek résztvevői. Fontos tudnunk, hogy ezen szellemek, szellemünkre gyakorolt hatásai hasonlatosak a fizikai testünk esetében megfigyelhető, immunrendszerünket ért támadásokhoz. A vírusok is például folyamatosan körülöttünk lehetnek, s folyamatosan támadni próbálnának bennünket, de addig semmi esélyük, amíg a fizikai testünk védvonala, az immunrendszerünk kellően erős. Ugyanígy ameddig a szellemi testünk védvonala kellően erős, addig a szellemi behatásoktól teljesen védve vagyunk. Ez a védvonal pedig a minél pozitívabb gondolkodás. A minél derűsebb, optimistább életszemlélet, minél inkább olyan érzelmek, magunkból kisugárzása, mint a szeretet, megértés, elfogadás, stb. Ebből láthatóan kizárólag magunk döntjük el, hogy milyen energiát engedünk magunkhoz közel és magunkba. Ahhoz hasonlatosat, mint amilyenek éppen magunk vagyunk. Ha döntően pozitívak vagyunk, akkor csak ugyanolyan szellem férkőzhet körénk, akik viszont nem fognak bennünket "megszállni" és uralkodni sem próbálnak majd felettünk.

A megszállás tehát valójában nem más, mint amikor egy adott ember, gyengeségből, akarva vagy akaratlanul engedi, hogy egy itt ragadt negatív szellem befolyásolja és irányítsa őt. Ennek természetesen különböző fokai léteznek, s lehetnek egészen súlyos, az illető és/vagy környezete testi épségét is veszélyeztető formájúak. Csak érdekességképpen jegyzem meg, az ezzel foglalkozó szakemberek szerint a skizofréniának nevezett kórképben szenvedők többsége (tehát nem mindegyikük) valójában tudati megszállott. S kezelésének - amennyiben bebizonyosodik, hogy erről van szó -, a gyógyszer helyett a tudat erősítésének kellene lennie.

Amikor valakire azt mondjuk tehát, hogy megszállta az ördög, akkor valójában arról van szó, hogy egy olyan, itt ragadt szellem kapcsolódott hozzá, aki kifejezetten gonosz, rosszindulatú. Az ördög szó ebben az esetben csupán képletesen értendő, alapja abban a korban leledzik, amikor az embereknek még viszonylag hiányosak voltak a szellemtani ismereteik.

A dolog sajátossága miatt vajmi kevés az, amit ilyenkor egy kívülálló ember tehet. Ugyan egy szakember akár ki is űzheti belőle a szellemet, de az csak annyit ér (az alany közreműködése nélkül), mint amikor egy orvos kigyógyít bennünket a náthából, de már másnap újra izzadtan, rövid ujjú pólóban szaladgálunk a téli hidegben. A dolgok oroszlánrésze arra vár, aki érintett a dologban. S a megoldás kulcsa a saját tudatának a megerősítése. Elsősorban minél pozitívabb gondolatokkal és érzelmekkel és annak tudatosítása, hogy ő az erősebb az őt befolyásolni kívánó energiánál, tehát hogy ő az "úr a házban", a saját elméjében. Naponta egyszer-kétszer érdemes az úgynevezett fehér fény gyakorlatot megcsinálni, ami abból áll, hogy egy vakítóan fehér fényes burkot kell erősen elképzelnie az adott egyénnek maga körül, s erősen hinnie is kell abban, hogy ez megvédi őt az ártó energiákkal szemben. Továbbá, amennyiben már kellően erős, akár szóban, akár gondolatban felszólíthatja az elméjében tartózkodó "vendégét", hogy távozzon. Viszont itt is újra ugyanoda lyukadunk ki, hogy nem elég a szó, érzelemnek is kell lennie mellette. Tehát ha csak mondjuk, attól még nem fog elmenni a megszálló szellem. Ha kellően tudatosak vagyunk, és igazán erősnek érezzük magunkat, illetve ennek erélyt is adunk az érzelmeinkkel, gondolatainkkal, s döntően pozitívak tudunk lenni, akkor magától fog a probléma megszűnni. Egész egyszerűen azért, mert olyan rezgésű energiákat sugárzunk ki magunkból, melyben ártó energia nem lesz képes megmaradni.

Az ilyen szellemi befolyásoltságban érintett személyek főként a negatívan gondolkozók, a tudatukban gyengék, s a káros szenvedéllyel élők. Hiszen ne felejtsük el, minden káros szenvedélyre igaz, hogy valójában gyengeség az okozója. (Megfogalmazása, definíciója szerint onnantól számít bármely tevékenység szenvedélynek, amikor már nem az ember uralja azt, hanem az uralja az embert.)

Folyamatosan lehetnek körülöttünk olyan szellemek, akik egykori testi vágyaiknak kívánnak eleget tenni, ez legyen akár alkoholizálás, akár gyilkolási kényszer, s kizárólag mi döntjük el, adunk-e teret nekik vagy sem. Tehát kizárólag olyan embert tudnak megszállni ezen szellemek, akik hozzájuk hasonlatosak. (Ez természetesen nem jelenti egyúttal azt is, hogy minden alkoholista és gyilkos megszállott lenne. Hiszen maga az a szellem is bírhat ilyen hajlammal, aki eredendően is a testben lakik.)

Itt fontos kiemelni, olyan tehát nem létezik, hogy egy testben két szellem (lélek) lakozna - sokan ugyanis ezzel teszik egyenlővé magát a megszállást. A megszálló szellem sohasem lakója az adott testnek, csupán az irányítást igyekszik átvenni az a szellem felett, aki eredendően is benne él - s éppen ez is bizonyítja, hogy olyan könnyű annak eltávolítása, mint a beengedése volt.

Ameddig a szellemi védvonalunk erős, ameddig döntően pozitív érzelmeket, gondolatokat árasztunk magunkból, s tudatosítjuk magunkban, hogy mi vagyunk az erősek, hogy nem hagyjuk irányítani az elménket senkinek sem, aki ártani szeretne, addig teljesen védve vagyunk az ártó szellemekkel szemben. Az olyan embernek azonban, aki már szereplője egy ilyen esetnek, feltétlen igyekeznünk kell segíteni, noha ez a tanácsokban, javaslatokban, lelket öntésben kimerül, a folyamat oroszlánrésze magára az alanyra vár.

S hogy miért engedi meg Isten, hogy ilyen hatásoknak legyünk kitéve? Erre ugyanaz a válasz, mint bármely más rossznak ítélt dologra az életünkben. A fizikai világban jelen lévő rossz csupán azért létezik, hogy a szellemek (tehát mi) folyamatosan dönthessenek, mit választanak; a rosszat vagy a jót. Tehát a döntési lehetőség minden esetben a miénk! Az élet megpróbáltatásai közül valók ezek, amelyeknek valamennyi elemét mi magunk vonzottuk be, de épp úgy mi magunk dönthetünk afelől is, hogy változtassunk.

 

Medek Tamás - spirituális segítő

karmikus életút tanácsadás és spirituális kérdések megválaszolása, bővebb információért kattints ide

thoomas26@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr7113616298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.