Egyedül vagyunk a Világegyetemben?
2018. február 20. írta: thoomas26

Egyedül vagyunk a Világegyetemben?

Maga a kérdés hivatalos értelemben érthető és jogos felvetés, s a legtöbb ember fantáziáját képes megmozgatni. Ugyanakkor ha igazán belegondolunk és ésszerű következtetések mentén haladunk, könnyen rájöhetünk, hogy a kérdés egyszerűen értelmetlen és felesleges. Ha a szellemtanításokat is hozzávesszük, a kérdés végképp okafogyottá válik.

Amiért hivatalosan még mindig nagy a létjogosultsága, érthető, hiszen egészen addig nem tekinthető ténynek, amíg széles körben és mindenki számára elfogadható módon nem nyer bizonyosságot, bizonyíthatóságot, rajtunk kívüli más civilizációk létezése. Az azonban, amit a széles nyilvánossággal megosztanak, amit a széles nyilvánossággal megoszthatónak tartanak, nagyon sok esetben, egyáltalán nem tekinthető a tényleges igazságnak - s ez így van az élet oly sok, egyéb területén is. Ráadásul - akárcsak a szellemvilág esetében -, mennyire egyértelműen meggyőződhetnek egyes emberek a létezéséről, még akkor is, ha hivatalosan az még mindig a képzelet és a mese határán táncol.

Elég egy videót megnéznünk, ami a Világegyetem - általunk ismert - méreteiről szól, s rögtön ledöbbenünk, hogy földi világunkat tekintve mennyire apró porszemek vagyunk csupán, s akkor még rettentően enyhén is fogalmaztunk. Számunkra még a saját Naprendszerünk is elképesztően nagy, mégis attól hatalmas távolságokra újabb és újabb Naprendszerek találhatóak, több száz milliárdnyi(!). S ez még így összesen is csak a saját galaxisunkat teszik ki, melyeken kívül - szintén hatalmas távolságokra - újabb és újabb galaxisokat találunk, szintén több száz milliárdnyit(!). S ez még mindig csak a "belátható" Univerzum, melyen túl, tudósok által is feltételezhetően, újabb és újabb Univerzumok lehetnek, végtelen(!) mennyiségben, együttesen alkotva az úgynevezett Multiverzumot - és nyilván még ezek sem feltétlen jelenthetik a fizikai világ végét. Tehát ha csupán ezt az egyetlen tényt vesszük figyelembe, a nagy számok törvényét, elismerhetjük, hogy józan ésszel teljességgel kizárható, miszerint egyedül lennénk ebben az elménk számára felfoghatatlanul hatalmas térben. S még közelebb jutunk a megoldáshoz, ha hozzávesszük azt a tényt is, hogy a természetben, itt a Földön is (s akkor nyilvánvaló, hogy a Világegyetem egészét tekintve is), semmi sincs értelmetlenül és használaton kívül. Mindennek funkciója van, minden helyet ad, így vagy úgy, ilyen vagy olyan típusú életnek. Semmi sem felesleges, s minden - még a legkisebb egység is - a nagy egész értelmét szolgálja, annak szerves részeként. A Földön is megfigyelhető, hogy az életnek szinte végtelen formája megtalálható, ott is, ahol a legkevésbé számítanánk rá, ott is, ahol azt gondolnánk, élő organizmus már nem élne meg - oxigénhiányos környezet, óceánok vaksötét és hatalmas nyomással rendelkező mélységei, stb. Egyszerűen csak az történik, hogy mindenhol olyan élet alakult ki, amilyent az adott körülmények lehetővé tettek. S az az életforma, ahhoz alkalmazkodva oly vígan éli ott az életét, mint akár a hal a vízben, vagy az ember a szárazföldön. A földi világra a vízalapú, szénalapú élet a jellemző, annak összes variációja ezekből eredeztethető. S mivel a Földön is szinte végtelen sokszínűséget képes produkálni a természet, figyelembe véve, hogy más bolygókból is végtelen számú létezik, érthető, hogy a más planétákon fellelhető életformák típusa és száma körülbelül a végtelenszer végtelen eredményével lesz azonos.

Ezért, ha kifejezetten olyan vagy ahhoz csak hasonlatos életformát keresünk, mint amilyenek mi magunk is vagyunk, már rettentő hátrányban leszünk a keresésben. Gondoljunk csak bele, ha soha nem láttunk volna még halat például. De még arról sem hallottunk volna még soha, hogy a vízben élhetnek élőlények. Csak annyit tudnánk, hogy mi abban egész egyszerűen elpusztulnánk. Elhinnénk azt, hogy ott is élhet valami vagy valaki? Elhinnénk azt, hogy ott is hemzseghet az élet? S ez még mindig könnyebb felfogást jelent az elménk számára, hiszen ha így vagy úgy, de a megszokott, földi környezetről van szó. S ezért természetesen nehéz elképzelnünk, hogy tőlünk gyökeresen különböző létalapokon, létformákban és körülmények között is létezhet tudatos élet. S hogy ezek között lehetnek annyira különbözőek tőlünk, mint amennyire az oroszlán különbözik a nátha vírusától.

A kijózanító valóság tehát arra enged egyértelműen következtetni, hogy a Világegyetemben - földi elménkkel kifejezve - végtelen számú és típusú életforma létezik, melyek egyike-másika teljes egészében eltér a mi általunk megszokottól, s melyeknek a Világegyetemben található végtelen számú és típusú égitestek adnak otthont. Mely égitestek egyike sem halott, mindegyiken megtalálhatóak az életnek valamely kifejeződései. Az egészet tekintve mindez legalább oly sokszínű és végtelen, mint a földi világban fellelhető, az azt illető és éltető élet sokszínűsége és végtelensége.

Hogy ne menjünk messzire, saját Naprendszerünk sem kivétel ez alól. Minden egyes bolygója lakottnak tekinthető, mindegyik attól függően otthont adva az életnek, és attól függő életnek, amilyenek a saját körülményei. (Szellemtanítások alapján például a Marson a miénkhez képest alacsonyabb rendű, a Jupiteren tőlünk magasabb szintű életformák léteznek.) S a legsötétebb, a Naptól legtávolabb eső planétán sem kevésbé hátrányos a fény hiánya az ott élőknek, mint akár itt, az óceánok legmélyén élő élőlényeknek sem az. Ahhoz alkalmazkodtak s azt tekintik számukra optimálisnak, legmegfelelőbbnek. S meglehet, el sem tudják képzelni, hogy valakik fényben élhetnek...

S hogy miért nem hallunk akkor róluk? Ennek több oka is lehet. Az egyik, már korábban említett tény, hogy különbség van a nyilvánossággal megoszthatónak tartott információk és a valóban megosztottak között, ami egyébként az élet más területeire is igaz. A másik, hogy akár észre sem vehetünk olyan életformát, mely a miénktől gyökeresen eltérő volna - esetleg nem is lenne értelme a kapcsolatfelvételnek, hiszen az a köztünk lévő különbség miatt kivitelezhetetlen is lenne. A harmadik, hogy a tőlünk, erkölcsi és tudományos értelemben véve, kevésbé fejlett civilizációk nem tudnak jelezni nekünk, a tőlünk magasabban fejlettek viszont nem szándékoznak, ilyen-olyan okokból kifolyólag.

Hogy tényleg ne menjünk messzire, legközelebbi szomszédunk, a Hold sem tekinthető kivételnek, lakottság szempontjából. Akár egy külön bejegyzést megérdemelne, most azonban mélyen nem térnék ki rá - aki egy kicsit is jobban utánanéz, sok furcsaságra jöhet rá a hivatalos jelentéseket illetően. Elég, ha a hozzánk, az átlagemberhez eljutó, alacsony minőségű, kevéssé részletgazdag felvételekre (mely a rendelkezésre álló technika fényében érthetetlennek tűnik) és a Hold meghódításának, felfedezésének tervével kapcsolatos anomáliákra, pálfordulásokra gondolunk.

Bizonyos emberek lelki utazásaiból (egyes halál közeli élmények, egyes hipnotikus élmények során szerzett észlelések, stb.) illetve a szellemtanításokból, tehát szellemek közléseiből egyértelműen kiderül, hogy a hivatalosan ismertetett világképpel szemben mi is az igazság. A fizikai világ (az általunk ismert Világegyetem, s annak teljes egésze) nem más, mint a felsőbb rendű világ, a szellemvilág bizonyos erőinek, tudatos lényeinek a tudatos teremtése, létrehozása a gondolat eszközével. Az általunk ismert fizikai, anyagi, kézzel fogható világ nem más, mint a térben jelenlévő energiák, gondolati hatáskifejtéssel, oly mértékű besűrűsödése, besűrítése, hogy az számunkra (jelenlegi testi valónk számára) nyilvánvalóvá, érzékelhetővé váljék. Több cikkemben is érintettem már, hogy mi szükség volt minderre, többek között a Lélek iskolája címűben. A lélek létezésének azon szakaszán, amikor "iskoláséveit" tölti, eszköz a fizikai világ arra, hogy általa a lélek megtanulja értékelni a jót és megkülönböztetni azt a rossztól. Hogy saját maga erejével és saját maga hibáin keresztül tanulja meg mindig a jót választani, ismerje meg a teremtett világ valamennyi aspektusát, s igyekezzen elérni az érdemet arra, hogy később végérvényesen is a szellemvilág lakója lehessen. Mivel ennek a fejlődésnek számtalan szintje és állapota létezik, így ennek megfelelően a fizikai világban is számtalan féle és típusú világot találunk, hogy minden lélek megtalálhassa a számára, fejlődésének és korának (valamint érdemének) leginkább megfelelőt. A fizikai világ sokszínűsége tehát egyfelől ezt a cél szolgálja, másfelől a teremtő erők művészetéről tesz tanúbizonyságot. Fontos megemlíteni még, hogy az én ismereteim és szellemtanításaim szerint olyan értelemben nem léteznek párhuzamos világok, hogy egyszerre egyikben és másikban is lennénk, s egyikben így, a másikban úgy alakulna az életünk. Egyszerre csak egy fizikai világban létezünk, a lehetőségek csupán a szellemi állapotunkban tett, leendő életünkre vonatkozó terveinkben szerepelnek - melyekből aztán egy lesz az, ami végül megvalósul. (Ritkán és fejlett lelkek esetében előfordulhat, hogy mivel a lélek energiája megosztható, egyszerre két testben is vállal leszületést, de ennek ellenére a két test élete egymástól független lesz, nem alternatívái lesznek egymásnak, hanem a lélek gyorsabb fejlődését kívánja szolgálni azáltal, hogy egy időben még több próbát és leckét tud így vállalni.)

A fizikai világban (Világegyetemben) tehát végtelen számú és típusú életforma létezik, benne végtelen olyan vagy ahhoz hasonlóval is, mint a miénk. S a reinkarnációs időszakunk alatt, mindig olyan típusú világokban öltünk testet, amilyen közeg a lelkünk fejlettségi szintjéhez hasonlatos, vagy ahol a dolgunkat kívánjuk vagy vagyunk kénytelen végezni. Erkölcsi és technikai minőséget tekintve a Földön jelenleg található világ valamivel a közepes szint alatt található - a teljes egészhez viszonyítva. Ennek megfelelően a Földre jelenleg, döntően olyan lelkek jönnek leszületni, akik még viszonylag kevésbé fejlettek - a szellemvilág egészéhez viszonyítva legalábbis. Bizonyos árnyalatnyi szórás megfigyelhető, s mindez tökéletesen látható, amint igazán megnézzük, milyen is a világ, melyet az emberiség jelenleg a Földön megteremtett, melyet jelenleg is képvisel. Noha vannak nagyon elmaradott lelkek is, s vannak kifejezetten elöljárók is, összességében elmondható, enyhén szólva is van még mit tanulnia a jelenleg itt testet öltött lelkek többségének.

Földi életünkben tett viselkedésünkkel, megnyilatkozásainkkal tehát nem csak azt irányvonalazzuk, hogy testi halálunk után a szellemvilág mely szintjére térhetünk vissza, hanem azt is, hogy a következő fizikai életünk során, a fizikai világ mely szintjére születhetünk majd le.

 

Medek Tamás - spirituális segítő

karmikus életút tanácsadás és spirituális kérdések megválaszolása, bővebb információért kattints ide

thoomas26@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr8113683728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.