Miként (is) létezhet a jövőnk előre? (saját történet alapján)
2018. március 20. írta: thoomas26

Miként (is) létezhet a jövőnk előre? (saját történet alapján)

A minap elszenvedtem egy munkahelyi balesetet. Éleztem egy kézi élezővel a késem, s bár rengetegszer csináltam már ezt, s a hüvelykujjamat is mindig az ujjvédő mögé helyezem, ezúttal mégsem sikerült azt jó helyre tennem. Azzal az erővel, amivel a jobb kezemmel lendítettem a kést hol az élező elülső, hol a hátulsó oldalára, belehúztam azt a bal kezem hüvelykujjába. Igazából az erővel volt a legnagyobb baj, amivel tulajdonképpen lesújtottam a saját ujjamra, s így azonnal kötözni kellett azt, s bár olyan nagy baj szerencsére nem történt, egy hét kényszerpihenőt mindenképpen jelentett.

Pontosan erre a napra virradó éjjel a feleségemnek volt egy álma, melyet a balesetem után el is mesélt nekem. Nagyon röviden összefoglalva, álmában valaki késsel kaszabolt valakit. (Azt tudni kell, hogy a feleségem szereti a horrorfilmeket, így az álma körülményei a világképének, ismereteinek ezen szegmenséből táplálkoztak.) Mivel ilyen álma egyébként évek óta sem volt, s egyértelműen felvetődött bennünk, hogy az időzítése most sem a véletlen műve, így a segítő szellemeimhez fordultam. Ők elmondták, hogy ez tulajdonképpen egy jövő megálmodása volt. Tehát az az esemény, hogy én ilyen módon megsebzem magam, ez a jövőm energiamintázatában már jelen volt az éjszaka idején is, amikor a feleségem mindezt, mint információ megszerezhette, s álmában ilyen képletes módon az megjelenhetett. Nyilvánvalóan nem azért álmodta ezúttal ezt meg, hogy engem figyelmeztetni próbáljon, elkerülendő a balesetet, hiszen amíg az meg nem történt, nem is tulajdonított neki nagy jelentőséget, nem is gondolt volna semmiképpen sem arra, hogy engem figyelmeztessen erre.

A Gondviselésnek ezúttal inkább olyan célja volt ezzel, hogy rámutasson, mennyire is determináltak lehetnek egyes, viszonylag elhanyagolható jelentőségű események is az életünkben. (Természetesen nem minden.) Hogy külön kell tudnunk választani a lelkünket attól a személyiségtől, akik most vagyunk. A teljes tudatossággal rendelkező felsőbb énünket attól a részünktől, aki jelenleg egy testhez kötődően, az anyagba "süllyedve" létezik. A lelkünk, azon kívül, hogy leszületésünk előtt az előző élete következményeképpen eltervezte a jelenlegi élete főbb körülményeit, életeseményeit, a mostban is végez olyan tevékenységeket, melyekről a jelenlegi személyiségünknek nem áll módjában tudomást szerezni. Így például, álom alatt járhat más világokban, beszélhet más lelkekkel, amikről nekünk fogalmunk sem lesz ebben az életünkben soha, illetve a sorsíró lelkekkel is egyeztethet, különböző, általa kívánt megélésekről, melyeket ezt követően ők, a saját jövőnk energiamintázatába beleírnak. Ez persze olyan esetekben lehetséges csak, ami lényegében nem befolyásolja a leszületés előtt megélni kívánt sorsút főbb vonalait.

Az én konkrét esetemben például, a lelkem úgy döntött, meg kívánja ezt tapasztalni, át kívánja élni, mint megélést, megtapasztalást, ezt a balesetet, s annak következményeit, s egyik éjjel, míg a testem aludt, kérte a sorsíró lelkektől ezt. Ők beírták a jövőmbe, amiből azután már, mint információ ez lehívható volt. A feleségem pedig, mivel érzelmi szál köti hozzám, könnyedén hozzáfért ehhez, s az ő lelke, szintén, amíg a teste aludt, egy álom formájában adta tudtára, amire reggelre emlékezhetett is - hogy a tanítás teljes lehessen. Amikor pedig eljött az ideje a valóságban is mindennek, szellemi erők (a lelkem is többek között) hagyták, sőt irányították, hogy mindez be is következzék.

S mit is tanított nekünk mindez tehát? Hogy bármi is történjék velünk, mindig jusson eszünkbe, hogy szinte sosem véletlen vagy váratlan esemény az, a lelkünk szemszögéből. (Aminek tényleg nem szabadna velünk, hogy megtörténjen, felsőbb szellemi erők gondoskodnak arról, hogy az ne is történhessen meg.) Ha valami olyan történt velünk, amit pillanatnyilag negatívan élünk meg, de úgy érezzük, ténylegesen nem akartuk azt, ne higgyük, hogy az egy szerencsétlen véletlen lett volna, ne okoljuk magunkat azért, hogy abba belefutottunk. Tekintsünk rá egy olyan lehetőségként, a lelkünk által megélni kívánt eseményként, leckeként, amiben a lelkünk meg akarta "nézni", hogyan is és miként viselkedünk benne, viseltetünk mások és a magunk irányába. Hogy azt a megélést miként éljük meg és dolgozzuk fel, hogy közben mennyire tudunk emberségesek és szeretetteljesek maradni mások és magunk irányába - bármilyen elhanyagolható jelentőségű eseményről, élettörténésünkről is legyen szó.

Érdemes-e bánkódnom nekem például e balesetem megtörténtét illetően, hibáztatnom magam érte, hogy így alakult, amikor - azon túl, hogy már megtörtént, nem tudnám megváltoztatni -, maga az esemény már annak megtörténte előtt, órákkal létezett?

A jövőnk mindig létezik már a mindenkori jelenben is. Egy energiamintázat, egy "építési terv", egy "menetrend", melyek a lelkünk leszületés előtti terveiből és a mindenkori jelenben hozott döntéseink következményeiből állnak össze. S mint láthatjuk, lehetnek benne olyan, kisebb jelentőségű események is, melyeket a lelkünk időközben kér.

Ne gondoljunk azonban semmiképpen sem úgy erre, mint ami a "fejünk fölött" történne, a mi megkérdezésünk nélkül, vagy a szabad akaratunk mellőzésével. A lelkünk nem más, mint a mi felsőbb énünk, annyira választható el csak tőlünk, mint a mostani személyiségünktől, a tíz évvel korábbi, vagy a tíz évvel későbbi személyiségünk - semennyire. Egyek vagyunk vele, csak annak a részének a tudatosságát, mely most testbe költözött, maga a test erősen szűkíti - s ezek vagyunk mi. A lelkünkben feltétel nélkül meg kell bíznunk, s alávetni magunkat a terveinek, hiszen míg ő 100%-ban látja, mi kell a fejlődéséhez, a fejlődésünkhöz, addig mi egyáltalán nem, vagy csak (szó szerint!) néhány százalékban.

 

Medek Tamás - spirituális segítő

karmikus életút tanácsadás és spirituális kérdések megválaszolása, bővebb információért kattints ide

thoomas26@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr4113754654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.