Lelki és testi vágyak - Spiritualitás és szexualitás
2018. április 30. írta: thoomas26

Lelki és testi vágyak - Spiritualitás és szexualitás

Előző cikkemben (Mi a különbség - spirituális értelemben - az ember és az állat között?) már írtam arról, hogy az ember, a testi életében alapvetően kettős eredetű lény. A teste az állatvilágból származik, megtartva annak ösztönös vágyait, állatias stílusjegyeit, ugyanakkor a lelke isteni eredetű. Ezért az ember, a testi életében nemcsak a lelkével, hanem a testével is szoros kapcsolatban áll, s így egész életén keresztül hat rá mindkettő. Minden ember maga dönti el, hogy fizikai életében melyiknek enged nagyobb teret, de nyilvánvaló, hogy a testi vágyakat, hatásokat nem lehet és nem is szabad teljesen kizárni - legalábbis még ebben a szintű fizikai világban nem. (A különböző szintű fizikai világokról itt írtam bővebben.)

A testi vágyak, szükségletek, a táplálkozás, az alvás és a fajfenntartást szolgáló szexualitás. Valamint a testhez kötött jegy még az erőszak, s a kegyelem hiánya, az érzelemmentes, ösztönös, zárt rendszerű cselekvési mintázat. Annak az érzése, hogy akkor maradok fenn e világban, ha - erővel - felülkerekedek másokon, ha erőszakosan vívok ki elismerést és tiszteletet a többi élőlénytől. Ez az állatoknál működhet, s a természetben megfigyelhető természetes kiválasztódás (a legerősebb egyed marad fenn) is erről szól. A legerősebb fenn marad, a gyengébb elhull vagy felfalják. Ezt a fajta mentalistást nem kell bemutatni senkinek sem, a mi fizikai világunk jellemzője. Magasabb szintű fizikai világokban, ahol a test is más szerkezetű (kevésbé anyagibb) ez a fajta erőszakos beállítottság is egyre kevésbé jellemző. Azonban a mi, mostani földi világunkban még igen, s mivel testünk az állatvilágból való, ennek hatása érezhetően megvan bennünk is. S attól függ, hogy többé vagy kevésbé, hogy lelkünk mennyire fejlett, hogy mennyire képes azt, a testhez kötött életében visszaszorítani, elnyomni magában. Minél inkább fejlett már egy lélek, annál inkább tisztában van vele, hogy felülemelkedni nem erőszakkal lehet, csak szeretettel, elfogadással, mások és saját maga segítésével, egyesítésével, így ezen tudás a fizikai életében is egyre inkább előtör számára, s egyre inkább elutasítja az erőszak bármely formáját. Ezen a szintű fizikai világban azonban még nem a teljes tökéletesedés a cél - noha vannak kis számban olyan lelkek Földünkön, akinél ez már bekövetkezett -, de nagyon fontos törekednünk feléje, kinek-kinek a maga módján és tempójában.

Az tehát, hogy most milyen emberek is vagyunk, hogy mennyire vagyunk emberségesek, két dolog dönti el. Egyrészt, hogy a lelkünk mennyire fejlett, másrészt pedig, hogy milyen szintű fizikai világba születünk le, ezáltal (anyagi finomság értelmében) mennyire durva testet öltünk magunkra. Hogy ezt mennyire fontos megértenünk, azt többek között az elhíresült fényevési botrányokban láthatjuk. Az, hogy bizonyos szintű fizikai világokban (bizonyos finomságú anyagi testtel rendelkezve) képes az ember fénnyel táplálkozni, illetve hogy ebben a világban nagyon ritka kivételek elérnek erre a szintre, s bizonyos ideig képesek testüket fénnyel táplálni, még a legkevésbé sem szabad azt jelentenie, hogy akkor ez itt és most, bármelyikünknek üdvözítő megoldás lenne! Bárki, bármit is állítana ennek ellenkezőjéről. (S lásd ezen fatális félreértések sokszor halállal végződtek.) Noha törekednünk kell az isteni, és az anyagtól minél inkább eltávolodó életformára, felfogásra, ugyanakkor el kell fogadnunk azt is, hogy jelenleg testben élünk, s azt is, hogy milyen testben. Hogy anyagi értelemben, milyen finomságú (éppenséggel durvaságú) testben. S amellett, hogy törekedünk kell a lelkünk forrásához, nekünk még meg kell adni azt is magunknak, amit a testünk kíván. Csupán azt kell figyelembe vennünk, hogy mi a jó másoknak és magunknak! Hogy azzal, amit éppen teszünk, mit okozunk másoknak és magunknak. A többi most még nem számít, vagy legalábbis jóval kevésbé.

Teljesen hibás felfogás, hogy a szexualitás bűn lenne. Pláne eredendő bűn. Egyrészt a testünk fajfenntartó ösztöne, amely hormonjai "játékával" biztosítja, hogy abban a testben élve kövessük is az anyagi természet ebbéli szándékát, másrészt pedig testi kifejeződése az isteni együvé tartozás érzésének is. Nincs olyan Isten, aki bárkit megvetne azért, mert testi életében, itt és most, enged testi vágyainak, nemi örömeinek. Sőt, nyilvánvalóan azt szeretné, ha élnénk velük - de csak és kizárólag akkor és úgy, ha általa nem ártunk másoknak vagy magunknak. (És még ha ezt nem is fogadjuk meg, s ártunk általa, akkor sem Isten lesz az, aki majd büntetne érte bennünket, hanem a saját karmánk, amit ha egyszer megteremtünk, tanító szándékkal mutatja meg számunkra, amit tetteinkkel kiváltottunk.)

Testi vágyai - értelemszerűen - csak a testben élő lelkeknek, illetve bizonyos mértékig a még itt ragadt lelkeknek vannak. Amíg testben él egy lélek, addig érez (testi) éhséget, szomjúságot, álmosságot, szexuális vágyat, s állatias ösztönöket, úgy ahogy természetesen testi fájdalmat is. Ez mind a test vágya, ahogy a lélek elszakad a testétől, ez megszűnik. A léleknek nincsen neme, az csak a testnek van. A lélek a karmájától függően választ hol férfi, hol női testet, aminek aztán a hormonjaival azonosul az adott élete során, s mely kialakítja számára a nemi hovatartozást, s a nemi vonzódást is. Lehetsz te most akármilyen férfifaló (ha most nő vagy) vagy akármilyen nőcsábász (ha most férfi vagy), ettől még ugyanúgy voltál számtalanszor férfi is és nő is, s nemi érzéseid is annak megfelelően alakultak. A táplálkozás a test fennmaradását szolgálja, s a testtől elszakadva, lélekként ennek jó esetben is legfeljebb csak a gasztronómiai élménye, emléke marad meg. S az alvás is csak a testnek kell, az idegrendszerünknek éppúgy, mint bármely más szervünknek. A lelkünk mindeközben szüntelenül létezik tovább, s meglepődnénk ha tudnánk, hogy az álmokon túl mi mindent tesz, s hol jár a lelkünk addig, amíg a testünk öntudatlanul alszik.

A lélek tehát, testétől elszakadva éppúgy nem fog már kívánni egy franciakrémest, egy jó szundikálást, mint ahogy egy kellemes pásztorórát sem - ha fejlett a lélek, illetve ha testi halála után a szellemvilágba való visszatérése rendben lezajlik. Tehát ez esetben a lényeg azon van, hogy a szellemvilágba való visszatérés megtörténik-e. Ha igen, akkor átesve egy lelki megtisztuláson, teljesen elszakad majd a testi vágyaitól. Azok legfeljebb - jól vagy rosszul eső - emlékként maradnak meg benne. Akkor azonban, ha nem kellő tudatosságból (s ez fakadhat a lélek kevésbé fejlettségétől is) nem tér vissza a testi halála után a szellemvilágba, s itt ragadt szellem lesz belőle, akkor testi vágyai megmaradhatnak bizonyos mértékig, hiszen pontosan azért ragadt itt, mert a fizikai világtól nem bírt elszakadni. Ez különösen akkor igaz, ha éppen ilyen vágyai tárgyai kötik még ide őt. Például ha az alkoholtól nem tud elszakadni, vagy éppen a testi örömöktől, akkor itt ragadva hozzá is kapcsolódhat hasonló beállítottságú személyekhez (ezt hétköznapi nevén megszállásnak nevezzük), hogy az adott emberen keresztül maga is átélhesse továbbra is mindazt, ami ide köti még. De itt ragadhat egy lélek bosszúvágy miatt is, s ez szintén testhez kötött érzelem. Összefoglalva tehát, testi létünk alatt a testünk és a lelkünk kapcsolata dönti el (de végső soron mi magunk), hogy milyen emberek leszünk, attól elszakadva pedig az, hogy mennyire vagyunk tudatosak arra, hogy visszatérjünk a szellemvilágba, annak rendje módja szerint. Ha tudatosak vagyunk és tudjuk a dolgunkat a testtől való elszakadás után (minél fejlettebb a lelkünk, ez annál kevésbé kérdés), akkor elhagyva a testünket, már megszűnik bennünk annak hatása, mely a szellemvilágba való visszatérés során, egy lelki megtisztuláson átesve teljesedik ki igazán. (Fejlettebb lelkeknek például a hátrahagyott testük sem jelent semmit, még figyelemre sem méltatják.)

Nagyon fontos, hogy ne érezzünk bűntudatot, ha spirituális emberek szeretnénk lenni, s mégis vágyunk akár az állati eredetű táplálékok, akár a nemiség, a szexuális örömök megélésének irányába. Ezeket semmilyen törvény nem tiltja számunkra, legfeljebb olyanok szeretnék ezt elhitetni velünk, kiknek tanításai egyébként ezer sebből vérzenek. Törekedni kell afelé, hogy minél inkább a lelked szavára hallgass, hogy minél inkább az isteni minőséged kerekedjen felül, az állati testedhez képest. Hogy minél több legyen benned a megértés, a kegyelem, a megbocsátani tudás, a mások és magad tisztelete és szeretete, valamint az élet becsülete, megbecsülése. Ezen kívül viszont el kell fogadni, hogy akármilyen lélek is vagy, most akkor is van tested is, melynek meghatározott, az adott fizikai világ szintjére vonatkozó vágyai, szükségletei vannak, s melyeket csak akkor szabad elvetned, ha kellően felkészült vagy rá - azonban ez még ebben a világban rettentő kevéseket érint. Ha e vágyak elnyomása nem okoz benned hiányt, ürességet, feszültséget, s ha ezeknek elnyomását őszintén magad akarod, nem mások hatására, s ha ez neked boldogságot okoz, ártást nem, sem magadnak sem másoknak, akkor tégy úgy. Ellenkező esetben éld ki őket (ugyanúgy ártást nem okozva másoknak és magadnak)! Szélsőséges, de létező példákat említve, nem azért kaptál szájat, hogy némasági fogadalmat tégy, s nem azért kaptál nemi szervet, hogy "Istennek tartogasd". Hanem azért, hogy élj velük, de ne visszaélj! A karmádat az fogja meghatározni, hogy most másoknak és magadnak mit okozol - s legközelebb magad szembesülsz azokkal -, Isten boldogságát viszont úgy nyerheted el, ha Ő maga is boldognak lát Téged. Egy mondatban összefoglalva tehát: (szó szerint) bármit megtehetsz, amitől boldognak érzed magad, de másoknak és magadnak nem ártasz vele. S ha ez nem is a teljes tökéletesség, most, ezen a szintű fizikai világban nem is ez a cél, s nagyon kevesünk kivételével, nem is ez az utolsó testi életünk, hogy ezt kellene elérjük.

 

Medek Tamás - spirituális segítő

karmikus életút tanácsadás és spirituális kérdések megválaszolása, bővebb információért kattints ide

thoomas26@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr4913880222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.