Isten és Sátán - mikor, melyikkel találkozol?
2018. augusztus 26. írta: thoomas26

Isten és Sátán - mikor, melyikkel találkozol?

A létezés legalapvetőbb törvénye a szeretet törvénye, mely másképpen szólva annak az elfogadását jelenti, hogy bár külön álló lények (lelkek) vagyunk, végső soron mégis egymáshoz kapcsolódunk, közös pontban, Istenben találkozunk, így rajtunk kívül bárki mással úgy kell bánnunk, ahogy magunkkal tennénk. A létezés egyik legfőbb törvénye, a karma pontosan erre igyekszik rávilágítani valamennyiünket. Méghozzá pontosan úgy, hogy mindenkit a saját bőrén keresztül szembesít korábbi, mások felé szánt tetteivel, gondolataival. Így minden lélek előbb-utóbb megtanulja azt, hogy mit jó tenni másokkal és mit nem jó. Még akkor is, ha testi életeinkben sok mindent a feledés homálya takar el előlünk, a lelkünk mindenre emlékszik és mindent eltárol magában, így minden egyes leckénk örökre változást hoz számunkra. A karma törvénye által minden lélek - ki gyorsabban, ki lassabban - egyre csak a tökéletesség felé halad, egyre inkább rájön az egység tudatára, egyre pontosabban tudja, hogy bármit is tesz másokkal, voltaképpen saját magával teszi, magyarul egyre inkább tisztában lesz azzal, hogy kizárólag olyat tegyen másokkal, amit ő is szeretne, ha mások tennének vele. Hiszen bármi, amit tesz másokkal, azt az egységgel (így magával is) teszi. Aki ennek a folyamatnak a végére ér, kikerül a reinkarnációs időszakából, hogy lelki életét a szellemvilágban - igazi otthonunkban - folytathassa. Maga a reinkarnációs időszak éppen erre készít fel bennünket, hiszen csak az lehet "végleges" tagja a szellemvilágnak, aki az egység és a szeretet törvényével maga is teljesen tisztában van és alkalmazza is azt. Ehhez a tanulási folyamathoz azonban szükség van e fizikai színtérre (a fizikai világra), ugyanis ez az a hely, ahol (a szellemvilággal ellentétben) a jó mellett a rossz is jelen van. Hiszen hogyan is tudnánk értékelni és megismerni, élni a jót, ha egyszer sem találkoztunk volna a rosszal. Ha nem ismertük volna meg, ha nem lenne lehetőségünk felismerni, és elutasítani azt. Pont ez a lényege a teremtett fizikai világnak. Hogy itt legyen lehetőségünk a rosszal is találkozni, s minden lélekre egyénileg van rábízva, mit tesz vele. Azonosul vele, vagy felismeri és elutasítja azt. Ez természetesen nem könnyű, hiszen a fizikai életünkben a rosszra való kísértés sokszor kellően erős, de minden lélek célja ez. S minden lélek el is éri, ki előbb, ki utóbb.

Mi is a jó és mi is a rossz? Nagyon egyszerű. Minden, ami az egységgel, a szeretettel kapcsolatos, az jó. S minden, ami széthúzó, az rossz. Isten törvénye tehát egyszerű. Minden, amit annak tudatában teszel másokkal, hogy ezt magaddal teszed (s nincsen benned ártani akarás), az jó. S minden, amit annak tudatában teszel, hogy különálló vagy másoktól, s magadat előtérbe kell helyezned bárkivel szemben is, akár ártás útján is, az rossz. Mivel minden embernek mást és mást jelent a jó és a rossz fogalma, így célszerű ezek mentén megítélni az egyes tetteinket, hiszen ezek mindenki számára érvényesek, mérvadóak.

Csak kis kitérőként, érdekességképpen jegyzem meg, hogy az isteni törvény egyik ékes példája - többek között - éppen a testünk. Több száz milliárd sejtből áll a testünk, s egyik sem próbál véteni, ártani a másiknak. Valamennyien egy közös célért dolgoznak, hogy egy egészséges, egységes "csapatot" tartsanak fenn - a testünket, mely biztosítja és lehetővé teszi számunkra, hogy képesek legyünk jelen lenni és a karmánkat dolgozni a fizikai világban. Ha egyes sejtek mégis úgy gondolják, ők szembe mennek másokkal, olyat tesznek másokkal, amit nyilván nem szeretnének ha mások tennének velük, akkor az már egy rákos folyamat, mely ha nem rendeződik, mindenki tudja, testi halál a vége. S nincs ez másképpen mi, lelkek esetében sem. Annyi különbséggel persze, hogy a lélek sosem hal meg, de addig és addig vereséget szenved és újra kényszerül próbálkozni egy egységben, szeretetben töltött élettel, amíg azt végre nem éli meg sikeresen.

A fizikai világban tehát jelen van a jó mellett a rossz is. A rossz tehát a jó, az isteni törvény ellenkezője. Minden, ami azt sugallja, hogy különítsd el magadat másoktól, hogy bármiben is különb lennél másokkal szemben, s minden ami azt sugallja, hogy csak magaddal foglalkozz, csak a magad érdekét nézd - akár akkor is, ha ezért másokon kell keresztülgázolj, s másoknak (és/vagy magadnak) kell árts. Mindannyiunk egy olyan világban él, mely minden pillanatban választás elé állít bennünket. Minden pillanatban döntenünk kell. A jó sugallatát fogadjuk meg vagy a rosszét. Minden egyes döntésünk, tettünk, gondolatunk, szavunk előtt mérlegelünk - ha tudatában vagyunk ennek, ha nem -, hogy azzal mit okozunk másoknak és magunknak. Jót, tehát olyat, amit ellenkező esetben mi is szívesen vennénk másoktól, vagy ennek az ellenkezőjét. S a karma, tökéletes tükröt tartva elénk, egészen addig ver ránk vissza jót és rosszat is válogatás nélkül, amíg a lelkünk meg nem érti Isten legfőbb (s egyetlen) törvényét. Amint írtam már fentebb is, nagyon fontos tudnunk, hogy a lelkünk akkor is folyamatos tanulásban van, ha ezt mi most a földi elménkkel nem is vennénk észre. Sose csak úgy tekintsünk magunkra, mint a mostani születésünk és halálunk között létező személyiségünkre, hanem mint a létezésünk csupán egyetlen láncszemére. Előbbi esetben nem értünk meg szinte semmit, ami történik velünk, valamint a világot egy velejéig igazságtalan helynek fogjuk tartani, utóbbi esetben azonban rájövünk, hogy semmi sem áll közelebb az igazsághoz, mint mindaz, amiben élünk.

A sugallatok, melyekről nemrég említést tettem, szellemi erőktől is érkezhetnek, akik próbálnak egyik és másik irányba terelgetni. Az isteni törvény mellett állók a jó felé fognak ösztönözni, a Sátánhoz (Ördöghöz, Luciferhez, ki aminek nevezi) tartozók a másik irányba.

Sátán, Istennek azon angyala, aki szembe ment Isten törvényével, s igyekszik minél több lelket erre rávenni. Természetesen nem arról van szó, hogy Isten gyengébb lenne nála, s kénytelen engedné, hogy munkálkodjon! Hanem arról, hogy Isten tudatosan engedi a Sátán létezését, hogy gyermekeinek szabad akaratot biztosítva, a saját döntéseik mentén haladhassanak. Hogy lehetőséget biztosítson számukra, hogy megismerjék, felismerjék a rosszat, s egyrészt általa értékelni tudják a jót, másrészt maguk döntsék el, milyen hamar szeretnének isteni céljukhoz érni. A Sátán nem erősebb Istennél a legkevésbé sem. Mint ahogy egyikőnknél sem erősebb, ha magunkban Istent választjuk. Ha mi nem azonosulunk a Sátánnal, akkor ő sem tud azonosulni velünk - ezt nagyon fontos tudnunk!

Isten és Sátán - mikor melyikkel találkozol? Minden olyan tett, törekvés, csoportosulás, ember, vállalat, eszme, stb. a világon, melyekre Isten törvénye a jellemző vonás, abban Istennel találkozol. Minden, amire a Sátán törvénye, abban a Sátánnal találkozol. Ám mivel a Sátán is Isten részre, mint te magad (tehát ne felejtsük, a Sátán is csak Isten engedélyével és fentebb említett célja miatt létezhet), így nem az a helyes hozzáállás, ha gyűlöljük őt, vagy bármit, bárkit, amiben és akiben felleljük őt. Tudnunk kell, hogy ő is a mindenség része, mint bármelyikőnk, s sem megítélni, sem ártó szándékkal fellépni nincs jogunk vele szemben. Egyhez van jogunk, de ez egyben legfőbb kötelességünk is - hogy döntsünk, azonosulunk-e vele, vagy sem. Azt az utat választjuk-e, melyre ő sugall bennünket, vagy nem. Ha igen, távolabb kerülünk Isten és a lelkünk céljától, ha nem, akkor közelebb - csak rajtunk múlik, s csak magunknak ártunk vagy segítünk vele. Előbb-utóbb persze minden lélek rájön hogy Istent kell válassza (a karma tanítja erre szüntelen), de erősen változó, hogy erre valaki száz fizikai élet alatt jön rá vagy több ezer alatt - tudjuk, a lélek szempontjából az idő nem számít, noha a szenvedés az szenvedés marad, melyet a helytelen döntéseink miatt, annak mélységében érzünk.

Azt mondják, napjainkban különösen erős hatást gyakorol ránk a Sátán, gyakorolnak ránk negatív erők. Ez a legnyilvánvalóbban a fogyasztói társadalom eszméjében nyilvánul meg, melyről itt írtam bővebben. Valóban, sosem látott pusztítást visz végbe, olyat, mellyel még sosem találkozott az emberiség az ismert történelme során. Mi is a fő mozgatórugója? Csak te létezel, csak te számítasz, ezért igyekezz minél több mindent elérni, minél több mindent felhalmozni, hiszen attól leszel értékesebb - s ezt, ha másképpen nem megy (már pedig legtöbbször nem megy), tedd úgy, hogy másokon átgázolsz közben. Ne foglalkozz másokkal, csak az számít, amit te elérsz! Vegyél el akár másoktól is, hiszen egy életed van, csak az lehet a tiéd, amit most megszerzel! Állatias ösztöneidet engedd előtérbe, s fizikai erőfölényed mutasd is szüntelen! Egy fizikai test által generált tudat vagy, mely az evolúció mentén az állatvilágból emelkedett ki, s pusztán annyi a világ, amennyit látsz belőle (csak az anyagi létezik), így csak az lehet a tiéd, melyet most megszerzel (anyagi javakat)! Mivel állatias ösztönök mozgatnak, farkas törvényeket kell alkalmaznod, hogy túlélj s hogy te nyerj! (A fizikai erőfölény gyakorlását a média szüntelen neveli belénk a mind erőszakosabb tartalmakkal, mely belőle áramlik.) Ugye, ugye, nyilvánvalóbban nem is mutatkozhatna meg benne az Istentől elszakadt, azzal tökéletesen szembe menő eszme. S az imént említett cikkemben részletesebben is kitértem rá, gyakorlatilag csak pusztulást hoz azon emberekre, népekre, kik a fogyasztói társadalom eszméjével azonosulnak. Csak dióhéjban: egyre jobban eltorzulnak emberi kapcsolataik, egyre távolabb kerülnek Istentől, a lelkük valódi céljától, egyre több szemetet termelnek, következésképpen teljesen elpusztítják saját fizikai életterüket, valamint az anyagi érdekek hajszolása miatt az igazi boldogság is elkerüli őket, s ami szintén nagyon fontos, a kényelem és az énközpontúság miatt a gyermekvállalási kedv is alábbhagy, mely rohamosan az adott nép kihalását hozza magával. Bármelyik népet is figyeljük meg, mely a fogyasztói társadalom eszméjével azonosul, tökéletesen láthatjuk, pontosan így jár.

Szintén csak egy kis kitérőként, érdekességként jegyezném meg, hogy mi a valódi oka annak, hogy a híradóban, s úgy általában a médiában elképesztő teret kapnak a bűnügyi hírek. Noha a közbiztonság valóban rosszabb lehet, mint akár 30 évvel ezelőtt (igaz, ez is tudatos folyamat eredménye), de azért mégis túlzó, ahogyan azt tálalják nekünk. A valódi cél tehát, hogy állandó félelmet keltsenek bennünk, s idővel nem hogy elfogadjuk, hanem egyenesen mi magunk kérjük, hogy növeljék a biztonsági intézkedéseket. Hogyan? Még több kamerával, még több mikrofonnal... Hogy minél jobban megfigyeljenek bennünket, a szokásainkat, a személyiségünket még jobban feltérképezzék, s annak megfelelő, egyéni reklámajánlatokkal, reklámanyagokkal tudjanak bennünket ellátni - fokozva ezzel a fogyasztói társadalom erejét, valamint az emberek irányíthatóságát, manipulálását is. Ez egy nyilvánvaló folyamat (persze annak, aki veszi a fáradtságot és a színfalak mögé néz), de mégsem megijedni kell ettől sem, hanem felismerni magát a folyamatot, elfogadni annak létezését és dönteni, hogy azonosulunk-e vele vagy sem. Nyilván, afelett nem dönthetünk, hogy megfigyelnek bennünket, de minden másban, így abban, hogy élünk-e az ajánlatukkal és az általuk felajánlott életmóddal, igen.

A Sátán félelmet kelt a legtöbb emberben, a beléjük nevelt világképnek köszönhetően. Azonban láthatjuk, a Sátán nem egy Istennél erősebb, mindent leigázni tudó lény, aki bármelyikőnkkel könnyűszerrel elbánhatna, hogy a saját oldalára állítson bennünket. Egy eszköz Isten kezében, mellyel szemben "nagyon könnyű" dolgunk van. Csak felismernünk kell és a vele való azonosulás helyett Istennel (az ő törvényével) kell azonosuljunk. Aki így tesz, az aligha ad teret negatív erők befolyásának, hiszen így az képtelen rá hatással lenni, végül lelke elégedetten térhet vissza testi halála után a szellemvilágba.

Csak egyszerűen vegyük észre a bennünket körülvevő bárkiben és bármiben Isten vagy a Sátánt. Méghozzá abban, amilyen eszmék jellemzik a viselkedését. Amiben Istent látjuk, támogassuk, tartsunk vele, amiben pedig a Sátánt, amennyiben nem tudunk rajta változtatni, maradjunk kívül tőle, amennyire csak a lehetőségeink engedik - de értsük meg, hogy miért létezik, fogadjuk el s engedjük útjára, valamint ne gyűlölettel, haraggal viseltessünk feléje.

 

Medek Tamás - spirituális segítő

karmikus életút tanácsadás és spirituális kérdések megválaszolása, bővebb információért kattints ide

thoomas26@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr4114202921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.