Hozzám így szól az Isten...
2018. november 27. írta: thoomas26

Hozzám így szól az Isten...

A címben megfogalmazott állítást szó szerint is értem és képletesen is. Szó szerint is, hiszen semmi sem történhetne meg Isten jóváhagyása nélkül, de képletesen is, hiszen valójában nagyon sok szellemi lény van a szellemvilágban, akik szólhatnak hozzánk, tehát korántsem biztos, hogy ténylegesen Isten az, aki éppen üzenni próbál nekünk. Továbbá az üzenetet nem feltétlen kell verbálisnak elképzelnünk, az történhet egy érzés vagy egy esemény formájában is. Velem az utóbbi szokott jó néhányszor előfordulni. Mégpedig olyan események formájában, aminek megtörténte olyan szempontból különösen meghökkentő, hogy gyakorlatilag nem írható a "véletlen" számlájára - még akkor sem, ha elfogadnánk a "véletlen" létezését.

Egész életemben történtek velem ilyen jellegű események olykor, s ugyan korábban semmit sem tudtam a hátteréről - noha azt tudtam, hogy véletlen nem lehet, ám ezzel kénytelen is voltam elintézni magamban a dolgot -, de ma már biztosan tudom: a szellemvilág üzen velük számomra.

Csupán a legutóbbi ilyen történetemet szeretném most elmesélni. Előre is bocsánat, ha túl részletesen mesélném, csak szeretném, hogy minél jobban érződjön a lényege.

A helyi (városi) postára rendszerint én járok a csekkekkel, egy hónapban körülbelül kétszer. Szeretném mindig betartani a határidőket, s ugyan összevárnám a hónap összes feladni valóját, de sajnos ez nem mindig jön össze, így van, amikor tehát kétszer is megyek egy hónap alatt. Gyakorlatilag teljesen véletlenszerű időpontokban megyek, nyilvánvalóan amikor éppen ráérek, szinte sosem  megyek ugyanazon a napon vagy a napnak ugyanazon időszakán. Valamennyi alkalommal általában 3-4 ablak van nyitva, ahol intézhetjük az ügyeinket. Régóta járok már ugyanarra a postára, s nagyjából ismerek minden ott dolgozót látásból, de sűrűn feltűnnek természetesen új arcok is. Így történt körülbelül két hónappal ezelőtt is, amikor ottjártamkor egy új ügyintézőhöz kerültem. (Belépéskor sorszámot kell húzni, s majd ahhoz az ablakhoz kell menni, amelynél felvillan ez a szám. Nekem mindig egyessel kezdődik a sorszámom, hiszen én mindig csekket adok fel, s bár a legtöbb sorszám ilyen kezdetű, jellemző még a hármas és a kilences kezdetű sorszám is, melyek levélfeladást jelenthetnek például.) Ekkor még érthetően semmi különöst nem tapasztaltam. Azonban amikor pár hét múlva ismét mentem és ismét ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültem, már mosolyogtam egy picit, hogy "no, milyen véletlen" mindez. Ám különösképen most sem gondoltam még tovább, hiszen persze, ilyen simán előfordulhat.

Újabb néhány hét múlva, harmadszorra egymás után, ismét a szóban forgó ügyintézőnél villant fel a sorszámom, nos ekkor már sejtettem, hogy ez már több egy hagyományos eseménynél, ennek valamilyen üzenet értékének kell már lennie. Tekintve, hogy mindhárom alkalommal véletlenszerű időpontban mentem, tekintve, hogy nyilván az illető ügyintéző sincs mindig ugyanakkor beosztva, tekintve, hogy egyszerre mindig 3-4 ablak is megy, s mégis minden esetben hozzá kerülök... nos, ez aligha lenne nevezhető puszta véletlen egybeesésénél. Ám ekkor még mindig nem hittem volna, hogy ezt lehet majd még fokozni.

Újabb két hét múlva, immáron negyedszerre jártam a postán azóta, hogy először ehhez az új ügyintézőhöz kerültem. Talán nem is kell mondjam, ismét egy teljesen véletlenszerű időpontban mentem. Ismét négy ablak ment, s a szóban forgó ügyintéző is munkában volt ekkor, ám olyan ügyfele volt, aki látszólag egy hosszú és bonyolult ügylettel állt ott, míg a többi ablaknál sűrűbben cserélődtek az emberek, így biztos voltam benne, hogy ezúttal "megszakad a lánc". Majdnem negyed órát várhattam, már-már én következtem volna, de a másik három ablaknál az én számom előtti szám után folyton hármas vagy kilences kezdetűeket hívtak, tehát csak nem akartam sorra kerülni. Az "ügyintézőmnél" (kissé viccesen most így nevezném) pedig hosszasan folyt az az egy ügyfél kiszolgálása. Aztán - akár egy filmben - egyszerre szabadult fel az az ablak, s egyszerre egy másik, ám a másiknál be is zárta az ottani hölgy az ablakot, s mindezek után szinte egy pillanat múlva újra, immár negyedszerre is ugyanannál az ügyintézőnél villant fel az én számom... Ekkor már különös érzés lett úrrá rajtam, már biztosan tudtam, hogy a szellemvilág üzen éppen. Az ember az ilyet hirtelen szeretné is akkor elmesélni valakinek, s már-már a nyelvem hegyén is volt, hogy megemlítsem az ügyintézőnek ezt a furcsa sorozatot, ám végül mégsem tettem, hiszen érthető módon nem lehetett volna tudni, milyen reakciót váltottam volna ki belőle... nevetségesnek pedig nem szerettem volna látszani.

A minap jött el az az alkalom, amikor újra a postára kellett mennem. Már nem terveztem ebben a hónapban, de megjött egy olyan csekk (a szemétdíj), ami meglehetősen össze-vissza időpontokban jön, s így nem számíthattam rá, de ha már megjött, gondoltam feladom. Talán még annyi is hozzátartozik az igazsághoz, hogy olyan három óra körül akartam elindulni, de aztán a kisfiam váratlanul és némiképpen átírta a tervemet, így jó egy órával később indultam csak el. Beléptem a postára, s láttam, hogy négy ablak üzemel, közte az egyik az "ügyintézőm". Azért abban már biztos voltam, hogy ötödik alkalommal már biztosan nem fog ugyanúgy alakulni a dolog, azért az már talán mégis túlzás lenne. Ugyan nem voltak sokan a postán, de körülbelül negyed órás várakozásom így is volt. Először még úgy is állt a dolog, hogy talán ismét az "ügyintézőmhöz" kerülhetek, legalábbis a hívószámok és sorrendjének alakulását látván akár ebben is bízhattam volna. Ekkor azonban oda egy olyan ügyfél következett, akinél egy zacskóban vagy harminc levelet is láttam, plusz még néhány papírt, tehát ezt látva már egészen biztos voltam abban, hogy erről az újabb alkalomról ezúttal "lecsúsztam". A fennmaradó másik három ablak egyikénél egy olyan ügyfél következett, aki szintén hosszas ügyintézést kívánt, míg a másiknál gyakrabban cserélődtek az ügyfelek, de - noha már én következtem volna -, ismét hármas vagy kilences kezdetű sorszámokat hívott a rendszer. A harmadik ablak pedig egyszer csak bezárt. Az "ügyintézőm" pár másodperc múlva befejezte a már régóta ott álló ügyfele kiszolgálását, tehát eddig még úgy is alakult, mint legutóbb, s gondoltam, no, akkor most én jövök... Ekkor azonban felállt a székéből, és elhagyta a helyét, elvitte magával egy belső helyiségbe a fentebb említett zacskónyi levelet, s pár percig nem is jött vissza. Közben két gondolat vetélkedett bennem egyfolytában: az egyik, hogy "hát még a végén újra összejön" s a másik, hogy "á, az már kizárt dolog". S amikor már végképp úgy tűnt volna, ezúttal másképp alakul, egyszer csak visszajött, leült a székébe, folytatva a munkáját, és ekkor nála villant fel a sorszámom! Immár ötödik alkalommal, egymás után! Nos, ekkor döntöttem el, hogy ezt papírra (azaz képernyőre) kell vessem.

Azt gondolom, felesleges tovább ecsetelnem, hogy mindez mennyire túlmutat a "véletlen" lehetőségén, s mennyire kitűnően szemlélteti azt, hogy több a világ, mint amennyit a fizikai érzékszerveinkkel felfogunk belőle, s hogy milyen ráhatással is tud mindezen fizikai világra lenni a szellemi világ. Aki elfogadja a szellemi világ létezését, minden bizonnyal ennyiből is érteni fog engem, de aki még erre is azt mondja, hogy csupán véletlen egybeesés, és semmi különöst nem kell mögé képzelni, azt gondolom, hiába is győzködném tovább.

S hogy mi mégis mindennek az üzenete? A segítő szellemeim szerint (akikkel telepatikus kapcsolatban vagyok) ez csupán egy újabb szemléltetése a szellemvilágnak számomra, miszerint léteznek és gondolnak rám. Ahhoz tudnám ezt képletesen hasonlítani, mintha míg mi egy állandó lakhellyel rendelkező személyek lennénk, és lenne egy ismerősünk, aki már régen a világ túlsó felére költözött, s lakhelyét is állandóan váltogatja, s mi ugyan nem tudnánk elérni soha, de ő néhány havonta egyszer felhívna bennünket, hogy tudassa velünk, hogy jól van, hogy nem felejtett el minket, hogy gondol ránk és szeret bennünket. Az ilyen és ehhez hasonló események (melyekből tehát volt már jó néhány az életemben) ilyen jellegű üzenetek a szellemvilág részéről, egészen pontosan olyan szellemi lények, olyan lelkek részéről, akik az életem folyamatát szemlézik és segítik. Ugyan tudják, hogy már nem a hitemet kell erősíteniük ezáltal, hiszen biztos tudás birtokában lehetek egy ideje, mégis időközönként jeleznek nekem, hogy mindig velem vannak, hogy gondolnak rám és hogy érezzem, az életemre való hatásuk ilyen nyilvánvaló. S nekem ez legalább olyan jól esik, mint az előbbi példában, amikor egy messze került ismerősünk, akit mi aligha érnénk el, időközönként életjelet ad magáról.

Nyilván nagyon sok ember elmondhatja magáról, hogy szól hozzá a szellemvilág (sőt, meggyőződésem, hogy mindenki), noha a többség nem tudja vagy nem akarja észre venni azt. Ez a jelzés odaátról nagyon sokféle lehet, s nem mondom, hogy hozzám csak ilyen módon szól az Isten (a szellemvilág), de talán leggyakrabban így.

S végül egy szintén nagyon fontos dologra hívnám fel ezzel kapcsolatban a figyelmet. Könnyen belátható, hogy az, hogy mindaz megtörténhessen, amit ebben a cikkben részleteztem, rendkívül sok mindennek kell együtt állnia. Még felsorolni is lehetetlen lenne, hogy mennyi mindennek (akár apróságoknak tűnő dolgoknak is) kell úgy és akkor történnie, hogy mindez létrejöhessen. (Nyilvánvalóan elég, ha csak egy fél perccel is később indulok az öt alakalomból egyszer is, s ezzel máris változott volna a további események kimenetele, mely újabb "korrigálást", átszervezést jelentetett volna a szellemvilág részéről.)  S ebből az következik, hogy a szellemvilágnak milyen mérvű ráhatása is van a fizikai világunkra, az életünkre, annak eseményeire, azok alakulására. Könnyen belátható, hogy bármi is történik az életünkben velünk, a szellemvilágnak játszi könnyedséggel van módja arra, hogy azt befolyásolja, azon változtasson. Másképpen szólva ha megtörténik velünk egy esemény, legyen az akár jó, akár rossz a számunkra, a szellemvilágnak megvolt a teljes körű lehetősége arra, hogy engedje velünk megtörténni azt, és arra is, hogy ne. Persze azt fontos tudnunk, hogy ez nem a szellemvilág "hóbortjaként" történik, hanem okkal engednek vagy éppen nem engednek egy adott történést megélni nekünk - nyilvánvalóan a lelkünk leszületés előtti tervének megfelelően. Tehát összegezve, a történetem egyik legnyilvánvalóbb érzékeltetése annak, hogy csak olyan történik meg velünk, aminek (lélekfejlődési szempontból) meg kell történnie - tehát az életben semmi sem véletlen vagy (bal)szerencse.

 

A saját, spirituális utam 12 részes írássorozatát, valamint más, saját történetemet olvashatsz még a külön, e célra létrehozott blogomban ide kattintva! (A saját történeteimet természetesen folyamatosan bővítem, ahogy az életemben megtörténnek azok.)

 

Medek Tamás

spirituális segítő

E-mail: thoomas26@gmail.com     Facebook oldal üzenet íráshoz: itt

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr4914396602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.