Amikor tanítást kapunk odaátról
2018. december 01. írta: thoomas26

Amikor tanítást kapunk odaátról

Vannak olyan élethelyzetek, amikor látszólag túl nagy véletlenek játszanak közre, s éppen ezért elég egyértelműnek tűnik, hogy nem csupán véletlenről van szó, még akkor sem, ha egyébként elfogadnánk a véletlen létezését. Az ilyen helyzetek mind a sorsunkat alakítják, egy részük erőteljesebben (például a karmikus események), más részük "csak" többé-kevésbé (például a kisebb, tanító jellegű események). Az tény, hogy a szellemvilágból, a szellemi segítőink sokkal nagyobb ráhatással vannak az életünkre, mint azt most akár álmunkban is gondolnánk. Szoktam mondani, hogy ugyan nem madzagon rángatott babák vagyunk, de semmi sem történik meg velünk anélkül, hogy annak megélését a lelkünk ne kérte volna előzetesen, viszont minden megtörténik velünk, amit igen. Nyilvánvalóan nem kell minden apró pillanatba, életünk minden apró mozdulatába, szellemvilágbeli segítséget, irányítást feltételezni, de jó ha tudjuk, sokkal lényegesebb ráhatásuk van tehát mostani életünkre (a lelkünk érdekében és kívánsága szerint), mintsem azt most a földi elménkkel gondolnánk és felfoghatnánk. (Kitűnő példa lehet erre legutóbbi bejegyzésem, melyet itt olvashatsz.)

Vannak olyan élethelyzetek, melyeket azért kapunk, hogy egyértelműen felismerjük benne a tanítást, egyéb oka tehát nincs a történésnek, az egészet inkább egy ajándéknak, egy jópofa gesztusnak, egy érdekességnek kell felfogni, s hálával gondolni a szellemi segítőinknek, hogy mindezt megkaphattuk. Kettő (saját) példával élnék mindennek a szemléltetésére - noha sok ilyen történt már az életemben, most mégis csak a legutóbbi kettőt említeném meg.

Az egyik körülbelül két hete történt, egy áruház parkolójában voltam a 10 éves kisfiammal. Zsebkendőt kért volna tőlem, mire én korholtam kissé, amiért nem volt nála, hiszen minduntalan azzal indulunk el otthonról, hogy erre felhívom a figyelmét. Sőt ez alkalommal azt is válaszolta elindulás előtt, hogy van nála. Éppen nyúltam volna a zsebembe, hogy adjak neki a nálam lévőből, amikor hirtelen egy középkorú hölgy lépett oda hozzánk. Óhatatlanul hallotta a beszélgetésünket, és rögtön két zsebkendőt is nyújtott át a kisfiamnak. Mondtam is neki, hogy nagyon kedves, de tényleg van nálam is, ám ő ragaszkodott hozzá, hogy fogadjuk el. Nagyon hálásak voltunk és nagyon jól esett ez a gesztus, természetesen elfogadtuk. (Az ember egyébként ilyenkor érzi igazán, hogy nem is kell feltétlen nagy dolgokra gondoljunk, amikor valakiben egy nagyon jól eső érzést szeretnénk kiváltani.) Mondtam is a kisfiamnak, hogy látod, Isten mutatta meg most neked, hogy milyen jó, ha segítesz másokon, másoknak egy ilyen apróságban is. (Itt most az Istent szó szerint is értem és képletesen is. Szó szerint is, hiszen semmi sem történhet az ő jóváhagyása nélkül, de képletesen is, hiszen számos más szellemi lény is közreműködik az életünkben és legtöbbször nem közvetlen Isten az. A kisfiamnak azonban jobbnak láttam így megfogalmazni.) Mondtam neki, hogy látod, Isten megmutatta ezt most nekünk, s nemsokára minden bizonnyal számon is kéri tőlünk, hogy mit tanultunk belőle. Minden bizonnyal nemsokára olyan helyzetbe kerülünk majd, amikor nekünk kell hasonlóan mások segítségére lenni. Azonban magam sem gondoltam volna, hogy erre milyen hamar sor kerül...

Alig tettünk néhány lépést, talán fél perc sem telt el, amikor egy fiatal kismama szólított meg bennünket. Bevásárlókocsijában egy hatalmas doboz (tanuló konyha) játék, ölében kisgyermeke, szíve alatt pedig leendő gyermeke volt. Mint mondta, nem merte bevállalni, hogy ezt a nehéz súlyú játékot egyedül emelje be az autója csomagtartójába, s erre a feladatra engem kért meg. Természetesen minden további nélkül megtettem ezt helyette, ő hálásan megköszönte, aztán ők is, mi is tovább indultunk.

Tekintve, hogy hónapok alatt sem kerültem ehhez hasonló helyzetbe, egybe sem, most elég nyilvánvalónak tűnt, hogy így, ebben a formában, ahogy elmeséltem, ez a két eset, valamint az egymáshoz való időbeli és jelentésbeli kapcsolódásuk, nem pusztán a véletlen műve volt. Mondtam is a kisfiamnak, hogy látod, Isten ezúttal nagyon hamar olyan helyzetbe segített bennünket, amikor visszaadhattuk mindazt a jóleső érzést, amit az imént mi kaptunk másoktól. (Természetesen abban különbözött a helyzet, hogy a második esetnél nem mi léptünk önhatalmúlag közbe, ahogyan ez első esetnél velünk tették, hanem úgy szólítottak meg bennünket és kérték a segítséget, mégis meggyőződésem, hogy e két eset az általam vélt jelentéssel rendelkezik. A szellemeim, akikekkel kapcsolatban állok, utólag legalábbis megerősítettek ebben.)

A két eset közül, melyet ebben a bejegyzésben most el szeretnék mesélni, a második eset a minap történt. Egy kórházban voltunk a feleségemmel és a kisfiunkkal, egy rokont látogattunk meg. Kifelé jövet egy italautomata mellett haladtunk el, s a rokonunk, aki kísért ki bennünket, felajánlotta a kisfiunknak, hogy vesz neki az automatából egy üdítőt, s kérte, hogy válasszon egyet. Még nem kifejezetten említettem, de igyekszem - amennyire a körülmények lehetővé teszik - a leginkább egészségtudatos életmódra nevelni a fiamat, s ebbe előkelő helyet foglal el a cukros üdítők fogyasztásának a(z erőteljesebb) mértékletességére való felhívásom is. Mivel láttam, hogy gyakorlatilag egy ásványvíz kivételével csak hozzáadott cukrot tartalmazó termék volt a gép kínálatában (ami elég elgondolkodtató egy kórház esetében, de ez már egy másik történet és téma lenne), próbáltam vagy erre az egy termékre vagy inkább jobb belátásra bírnom a kisfiunkat, persze nem sok sikerrel. (Az átlaghoz képest jóval kisebb cukor bevitelét sikerült ugyan elérnem a kisfiam esetében, de természetesen meg kell értenem, hogy ő is gyerek, és teljesen nem befolyásolhatom, így most is elfogadtam, hogy nem tehetek egyebet, hagyom, hogy válasszon egyet, ami természetesen nem az ásványvíz volt.) A gép el is kezdte a termék kiválasztását, miután bedobtuk a pénzt, ám egyszer csak a szemünk láttára akadt meg egy ponton a palack kiadása, s némi automatikus újrapróbálkozás után a gép leállt, visszaadta a pénzt, lekapcsolta a fényeit és kiírta a kijelzőjére, hogy "üzemen kívül". Ezek után viszont bármit is csináltunk vele, már nem reagált rá. Mondtam is a kisfiamnak, hogy látod, Isten újra üzent neked! Újra egy tanítást adott át neked, ezúttal azt az - egyébként jó tanácsként felfogható - üzenetet, hogy ne vidd túlzásba az egészségtelen üdítőitalok fogyasztását. Véletlen lett volna csupán, hogy pont nálunk és pont akkor viselkedett így az az automata? Pont azok után, ahogyan én vélekedem az ilyen automaták kínálatáról, s amilyen tanítást én magam is szeretnék a kisfiamnak átadni? Természetesen lehetséges. Azonban komolyan éreztem akkor, hogy ez több volt annál, s később a szellemeim is helyeslő választ adtak az ezzel kapcsolatos kérdéseimre.

Azt gondolom, mindannyiunkkal történnek hasonlók, viszont sokunk talán elmegy mindezek mellett, talán észre sem veszi őket. (Itt most nem is azon emberekre gondolok elsősorban, akik e cikk olvasói, hiszen ha valaki már eleve érdeklődik a spiritualitás iránt, már fogékonyabb lesz az ilyen események észrevételére.) Mégis arra biztatnék mindenkit, hogy vegyük észre az ilyen pillanatokat az életünkben és vonjuk le belőle mindazt, amit azon keresztül a szellemvilág üzenni kívánt nekünk. Ne gondoljuk, hogy minden apróságban őket kellene keresnünk, de ami már elég nyilvánvalóan nem "véletlen", azt bátrabban merjük tovább gondolni!

 

A saját, spirituális utam 12 részes írássorozatát, valamint más, saját történetemet olvashatsz még a külön, e célra létrehozott blogomban ide kattintva! (A saját történeteimet természetesen folyamatosan bővítem, ahogy az életemben megtörténnek azok.)

 

Medek Tamás

spirituális segítő

E-mail: thoomas26@gmail.com     Facebook oldal üzenet íráshoz: itt

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr4014407798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bogriella · http://aszavakablakokvagyfalak1.blogspot.com/ 2018.12.10. 16:10:38

Kedves Tamás! Ugyanezeket élem, éljük a fiammal meg, holott Ő már 30 éves. :) Velünk nagyon nagy csoda történt pár nappal ezelőtt, pontosabban pénteken. Megemlíteném, a fiam nagyon szeretett volna egy új okostelefont, de várnia kellett, úgy tudta, mert február elején jár le neki a 2 év, a mostanival. Az én laptopom meg már vagy egy éve rossz, több, mint 13 éves készülék, legkevesebb 25 ezer lenne a javíttatása és erre nincsen most pénzünk. Használom a fiamét. Felhívtuk a TELEKOM-ot, régóta a szolgáltatónk, mindkét mobiltelefonunkat ott vettük... jeleztünk feléjük valamit, amikor a hölgy megkérdezte, hogy nem akar e a fiam csomagot váltani, egyúttal mobiltelefont is, ugyanis a lejárat előtt 3 hónappal már lehetséges. Persze, hogy rábólintott, meg lesz a karácsonyi ajándéka, a héten küldik. A hölgy megkérdezte, más egyebet szeretnénk e, elpanaszoltam, jó lenne egy laptop Asus, mondta mennyi lenne a havi törlesztő, 30%-os kedvezményekkel, HA! bekötetjük a vonalas telefont, ami alig több ezer forintnál. Mivel akartunk egy cserekészüléket, arra az esetre, ha egyik mobil elromlana, ez is megoldódott, mert lett vonalunk IS! Úgyhogy, amennyit spóroltunk a 30%-al, annyi kb. a törlesztőrészlete a laptopnak, így nyugodtan válallhattuk és nekem is meg lett a karácsonyi ajándékom. Álmomban nem gondoltam, azt, hogy csupán a "véletlennek" köszönhetően (A véletlen, Isten inkognítóban) ilyen gazdag Jézuskánk lesz, olyan, amilyent eddig még sosem éltünk át, ha kizárólag az anyagi oldalát nézem. Pénteken csak mondogattam a fiamnak, hogy ez nem igaz, én ezt el sem hiszem, fel sem foghatom, hogy ekkora csodában lett részünk, hogy hónapok óta, ugye én már lassan egy éve vágyom arra, nem új gépre csak arra, hogy a régimet meg tudjuk javíttatni, a fiam meg legalább szeptember óta sóhajtozott, hogy mikor lesz már február, hogy lecserélhesse a mobilját. Amikor úgy hozza a sorsunk segítünk, adományozunk, ételt vittünk A Dobozba, amit idén sajnos leszedetett a városvezetőség... majd megtaláljuk a módját, hogy másképpen juttassuk el a rászorulóknak azokat az élelmiszereket, más egyebeket, amiket adományoznánk... Szóval, sokszorosan visszajön a jótett, rosszat meg nem teszünk, legalábbis szándékosan. Annyira nagyon hálás vagyok, az új lapotopomat ma hozta a futár, csak kettőt kellett aludnom és már itt is van, a fiam telefonja is megérkezik majd még a héten. Köszönjük! :) Gondoltam, megírom, mert vannak még csodák, bátran bízzunk és higgyünk. :)

thoomas26 2018.12.12. 08:53:43

@bogriella:

Kedves Bogriella!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem (és mindazokkal, akik ezt az oldalt olvassák) a történetedet. Igen, a ti esetetek is jól érzékelteti, hogy vannak olyan események, amelyek aligha írhatók a véletlen számlájára (még akkor is, ha el is fogadnánk a véletlen létezését), valamint egyértelműen azt az érzetet kelti, hogy szándékosan (szellemi ráhatással) alakultak az események úgy, ahogy. Nyilvánvalóan olyan emberekkel történnek meg ilyenek, akik alapvetően jó szándékúak. Persze ez azt is jelenti, hogy jó eséllyel elfogadják a szellemi világ létezését, a szellemi világ pedig megnyílik azok számára, akik maguk is megnyílnak feléjük. Akik az úgynevezett rossz oldal felé, azok számára az, akik a jó felé, azoknak pedig az. S végül tehát, az ilyen és ehhez hasonló események, melyet te is említettél, egyrészt nyilván segítő szándékúak is, de a lényegi üzenete mégis az, hogy újra és újra emlékeztet bennünket (azokat, akikkel mindez megtörténik), hogy nem csak annyi a világ, amennyit a fizikai érzékszerveinkkel érzékelünk belőle. :)
Üdv: Tamás