Mennyit kellene hogy jelentsen a pénz?
2018. december 28. írta: thoomas26

Mennyit kellene hogy jelentsen a pénz?

Minden bizonnyal sosem volt még akkor úr a pénz, mint napjainkban. Noha a történelem döntő hányadán számított és nyilvánvalóan mindig annál volt a hatalom, aki minél többet birtokolt belőle és az egyéb anyagi javakból, ám a fogyasztói társadalom (itt írtam róla bővebben) és az egyéb önző életmódra sarkalló eszmerendszerek egyre inkább felértékelték a mindenkori fizetőeszközünket - a szemünkben. Mára sajnos abszolút elsőbbséget élvez a legtöbb ember világnézetében, s a materialista világképük istenévé nőtte ki magát. Az embereket - okkal, melyről lentebb írok - egyre inkább olyan, úgynevezett sátánista eszmékre nevelik, melyek a lehető legtávolabb esnek a tényleges igazságtól. (Hogy mit is értek sátánista eszmék alatt, s miben más az isteni eszméktől, itt írtam bővebben.)

A tényleges igazság, hogy noha különálló lelkek és egyéniségek vagyunk, Istenen, a forráson keresztül mind össze vagyunk kötve, hiszen mind annak részei vagyunk, így voltaképpen a tetteinkkel nem tehetünk különbséget mások és magunk között. Nem helyezhetjük előtérbe, de nem is szoríthatjuk a háttérbe egyiket sem, sem magunkat, sem másokat. A tényleges igazság, hogy nem csak a mostani (testi) születésünk és halálunk között létezünk, hanem ez az időtartam mindössze picinyke része a teljes létezésünknek, s a jelen életünk mindig következménye a múltbeli tetteinknek, s ugyanúgy, a mostaniakkal pedig a jövőnket alakítjuk. A mai, pénzalapú, materialista világkép azonban arra nevel bennünket, hogy csupán az létezik belőlünk, amit a fizikai érzékszerveinkkel felfogni képesek vagyunk, s mivel ennyi a létezés, nem több, ezért itt és most kell elérnünk mindent, amit csak lehetséges, anyagi értelemben persze. (Az erre való nevelésnek az oka, hogy az a szűk réteg, mely mindezt irányítja, felfoghatatlan mértékű profitra tesz szert a harácsolásunk folytán.) Arra nevelnek bennünket a mai eszmék, hogy csak magunkkal törődjünk, minél többet és többet halmozzunk fel az anyagi javakból, s ha másképpen nem megy, gázoljunk át bárkin és bármin a cél érdekében. E folyamat elindulása után hamarosan ez egy ördögi kör lesz az ebben részt vevő emberek számára, hiszen noha szolgáltat boldogsággal, örömmel az anyagi javak, a pénz megszerzése, felhalmozása, de hamar megmutatja igazi arcát: amilyen hirtelen jön az így szerzett jó érzés, oly hirtelen távozik és függőséget okozva újra és újra, nagyobb és nagyobb "adag" bevételére kényszerít. Tulajdonképpen sosincs belőle menekvés, sosincs belőle megállj, hiszen bármennyit is halmoztunk fel akár pénzből, akár anyagi javakból, mindig többre és többre keletkezik bennünk igény. S ahhoz, hogy ezt biztosítani tudjuk, óhatatlanul és törvényszerűen is át kell gázoljunk másokon. Ide vág egy nagyon találó mondás, Mahatma Gandhi-tól: "A világ erőforrásai elegendőek, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de arra már nem, hogy kielégítsék mindenki mohóságát!" Ha egy bizonyos ponton túl (s hamar eljön ez a pont) nagyobb vagyont halmazunk fel, óhatatlanul elveszünk másoktól, hiszen a földi világ egy zárt rendszer, adott mennyiségű anyagi erőforrásokkal. S egyértelműen látható, hogy a világ még sosem volt ennyire erősen az anyagiak és a pénz szellemében tartva, s talán sosem voltak még ennyire éles szakadékok emberek és jövedelmeik között.

Persze, a fizikai világban a pénz nagyon fontos dolog, hiszen általa tudjuk biztosítani azon alap feltételeket, melyek a testünk fenntartásához szükségesek. S nyilvánvalóan így a fizikai világ szükséges velejárója, hiszen a testünk fenntartása elsődleges cél, spirituális értelemben is. (Általa tudunk megnyilvánulni a fizikai világban és végig járni azon utunkat, melyet a lelkünk az adott életünkre vállalt.) Akkor mégis hol a határ? Mennyire kell értéket tulajdonítanunk a pénznek? A szellemi tanítások - közöttük a sajátomé is - egyértelműen fogalmaznak.

Ezek szerint tehát mindenkinek alapvető feladata, hogy annyi pénzt és anyagi javat szerezzen, amennyi a testének alapvető fenntartásához szükséges. Tehát ne haljon éhen, ne fagyjon meg, ne kelljen meztelenül járnia, stb. Nagyon fontos megjegyezni azonban, hogy mindezeket csak úgy teheti meg, ha ezzel másokat nem károsít, legalábbis szándékosan, közvetlenül. Például nem lophat másoktól akkor sem, ha ezzel a saját életét mentené meg. Ez így elsőre kegyetlennek tűnik, azonban csak elsőre. Több helyütt is írtam már, hogy a szellemi oldal, életünkre való ráhatása rendkívüli mértékű, a legtöbben nem is gondolnánk, hogy az életünk eseményeinek alakulásában milyen szerepe van szellemi segítőinknek. Általában minden segítséget megadnak nekünk (ha kérjük, főleg), amit a lelkünk által vállalt sorsút (a karmánk) korlátai lehetővé tesznek. Magyarul ha az éhen halás fenyeget bennünket például, de a sorsunkban nincs benne az, hogy most éhen haljunk, akkor mindenféleképpen úgy fognak alakulni a körülmények, hogy ételhez jutunk akkor is, ha másokat nem károsítunk meg általa - kvázi értelmetlen ilyen megoldáshoz nyúlnunk. Tehát mindaddig, amíg nekünk a testi életünket élni kell, ameddig a testi halálunk időpontja még nem jött el, addig bizton számíthatunk arra, hogy az alapvető testi szükségleteinket biztosítani tudjuk, másoknak való ártás nélkül is, csak észre kell vegyük a lehetőségeket. Amennyiben valóban nincs ilyen lehetőség, akkor a sorsunk az, hogy ezt végig szenvedjük, s semmi esetre sem az, hogy másoktól erőszakkal elvegyünk. Mint az élet bármely területén, itt is igaz, hogy amin tudunk változtatni jó irányba, anélkül, hogy ártanánk másoknak vagy magunknak, azért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, de amin így nem tudunk változtatni, azt meg kell értsük és el kell fogadjuk, mint nekünk szóló karmikus feladatot, sorsot. Ellenkező esetben újra negatív karmát generálunk magunknak.

Persze nehéz megítélni - főleg a mai növekvő igények mellett -, hogy mi számít anyagi értelemben az alapszintű feltételek megteremtésének. Azonban mégis találunk erre vonatkozó iránymutatókat. Olyan mérvű anyagi szerzés elfogadható szellemi értelemben, amely a józan belátás és az ésszerűség határán belül van, valamint aminek megszerzéséért nem ártottunk sem magunknak, sem másoknak. Úgy gondolom, ez elég nyilvánvaló körülírás. Tehát ami abból a jövedelemből kikerül, melyet tisztességesen szereztünk, s mely ahhoz elegendő, hogy a test fenn tudja magát egészségben tartani. Természetesen ez tág fogalom ismét, de ahogy fentebb is írtam, az már egyéni sorsút kérdése, kinek milyen pénzügyi jólét, s milyen mérvű testi egészség adatik meg. Ami viszont a legfontosabb tehát, hogy mindenkinek abból szabadna gazdálkodnia csupán, melyet valóban tisztességesen keresett meg. Ami az adott lélek karmájába, sorsútjába belefér, azt úgy is biztosítják az élete körülményei tisztességesen is, ám az ezen felül megszerzett anyagi javak mind negatív karmát generálnak, s azok felhalmozása, valamint önös célú elköltése annak megfelelő következményeket okoznak. (Fejlettebb lelkek esetében már az adott életen belül is, más esetekben rendszerint a következő testet öltések alkalmával.)

Valójában sohasem vehetnénk tehát magunkhoz olyan pénzt vagy anyagi javat, amit másoktól, tisztességtelen formában szereztünk, amivel másokat közvetlen módon megkárosítottunk. A gazdag emberek jó része (s az igazán gazdagok még nagyobb, szinte teljes része) a vagyonukat ilyen módon szerezték, s testi halálukat követően annak megfelelően kell majd megítélniük magukat és annak megfelelő sorsutat kell majd választaniuk következő fizikai életükre. Ezért nagyon fontos észben tartanunk, hogy az (anyagi) gazdagság sosem irigylésre méltó! Mindig óriási feladat (lelki értelemben), melyben rendszerint elbukik az adott lélek, s mely után a következő életében az ellenkező oldalt kénytelen megtapasztalni. Sosem szabad, sem irigykednünk nálunknál gazdagabb emberekre, sem megítélni tetteiket, még akkor sem, ha közvetlen bennünket károsítanak meg azokkal. Mindig észben kell tartanunk, hogy nekik most ez a leckéjük, a rájuk bízott pénzzel kell úgy bánniuk, hogy az mindenki javát szolgálja, s ha ebben elbuknak - már pedig a legtöbb lélek elbukik, ezt láthatjuk -, hát biztosra vehetjük, hogy nem lennénk egyikük helyében sem a testi haláluk utáni mérlegeléskor. Megítélni különben sem szabad senkinek, senkit sem. Egyrészt mert mindenki maga ítéli majd meg magát, szellemi vezetői segítségével, ha innen a szellemi hazájába távozott, tehát ez nem a mi dolgunk, másrészt nincs ember, aki ne találna saját magában még kijavítandó dolgokat, hibákat, s mindenkinek ezzel kellene foglalkoznia. Mindenki, kivétel nélkül, ha eljön az ideje, a saját tetteiért fog felelni, így a jelenben is kizárólag ahhoz van joga, hogy ezeket alakítsa minél inkább kívánatos szintre. Az anyagi gazdagság témájához, kiegészítésül ajánlanám a "Mitől lesz valaki (anyagiakban) gazdag ember" című cikkemet, melyet ide kattintva olvashatsz el.

Addig a pontig használhatunk tehát anyagi javakat és pénzt, ameddig azt alapvető létfenntartásunk igényli és ameddig nem ártunk azzal másoknak. Ennek ellenére nem bűn szellemi értelemben sem, ha valaki ezen felül megenged magának (vagy másoknak) ennél többet is, azonban az itt is alapvető feltétel, hogy azzal sem árthat másoknak és annak forrását is tisztességesen kell megszereznie. Tehát ha olyan lehetőséget biztosít az életünk számunkra, hogy - tisztességes úton - többet keresünk, mint amennyit a fizikai létünk alapvető fenntartására fordítunk, akkor a többletet használhatjuk magunk és/vagy mások magasabb szintű anyagi jólétére és/vagy megsegítésére. Itt nyilván az számít döntőnek (életünk, testi halálunk utáni megítélése szempontjából), hogy e többletet milyen mértékben fordítottuk magunkra és milyen mértékben másokra, s hogy mindeközben milyen cél vezérelt bennünket. (Azért segítettünk-e másokon, mert jobb színben kívántunk tündökölni, vagy mert viszonzást vártunk érte, vagy egyszerűen azért, mert jó érzéssel töltött el bennünket e gesztus, s valóban szívből tettük azt.)

Nagyon nehéz mindezt betartani? Igen, valóban. Mert a pénz szeretetét, az anyagi haszonszerzés fontosságát napjainkban sajnos a tudatalattinkba (lásd pl. média hatása) nevelik bele látszólag észrevétlenül, másrészt mindez egyre erősebb függőséget is okoz. S nem utolsó sorban nehéz azért is, mert muszáj jelenlegi fizikai életünk időbeli határain túl látnunk ahhoz, hogy megértsük, miért van másnak annyi pénze, s nekünk miért annyi, amennyi, valamint milyen cselekvésünk milyen következményeket von maga után, életeken átívelően is. Fontos a fizikai színfalak mögé látni (s a jelenlegi világhatalom, a fogyasztói társadalom színfalai mögé is), hogy észrevegyük, mi az igazán fontos a világunkban, mi az, ami csupán múlandó, de mi az, ami örök és amit ebből kifolyólag magunkkal is viszünk, ha az időnk itt lejár. Természetesen nagyon nagy feladat az ezen cikkben foglaltak teljes megértése és az azokkal való teljes azonosulás a legtöbbünk számára. Ugyanakkor nem lennénk már itt, ebben a szintű fizikai világban, ha ez nem így lenne, tehát ne csüggedjünk, ha mindezt még teljesen nem tudjuk megvalósítani az életünkben. Törekedni azonban mindenképpen kell rá, mindenkinek az egyéni lehetőségeihez mérten!

 

Medek Tamás

spirituális író, segítő (miben tudok segíteni?)

E-mail: thoomas26@gmail.com     Facebook oldal üzenet íráshoz: itt

 

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr6014518868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.