A (fizikai) egészségünk fontossága
2019. január 23. írta: thoomas26

A (fizikai) egészségünk fontossága

Érdekes kettősség figyelhető meg mostanság. Míg egyfelől a legtöbben túl nagy figyelmet és értéket tulajdonítanak a fizikai testnek (materialista szemléletmód, mely a test, szellem feletti elsőbbségét hirdeti, a média, a kozmetikaipar, mely erre rá is erősít, s azt sugallja, hogy a testeddel túlzóan kell foglalkozz, stb.), másfelől sokan mégsem megfelelően vigyáznak rá. Az autójukba jobban megnézik, mit töltenek bele, mint a saját testükbe, valamint ha már nagy a baj, sem térnek észre, s inkább (megint csak a médiának hála) inkább a gyógyszert szedik, szinte változatlan életmód mellett, mintsem hogy a színfalak mögé néznének, s elgondolkodnának a kialakult helyzetről. Természetesen tisztelet a kivételnek, de sajnos a legtöbb ember nem a megfelelő bánásmódban részesíti a saját testét és nem is arra a helyre rangsorolja be, ahova az való lenne.

A fizikai testünk - szokták mondani a spirituális irodalomban - egy ruha, melyet a lelkünk ölt magára minden egyes leszületéssel, s viseli annak haláláig. Amikor levetette magáról, a fejlettebb lelkek azonnal, a kevésbé fejlettek idővel rájönnek, hogy ennyi a fizikai test és nem több. Miután elhagyták azt, nem vonzódnak, nem kötődnek hozzá, sőt, örülnek, hogy levethették és újra teljes tudatosságukban és szabadságukban létezhetnek. Azonban a fizikai test az egyetlen módja és lehetősége annak, hogy a lelkek a teremtett fizikai világban ténylegesen is megnyilvánuljanak és a többi (szintén testet öltött) lélekkel együtt elvégezhessék és megtehessék mindazt, amiért leszülettek. Így tehát a testünk nagyon fontos tényező a fizikai életünkben, azonban nem több, mint a lelkünk, a szellemünk alá rendelt fizikai eszköz. Bánni is ennek megfelelően kell(ene) vele. Igazság szerint nem (lenne) helyes úgy élnünk, hogy fontosabbnak tartsuk a lelkünknél, a szellemünknél, ugyanakkor nagyon fontos (lenne) mindent megtennünk azért, hogy minél tovább egészségben szolgáljon bennünket.

Mivel az egyetlen "hely", ahol fizikai életünkben (és az erre a célra teremtett fizikai világban) élhetünk, s mivel azért kaptuk, hogy általa megvalósíthassuk mindazt, amiért lejöttünk, így alapvető kötelességünk a tőlünk telhető módon a legjobban vigyázni rá. Hibát követünk el azzal, ha nem így teszünk, hiszen komoly életminőségbeli különbséget érhetünk el az ebbéli hozzáállásunkkal, másrészt nem mutatunk tiszteletet mindazon szellemi lények iránt sem, akiknek testünket (eredendően) köszönhetjük. Nagyon fontos levetkőzni egy elterjedt, de téves nézetet, miszerint: "nem érdekel, előbb-utóbb úgyis meg kell halni valamiben". Kevesen tudják (természetesen elsősorban nem az olvasóimra gondolok), de a testi halál időpontja a legtöbb esetben már a leszületés előtt létező, eltervezett időpont, erről már írtam más cikkeimben is. Noha mindannyiunknak vannak több, úgynevezett kilépési pontjai, ahol a lélek (a körülmények függvényében) dönthet arról, hogy eltávozik-e, azonban már a leszületés előtt látszódik köztük egy, ami a legvalószínűbbnek tűnik, s ettől ritka esetben történik csak eltérés. S mivel a lélek (az öngyilkosságot leszámítva) addig nem távozik a fizikai életből (nem hal meg a teste), amíg a tervezett kilépési időpontja be nem következik, így a mindenkori életmódjával nem a testi élete hosszát, hanem annak minőségét határozza meg. Ezt tehát külön hangsúlyozni érdemes: ha egészségtelenül élünk, azzal minden bizonnyal nem fogunk előbb meghalni, mintsem az időnk el nem jött, ám az addig eltelt idő életminőségét komolyan befolyásolhatjuk vele! És szenvedni sokkal rosszabb, mint meghalni.

Amennyiben viszont nem saját magunkkal műveljük mindezt, hanem a gyermekeinkkel (akik teljes egészében tőlünk függenek és ártatlanok ez esetben), azzal a világon a legnagyobb hibát követjük el, melyről éppen a legutóbbi cikkemben írtam részletesebben. A legnagyobbat azért, mert olyat teszünk mással, amit bizton nem szeretnénk ha más tenne velünk (ki szeretné, hogy tönkretegyék az egészségét), másrészt olyas valakivel tesszük azt, aki teljes egészében tőlünk függ, érdemben képtelen védekezni, tehát felelősségünk még nagyobb, harmadrészt a fizikai egészsége rendül meg, ami alapvető fontosságú mindazon leckéihez és feladataihoz, melyekért leszületett. (Természetesen a szülők nyilvánvaló többsége nem szó szerint akarattal teszik tönkre gyermekeik fizikai egészségét, ám sok esetben mégis ez történik, a nem kellő tudatosság miatt, s ez egyértelműen kisebb erővel, mintha valójában szándékos lett volna, de azért kellő mértékben szembejön az adott lélekkel s teremt következményeket, amikor a fizikai élete után számot kell vessen magával és az éppen hátrahagyott életével.)

Komoly különbségek vannak közöttünk, hogy melyikőnk milyen "alappal" indul jelen életében. S ez nyilván igaz a körülményekre éppúgy, mint jelen témánk tárgyára, a fizikai egészségünkre. (Több helyütt írtam már, ez és az ehhez hasonló különbségek csak addig tűnnek igazságtalanságoknak a szemünkben, amíg csupán a mostani testi születésünk és halálunk közé szorítkozva gondolunk magunkra. Mihelyst megértjük, hogy ez a mostani élet csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek, s mindenki más és más karmikus előzményekkel, lelki tervekkel érkezik ide, ennek megfelelően semmi sem véletlen és ok nélkül való az életben, rögtön megértés születik bennünk.) E különbségek miatt értelemszerűen lesz, akinek nagyon sok mindent meg kell tennie a teste egészsége fenntartására (netán az eleve rossz állapotának romlása elkerüléséért is), s lesz, akinek szinte semmit. Ez azonban a fentebb írtak fényében ne okozza bennünk sem az igazságtalanság érzetét, másrészt ne szegje kedvünket sem attól, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a testünk egészségéért. Ne feledjük, senkit sem ítélhetünk meg és senkivel szemben sem tartozunk felelősséggel (kivéve a gyermekeinket és akik hasonlóan tőlünk függenek, s ameddig függenek), ugyanis mindenki kizárólag a saját döntéseiért felelős, mindenkinek kizárólag a saját döntéseinek megfelelő következményekkel kell majd szembesülnie. Nem azzal kell törődjünk, hogy másoknak milyen egészség (vagy bármilyen más körülmény) jutott, hiszen a legkevésbé sem ismerjük az illető karmikus és lelki előzményeit, hanem azzal, hogy nekünk mi jutott, s abból a legjobbat kihozni, ugyanis felelősségünk kizárólag ebben áll.

Nagyon nehéz lenne pontosan és konkrétan meghatározni, hogy mit is kell tennünk a testünk egészségének fenntartásához, hiszen ahányan vagyunk, annyi félék, ami egyikőnknek az egészséget jelenti, az másnak éppen betegséget hoz. Ugyanakkor nagy általánosságokban mégis tökéletesen körülírható.

Az első és legfontosabb, s egyben ez talán a legnehezebb is, hogy a lelki nyugalmat, a lelki kiegyensúlyozottságot minél inkább meg kellene tartani. Mese nincs, a test mindig is a lélek hatása alatt áll, s annak állapotát minden esetben visszatükrözi. Elcsépelt mondás, hogy "nyugalom, a hosszú élet titka", de óriási igazság van benne. Ennek bizonyítékát egyébként bárki megláthatja. Nézzen csak körül bárki az ismerősei között, s keressen olyan személyeket, akik viszonylag idősen viszonylag jó egészségi állapotnak örvendenek, sokszor még a nyilvánvaló egészségkárosító tényezők (pl. ital, cigaretta) használata mellett is. Tapasztalhatják, hogy valamennyiük alapvetően egy nyugodt, nem túl idegeskedő típus. Vagy eleve nyugodt élet is adatott nekik, vagy ha nem, azt mégis képesek voltak viszonylag elfogadóan viselni. Arra persze "születni kell", hogy ez a viselkedés zsigerből menjen, s aki született idegeskedő, az nyilvánvalóan soha ebben az életében nem tudja majd teljesen levetkőzni ezt a tulajdonságát - de a cél (még) nem is a teljes tökéletesség, hanem az afelé való, tőlünk telhető mértékű igyekezet. Egyénenként változó mértében, de mindenki képes háttérbe szorítani a negatív gondolatait, érzelmeit, s változtatni azon, hogy az éppen vele történő eseményeket miként éli és ítéli meg, így nagyon fontos tehát, hogy ezért a célért mindenki megtegye a tőle telhetőt.

A második legfontosabb a mozgás. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen rettentő fontos lenne, hogy minél többet mozogjunk, s minél többet a szabad levegőn. A mértékét nyilvánvalóan mindenkinek magának kell érezni, s a legtöbb esetben nem is a megerőltetőbb sportokra kell gondolni, de az, hogy minél többet sétáljunk (nem megerőltető módon), az alapvető fontosságú és kihagyhatatlan. Sok ember számára lehetetlen kihívás, hiszen függővé vált az autójától a szó szoros értelmében, plusz a munkája is döntően szellemi, ülő munka, s persze a kényelem minden esetben nagy úr, de a test nagyon megsínyli, ha nem mozgatjuk meg rendszeresen, s ennek végső soron a benne lakó ember látja kárát. A józan ész határain belül maradva, és a jól eső érzés keretei között, de mindennap sétálni kellene (időjárástól függetlenül), minimum fél órát, de ennél akár jóval többet is. S egyértelmű, hogy valamennyien, akik kifogást keresnek erre, nem kellően megalapozottakat találnak csak. Kifejezetten fontos, hogy a mozgásszegény tevékenységek közül külön kiemeljük a képernyő (okostelefon, tablet, laptop, számítógép, televízió, stb.) előtt eltöltött időt. Nem csak hogy mozgással nem (nagyon) jár, hanem még az idegrendszert is kiváltképp kifárasztja. Aki érdemben korlátozza a rá szánt időt, biztosan érezni fogja a felszabadultság érzését, melyet a fellélegző idegrendszer nyújt számára.

A harmadik legfontosabb, a táplálkozás. Itt azonban egy kész útvesztővel találkozik az ember, ha felkerekedik és utána kíván nézni, mi is valójában az egészséges táplálkozás. Csak kapkodhatja a fejét a rengeteg táplálkozási irányzat és a még több, egymásnak ellentmondó kijelentések között. Noha a legtöbben, akik hajlandóak az életük ezen területén változtatni, belefutnak számos, csodákat ígérő rendszerbe és/vagy készítménybe, mégis le kell szögezni, döntően tévúton járnak ekkor még. Az egészséges táplálkozás nem attól lesz egészséges, ha kiiktatjuk a glutént, a tejet vagy éppen a húst, s attól sem, ha teljesen nyersen étkezünk, de még attól sem, ha étrendünk teljesen organikus forrásból származik. (Természetesen kivételek azon személyek, akik orvosilag igazoltan kénytelenek egyes összetevőket, élelmiszerfajtákat kerülni; cukorbetegek, lisztérzékenyek, stb., s természetesen jobb a bio élelmiszer, de nem annyival, s nem olyan módon, mint ahogyan azt a marketingjük sugallja.) Egy élelmiszer két féle módon hathat ránk. Vagy van benne (a szénhidráton, fehérjén, zsíron kívül) a testünk számára nélkülözhetetlen anyag (tehát vitamin, és nyomelemek, másodlagos növényi anyagok, rostok, stb.) vagy nincs. Ha van benne, illetve minél többet tartalmaz belőlük, annál egészségesebb ételről, élelmiszerről beszélhetünk (ha bio, ha nem), ha nincs benne, vagy minél kevesebb van benne, annál egészségtelenebbről. Tulajdonképpen ennyi a lényeg. Úgy kell kialakítani a táplálkozásunkat, minden szélsőséget kerülve, hogy minél nagyobb mértékben legyenek benne, az előbbiek értelmében egészséges élelmiszerek és minél kevésbé egészségtelenek. (Plusz, nyilván aki már valamilyen érzékenységben szenved, annak azt is figyelembe kell vennie.) Ennek oka elég egyértelmű.

Az étkezésnek két funkciója van. Az egyik az élvezeti, ami kétségkívül rettentő fontos, másrészt a test szükségleteinek biztosítása. S a testnek nem csak szénhidrátokra, fehérjékre és zsírokra van szüksége, hanem vitaminokra, nyomelemekre, valamint számos más, természetes körülmények között az élelmiszerben előforduló vegyületekre is. Nagyon rosszul járunk hosszú távon, ha ezeket megvonjuk tőle. Ezen elemek forrásai egyébként a zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek, tejtermékek, húsok, és a tojás. Fontos megjegyezni, hogy a teljes kiőrlésű gabona ajánlása nem valami reform hóbort. Az ember a történelme során mindig is ezt fogyasztotta, tehát a teljes gabonaszemet, csupán a múlt században terjedt el a hántolt változat, s az abból készült termékek (pl. fehér liszt). Elterjedt, mert eltarthatóbb volt, mert szebb és ízletesebb kenyeret lehetett belőle sütni, stb., ám évtizedek múlva szembesülni kellett azzal, hogy a hántolással a vitaminok és nyomelemek zöme, és a rostok egésze is odavész, ami a szervezetnek végül rettentő mód hiányzik. Teljes kiőrlésű gabonát választani tehát nem "majomkodás" és úri hóbort, hanem elfogadni, hogy az ember nem minden technikai újítása és találmánya jött be és szolgálta ténylegesen az érdekeinket. Továbbá például a fehér, bolti cukor elhagyása (helyettesítése gyümölcsök fogyasztásával, vagy kevésbé jó, de még jó esetben édesítőszerek használatával) sem azért okoz látványos egészségjavulást bárki esetében, mert a cukor méreg lenne. Hanem azért, mert csak szénhidrátot tartalmaz, ami a testnek nagyon nem elég, s ebbéli hiányát idővel tudtunkra adja. Nagyon fontos tehát, sőt nélkülözhetetlen a három alapvető tápanyagunk, a szénhidrátok, fehérjék, zsírok bevitele, de szintén elengedhetetlenek a vitaminok, nyomelemek, rostok, stb. fogyasztása is. S ha ez hiányzik, márpedig hiányzik a döntően fehér lisztre, fehér cukorra, gyors ételere, bolti édességekre, üdítőkre, stb. épülő étrend esetén, ami sajnos nagyon sok ember étrendje, akkor a test rendületlenül jelezni fog, először kisebb, majd nagyobb tünetekkel (betegségekkel).

Szokták mondani, a fizikai egészség egy három lábú szék. Bármelyiket kivesszük, a szék eldől. A három láb pedig a lelki nyugalom, a mozgás és a táplálkozás. Azonban feltétlenül aláhúzandó, hogy - noha rettentő fontos mindegyik és tényleg nem szabadna egyiket sem elhanyagolni - némi rangsor állítható közöttük, s ezt már abban érzékeltetni kívántam, hogy milyen sorrendben írtam róluk. Ha tökéletesen odafigyelünk a táplálkozásunkra, de nem mozgunk, és a lelkünk sincs rendben, akkor ugyan többet tettünk jóval, mint a semmi, de messze nem lehetünk jól. Ha sokat mozgunk a szabad levegőn, ám a táplálkozásunk nem megfelelő, s a lelkünk sincs jól, akkor is hasonló a helyzet, bár jobb, mint az előző példa esetében. Ha a táplálkozásunk nem jó, s a mozgásunk is erősen hiányos, ám lélekben kitűnő formában érezzük magunkat, nyugodtak és harmonikusak vagyunk, akkor érdekes mód a helyzetünk lényegesen jobb, mint az előző két példa esetében. (Ez annak köszönhető, hogy a lélek állapota hat elsődlegesen és legerőteljesebben a testre.) Tehát elmondható, hogy a legfontosabb a lélek egészségének a fenntartása, a nyugodtság, a pozitív gondolatokkal való létezés, azonban mivel a testünk mégis csak a fizikai világ része (ellentétben velünk), nem szabadna sem a mozgást, sem a táplálkozást félvállról venni, ez különösen igaz azokra (a többségünkre), akik nem "született nyugodtak", és/vagy a körülmények nem engedik őket azoknak lenni, s akik így nem képesek a lelki egészséget (a legfontosabbat) maradéktalanul megtartani.

Ne feledjük tehát még egyszer; testi életünk hosszát elsősorban nem az határozza meg, hogy hogyan élünk, hogy mennyire vigyázunk (vagy mennyire nem) a fizikai testünkre. Attól még - néhány kivételtől eltekintve - ugyanakkor fogunk meghalni és visszatérni a szellemi világba. Amin viszont tudunk változtatni a hozzáállásunkkal (és ez nagyon komoly dolog!), hogy a mindenképpen megírt időnket milyen életminőségben éljük le. Szenvedésekkel, betegségekkel tűzdelve, vagy viszonylagos testi egészség mellett. Nem beszélve arról, hogy a testi egészségünk alapvető fontosságú azon terveink és életfeladataink végrehajtásában is, amiért tulajdonképpen leszülettünk - ha ezt olyan testi problémák gátolják, melyeket most mi okoztunk, akkor egyrészt annak kivitelezése, végrehajtása hiúsulhat meg, másrészt akkor ez esetben később, egy másik életben újra kell vállaljuk azokat - úgyhogy már csak ezért is elgondolkodtató, mit teszünk meg a testünk egészségéért. S persze mivel test és lélek a fizikai élet időtartama alatt összekapcsolódik egymással, így nem csak arról van szó, hogy a lélek hatással van a testre (persze ez az elsődleges), hanem a test is hatással van a lélekre. Minél rosszabbul érezzük magunkat a testünkben, annál jobban fáj az a lelkünknek is. Figyeljünk oda mindkettőre.

Végül, de nem utolsó sorban; a három lényegi elem (lelki egészség, mozgás, táplálkozás) figyelembevétele mellett mindig figyeljünk a saját testünk jelzéseire. Ahányan vagyunk, annyi félék, s nagyon fontos, hogy úgy alakítsuk ki mind a mozgásunkat, mind az étkezésünket (az általános ajánlások mellett), hogy vegyük figyelembe a testünk egyéni jeleit is. Nagyon intelligens a szervezetünk, tudtunkra fog adni mindent, mi a jó neki és mi az, ami kevésbé. S ha egyszer jelzést küld felénk (tünettel, betegséggel), akkor tiszteljük meg azzal, hogy meghallgatjuk őt. Ha bekapunk rá egy pirulát a ma oly divatos módszer szerint, s egyébként az életmódunkon döntően nem változtatunk, akkor testünk felismeri, hogy nem hallgattuk meg a szavát, s kénytelen lesz idővel drasztikusabb lépésekhez nyúlni. Ezt ne várjuk meg.

 

Medek Tamás

spirituális író, segítő (miben tudok segíteni?)

E-mail: thoomas26@gmail.com     Facebook oldal üzenet íráshoz: itt

 

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr8214583616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.