Tényleg olyan gonosz az egészségügy és az élelmiszeripar?
2019. március 27. írta: thoomas26

Tényleg olyan gonosz az egészségügy és az élelmiszeripar?

Rendhagyó módon most nem kifejezetten spirituális témáról írok, bár ettől függetlenül természetesen spirituális megközelítésben, és a szellemeim ez irányú közléseit is felhasználva.

Manapság két véleménytábort lehet felfedezni az egészségüggyel és az élelmiszeriparral kapcsolatosan. Az egyik, aki áldja és magasztalja, hogy mennyi mindent köszönhetünk nekik, a lakosság javuló egészségügyi mutatóitól kezdve a jelentősen megnőtt elérhető élettartamig, az egyre jólétibb társadalomig, míg mások összeesküvéselméletekről beszélnek, s a népet kiirtani igyekvő összefonódásokat vélnek a gyógyszer- és élelmiszeripar mögött meghúzódni. Egymással kifejezetten szemben álló nézetek ezek, de vajon melyik áll közelebb az igazsághoz?

el1.jpg

Nagyon fontos lenne pedig tisztán látnunk, hiszen nem mindegy, miként ítéljük meg az elvileg az egészségünkért és jólétünkért küzdő és felelős rendszert, másrészt hogy ne tegyük le a voksunkat sem elhamarkodottan egyik véleményirányzat mellé sem. Nem vagyok orvos, így természetesen ilyen szempontból nem vizsgálhatom ezt a kérdéskört, s ilyen szempontból nem is mondhatok véleményt. Így megpróbálom az eddigi ismereteim és tapasztalataim valamint a szellemi segítőim közlései alapján elérni, hogy tisztában lássunk e téren. S ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni, akkor azt kellene mondanom, hogy mind a két tábornak igaza van bizonyos mértékben, de teljesen egyiknek sincs.

Nézzük a nyilvánvaló, pozitív eredményeket. Itt most nem csak az egészségügyre térnél ki tehát, hanem úgy általában az életmódunkat, jólétünk mértékét meghatározó körülményekre, például az élelmiszeriparra is. Tény, hogy a védőoltásokkal nagyon sok gyermek életét sikerült megmenteni, s tény, hogy nagyon sok olyan gyógyszer létezik, melyek az életünk különböző szakaszaiban lényegesen élhetőbb és elviselhetőbb életet biztosítanak számunkra. A jobb és minőségibb egészségügyi ellátással rendelkező országokban (így Magyarországon is) jelentősen javultak az emberek életkori kilátásai és az addig megélhető éveknek a színvonala. Az élelmiszeripar fejlődésével lényegesen javult a lakosság élelmiszer ellátása, jelentősen csökkent az időjárás viszontagságaitól való függés, s nem utolsó sorban jóval biztonságosabbá vált az élelmiszerek fogyaszthatósága is. Több, változatosabb és biztonságosabb ételt ehetünk, mint az emberiség történelme alatt bármikor.

el2.jpg

S nézzük az érem másik oldalát. Bár számos betegség eltűnt, sikerült legyőzni, legalább ugyanannyi, de más jött helyette. Bár az életkort sikerült kitolni, ez sok esetben csak annyit jelent, hogy különböző krónikus betegségekkel kínlódott éveket sikerült nyernünk. Bár rengeteg féle gyógyszer létezik, sok közöttük csupán ront a helyzetünkön és függőséget okoz. Bár folyamatosan fejlődik az orvostudomány, mégis azt látjuk, hogy egyre több a beteg ember, s egyre betegebbek. Bár a gyógyszert elvileg csak betegségben és indokolt esetben kellene szednünk, mégis a reklámjai már a csapból is folynak, s érezhetjük, ez több, mint különös. Bár páratlan az élelmiszer ellátottságunk, ennek azonban az élelmiszer tápanyagtartalma és a környezetünk látja kárát, valamint számos betegség éppen a jómód miatt alakul ki. Bár látszólag jólétben élünk és sokszor több, mint elég az élelmiszerrel való ellátottságunk, a világ más részein ez borzasztó éhínséget és pusztulást okoz, valamint a környezetünk soha nem látott szennyezésével jár.

el3.jpg

Jót is kaptunk tehát és rosszat is. S ezért van igaza mindkét tábornak bizonyos mértékig. Nyilvánvalóan jót is, s ezt nem szabad nem észre venni, ugyanakkor egyértelműen rosszat is, mely érthető módon táplálja az ellentábort a lehúzó véleményükben s táptalajt biztosít a különféle összeesküvéselméleteknek. S ami ezt a különös kettőséget adja, az az, hogy ugyan szükség volt arra a fejlődésre, ami az elmúlt körülbelül 100-150 évben zajlott le, viszont a módja, ahogy lezajlott, már nagyon káros. Ennek pedig a mibenléte az, hogy mire használta az ember a kezébe került eszközt. Tudjuk jól, hogy minden eszköz lehet jó és rossz is, csupán attól függ, hogy azt mire használjuk. Egy késsel is meg lehet kenni egy kenyeret egy éhezőnek, de le is lehet szúrni vele egy ártatlan embert. A múltban lezajlott (például egészségügyet és élelmiszeripart érintő) fejlődés is egy eszköz, melyet lehet jóra és rosszra is használni. Jóra akkor használunk egy eszközt, ha általa olyat teszünk másoknak (és magunknak), melyet szeretnénk, ha más tenne velünk. Rosszra pedig ellenkező esetben - ha olyat teszünk vele, ami főként nekünk jó, másnak azonban olyat okoz, amit nem szeretnénk, ha más okozna nekünk. S láthatjuk, e fejlődést sajnos legalább annyira felhasználtak rossz irányba is, mint amennyire a jó irányába. S ez a fő oka annak, amiért ma olyan különös kettőséggel szemlélhetjük a kialakult helyzetet.

el4.jpg

Amennyiben úgy ment volna végbe e fejlődés, hogy minden, a benne szereplő irányítója csak olyat követett volna el benne, melyet szeretett volna, ha mások is elkövetnek irányába, akkor egy, a mai helyzettől gyökeresen eltérő világban élhetnénk - nem vagy csak minimálisan léteznének a rendszernek azon pontjai, melyek ma negatívan hatnak bárkire is. A fejlődés tehát egy eszköz, a történelmünk szükségszerű velejárója volt, ám azt már a benne részt vállaló embereknek kellett eldöntenie, hogy azt mire és milyen céllal vezérelve használják fel. Több helyütt írtam már, a jelenleg, a Földön élő emberiség még korántsem mondható a legfejlettebb szellemiségűnek. A földi világ a fizikai világok közül valamivel a közepes szint alatt helyezkedik el, melyet az ide születő lelkek többsége határoz meg. (A lélek fejlettsége abban nyilvánul meg, mennyire képes megérteni, hogy csak azt tegye másokkal, amit szeretné, ha viszont tennének vele.) Ezt az eszközt jól látható módon legalább annyira használta az emberiség a rosszra is, mint a jóra - sőt, sajnos inkább a rosszra. Ugyanis a legtöbb esetben egyetlen fő mozgatórugó irányított mindent: az elérhető legnagyobb (saját) anyagi haszon. Sajnos ez az egyetlen körülmény teljes egészében rányomja a bélyegét mindenre, s eleve kétséges eredményt biztosít. Az egészségügy és az élelmiszeripar legtöbb negatívumát az adja, hogy egy szűk réteg számára a legnagyobb profit elérése a cél, gyakorlatilag bármi áron. Hogy bár cél, de nem az elsődleges cél az emberek jóléte, ellenben a saját részre felhalmozandó minél nagyobb anyagi nyereség annál inkább. Ebben természetesen legtöbbször nem az ágazatban tevékenykedő és dolgozó személyek az értelmi szerzők és/vagy a felelősek, hanem a rendszert globálisan irányító szűk, hatalmi réteg résztvevői. Végső soron pedig nem az minősíti egyik embert sem, hogy kitervelője vagy kivitelezője egy adott elképzelésnek, egy adott rendszernek, hanem hogy azonosul-e vele vagy sem. Hogy ő is csak saját maga haszonszerzésére használja fel adottságait és lehetőségeit, vagy egyaránt nézi mások és maga boldogulását, hasznát is. Nem a fejlődés, s nem az egészségügyi- vagy élelmiszeripari rendszer rossz vagy jó tehát, hanem azon emberek, akik irányítják és mozgatják azt, attól függően, hogy jó vagy rossz szellemi törvényekkel azonosulnak-e. Hogy Isten hangját követik-e vagy a Sátánét. (Erről itt írtam bővebben.) Ahol a profitorientáltság megjelenik, s ahol már azt nézik elsősorban, hogy mi a kifizetődő és mi nem, ott már nagy csodákra nem számíthatunk - s az egészségügy is egyre inkább efelé tart. Sajnos nagyon sok motívuma árulkodik róla: itt a pénz beszél.

el5.jpg

Van viszont egy nagyon fontos, másik pillére is a történetnek! Azok pedig mi magunk, a rendszert igénybe vevő és használó emberek vagyunk. Az eredményhez ugyanis mindkét fél szükséges. S mi is (természetesen itt is tisztelet a kivételnek) nagy mértékben tehetünk arról, hogy olyanok lettek a jóléti rendszereink, amilyenek. Sajnos a legtöbb ember hagyta és hagyja magát az árral sodorni, s hajlandó el- és befogadni mindent, amit készen elé tesznek. Hajlamos elhinni, hogy tényleg minden őérte van, s mind a felelősséget, mind az érdemi munkát csak úgy leteheti. Az, amikor túlzó mértékben elfogadjuk a kényelmet, s elfogadjuk, hogy egyre több mindent helyettünk csináljanak meg, amikor elfogadjuk, hogy a világnézetünket, véleményünket mások formálják meg helyettünk, s amikor úgy gondoljuk, bármit megtehetünk, mert más majd mindig megoldja a problémáinkat, rossz úton járunk. Amikor mi is elhisszük, hogy csak mi létezünk, s minden a jólétünkért történik, s hogy nekünk is mindent el kell követnünk, hogy anyagi értelemben minél jobban éljünk, bármi áron, bárkin átgázolva, akkor szintén rossz úton járunk. Amikor kétkedés nélkül elfogadjuk az éppen sztárolt és divatos, a legtöbb ember által fogyasztott élelmiszereket, kiegészítőket és gyógyszereket, s mindent a magunk kényelmére teszünk fel, ne csodálkozzunk, ha áldozatnak érezzük magunkat a végén. Ha fittyet hányva a szervezetünk természetes igényeinek, idő előtt ki- és elhasználjuk azt, s még akkor sem a helytelen, de kétségtelenül kényelmes életmódunkon változtatunk, hanem mástól várjuk a rendbehozatalunkat, csalódnunk kell, méghozzá hatalmasat.

el6.jpg

Nem a "gonosz gyógyszer- vagy élelmiszeripar" öl meg bennünket, hanem saját magunk, mert engedjük magunkat befolyásolni és irányítani. S nem a hivatalos étkezési ajánlások ölnek meg bennünket, hanem mert sem azt, sem más olyat nem fogadunk meg, ami előre vinne bennünket. Nem az a káros tehát, amit hivatalos étrendi és életmódra vonatkozó ajánlás címén átadnak nekünk, hanem az, amikor fittyet hányva arra, rendkívül mozgásszegény életmódunk mellett, zsíros és cukros ételekkel tömjük magunkat, s közben állandóan stresszelünk. Tény tehát, hogy a fejlődés, mely látszólag a mi javunkat szorgalmazza, rossz szellemi úton, önös érdekek mentén bontakozott ki. De az is tény, hogy rajtunk is óriási a felelősség, hogy mindebből mivel azonosulunk. Tény, hogy az egészségügyi rendszerbe kerülve, sok esetben még betegebb lesz valaki, mint előtte, miközben az eredeti problémája sem szűnt meg ténylegesen, valamint azt veszi észre, hogy egyre csak több gyógyszert kell szednie. Ugyanakkor az is tény, hogy az egészségügyi problémáink jelentős részét mi magunk teremtjük meg, s nincs az az egészségügyi rendszer a világon, ami elbírna ennyi (egyébként elkerülhető) betegséget és beteget. Ha nem törődünk a testi egészségünk fontosságával (itt írtam róla bővebben), akkor más sem fogja megtenni helyettünk. Ha azonosulunk a fogyasztói társadalom ördögi gépezetével (erről pedig itt írtam bővebben), akkor nagyon távol esünk attól az úttól, melyet a természet megkívánna tőlünk, s ez törvényszerűen betegségeket eredményez - melyeket aztán senki sem fog rendbe hozni bennünk, ha mi nem akarjuk igazán. Tény, hogy az élelmiszereink számtalan vegyi- és adalékanyagot és irtózatos mennyiségű hozzáadott zsírt és cukrot tartalmaznak, viszont tápanyagot, vitaminokat annál kevesebbet. S tény, hogy bár a legtöbbünknek nincs lehetősége teljesen arra, hogy igazán minőségi élelmiszert vegyen magához, viszont arra igen, hogy válasszon a felkínáltak közül. Mindenkinek van lehetősége a következőkre. Nemet mond az erősen feldolgozott élelmiszerekre, s inkább azt keresi, ami a lehető legközelebb áll a természetes formájukhoz. Nemet mond a túlzott kényelemre, s igyekszik minél többet - lehetőleg a szabad levegőn - mozogni. Nemet mond a különböző pirulák könnyű bekapkodására, s csak akkor él velük, ha feltétlen muszáj. Nemet mond a sok negatív híráradatra és gyűlöletkeltő kampányokra, melyek a médiából özönlenek felé. S nemet mond arra, hogy kizárólag mástól várja a jólétének megteremtését valamint fenntartását. Nem utolsó sorban pedig, ha megbetegszik, igyekszik saját maga is aktív résztvevője lenni a gyógyulásának, feltárva annak lelki okait is (melyet a hivatalos orvoslás sok esetben nem tesz meg, hiszen a lelket, mint domináns részünket még nem ismeri el), s a gyógyulása érdekében minden tőle telhetőt meg is tesz, a gondolkodásmódján és az életmódján keresztül.

el7.jpg

Nagyon fontosak a védőoltások. Legalábbis így, hogy elrugaszkodtunk a természetes ritmusunktól, s csak minimális gyermekszámban gondolkodunk. Nagyon fontosak a gyógyszerek. Legalábbis akkor, amikor valóban életmentő vagy jelentős a segítségük, s akkor is csak a lehető legrövidebb ideig alkalmazva. Nagyon jó, hogy ilyen minőségi az egészségügyi ellátásunk (a történelem más koraihoz viszonyítva). Legalábbis ha mi magunk is észszerűen és egyszerűen élünk, s valóban mindent elkövetünk, hogy minél kevesebbet kelljen igénybe vennünk azt. Nagyon jó, hogy az élelmiszeripar ilyen bőségesen és ilyen biztonságosan ellát bennünket élelmiszerrel. Legalábbis ha közben mi is odafigyelünk arra, mindebből mit választunk magunknak. Nagyon jó, hogy vannak hivatalos étrendi ajánlások. Legalábbis, ha inkább azokat tartjuk be, mintsem divatos, légből kapott diétákat követünk vagy éppen nem követünk semmit, csak haladunk az árral és a kényelemmel.

el8.jpg

Kinek van hát igaza? Gonosz az egészségügy és az élelmiszeripar? Vagy valóban óriási, amit köszönhetünk a fejlődésüknek? Láthatjuk, mindkét állítás igaz - bizonyos részben. Mivel az ezeket működtető és irányító szűk réteget a saját anyagi hasznuk minél erőteljesebb maximalizálása inspirálja, ezért igen, van benne gonoszság is. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy sokkal kevesebb szenvedéssel járó élettel is kecsegtet, feltéve ha mi magunk is a józan belátásunkat használva, józan életet élünk. S lényeges persze, hogy nagy baj maga az önös érdekű indíttatás, de még lényegesebb, hogy végül mi döntjük el, mit kapunk általa: átkot vagy áldást.

Ne vizionáljunk hát magunknak mindenféle gonosz háttérhatalmat, akik orvul az életünkre törnének - még ha némi igazság lenne is benne. Két dolgot tartsunk inkább szem előtt. Az egyik, hogy a testi halálunk időpontja szinte minden esetben egy fix, már a leszületés előtt eldöntött időpont. Azon változtatni jelenleg nem áll módunkban (kivéve az öngyilkosságot), akkor és csakis akkor megyünk innen el (vissza a szellemvilágba), amikor az időnk eljött. Arra tehát, hogy mikor jön el a testi halálunk időpontja, nincs ráhatásunk, sem nekünk, sem másoknak, viszont az addig "kénytelenül" eltöltendő időnk életminőségét annál inkább befolyásolhatjuk. Ennek a kulcsa lényeges részben nálunk van. Pozitív életszemlélet - sok mozgás - minél természetközelibb (elérhető) élelmiszerek. A másik pedig, amit szem előtt kell tartsunk, hogy semmi sem történik véletlenül, amiben részünk van, hiszen az a lelkünk leszületés előtti vállalásának a szerves része, valamint semmi sem tesz bennünket tönkre igazán, csak a negatív gondolatok. Bármi, ami itt ér vagy érhet bennünket a fizikai világban, az legfeljebb a testünknek árthat, a lelkünk örök életű és elpusztíthatatlan. Ha nemet mondunk a félelemnek és minden nemű negatív gondolatnak, életszemléletnek, s helyette a pozitívakat részesítjük előnybe, akkor már sokat tettünk a valódi előrelépésünk felé.

 

Medek Tamás

spirituális író, segítő (miben tudok segíteni?)

E-mail: thoomas26@gmail.com     Facebook oldal üzenet íráshoz: itt

 

A cikkem szabadon megosztható, melyet az alábbi (facebook) 'Megosztás' szóra kattintva tehetsz meg:

Megosztás

 

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr4214719137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Caligar83 2019.06.08. 09:47:58

Kedves Tamás!

Egy kissé zavaros nekem a fenti írás, kérlek segíts a megértésben.

Ha azt vesszük alapul, hogy lelkünk okkal született le (akár ebbe a mostani életbe) és azokon a tapasztalásokon megy keresztül, amiket előre megtervezett magának, akkor a gyógyszer-betegség kérdés is szegről-végről ide tartozik, ugye? Értem ezalatt, hogy az adott betegsèg csak akkor és azért támad meg minket, amikor és amiért arra a tapasztalásra szükség van?! Az adott gyógyszerhez is csak akkor jutunk hozzà és annyit szenvedünk, amikor és amennyit szükséges? Hajlamos vagyok azt hinni, hogy jelen létezésünk minden egyes perce megtervezett csakúgy, mint a "szabad akarat" általi döntéseink kimenetele is. Azt vallom, hogy bármely dolog, ami történik (akár egy hangya eltaposása - bagatel példa) is okkal van, bár sokszor az értelmét egy-egy történésnek nem sikerül megfejtenem. Elnézést, ha kissé zavarosnak tűnik a megfogslmazás, csak túl sok kérdés motoszkál bennem.

Üdv.:
Zsolt

thoomas26 2019.06.08. 15:30:10

@Caligar83:

Kedves Zsolt!

Írtam egy cikket arról, hogy a szabad akarat és az eleve elrendeltség között hol lehetne határt húzni. (tudatostudat.blog.hu/2018/08/11/szabad_akarat_vagy_eleve_elrendeltseg_hol_a_hatar)
Túlzás lenne azt állítani, hogy az életünk minden pillanata tervezett lenne, ugyanakkor az életünket meghatározó események mindenképpen azok. A leszületésünk előtt a lelkünk a szellemi segítőivel együtt, a lelki előzményei következményeképpen tervezi meg a leendő fizikai életét, sorsútját. Tehát azok után, amit korábban ő tett másokkal, most olyan megéléséket és körülményeket kell vállalnia, melyben ahhoz hasonlatosakat kaphat vissza, illetve amin keresztül a lelke fejlődhet. Mivel a leszületésünk előtt tudjuk azt, hogy itt ideiglenesen elfelejtjük mindezt, a szellemi segítőinket kérjük meg arra, hogy az életünket kísérjék figyelmemmel és segítsenek mindennek úgy alakulni, ahogyan annak a tervünk értelmében lennie kell. (Nem is gondolnánk, hogy felsőbb szellemi erők milyen hatással vannak az életünkre, a mostani mindennapjainkra.) Ez nem azt jelenti tehát, hogy dróton rángatott babák lennénk, csupán azt, hogy mindenkinek meg kell élnie azt, amit az előző élete következményeképpen vállalnia kellett. Ez mindenkinek alapvető érdeke, hiszen így tanulja meg (ki lassabban, ki gyorsabban), hogy mit jó tenni mással és mit nem. Egyébiránt szabad akaratunk van mindenben, szabadon dönthetünk, hogy a megélendő eseményeinket miképpen éljük meg, közben (lelki értelemben) mit adunk másoknak és magunknak. A jövőnket ezzel alapozzuk meg, ugyanakkor kétségtelen, hogy korábbi tetteink következményeit viselnünk kell.
Összegezve tehát, az életünk nem minden perce megtervezett, de a meghatározó főbb események mindenképpen. Az viszont, hogy hogyan reagálunk rá, mindig rajtunk áll.
Általánosságban elmondható, hogy mindenen igyekeznünk kell az életben jó irányba változtatni, amin anélkül tudunk, hogy másokat vagy magunkat megsértenénk. Amin viszont így nem tudunk változtatni, azt el kell fogadjuk. Ha tudunk egy élethelyzeten (bármi is legyen az) úgy változtatni, hogy közben nem ártunk lényegében másnak vagy magunknak vele, akkor azzal az volt a dolgunk. Hogy változtassunk rajta. Ha viszont nem tudunk, vagy csak úgy, hogy megbántunk vele másokat, akkor el kell fogadjuk, s igyekeznünk kell közben a lehető legpozitívabban viseltetnünk mind mások mind magunk irányába.
S még egyszer tehát: azon események az életünkben, melyek lényegesen érintenek bennünket, sosem véletlenek, nem szerencsék és nem is balszerencsék.
Remélem, sikerült kicsit jobban körvonalaznom számodra e témát, itt, és a linkelt cikkem segítségével.

Üdv: Tamás