Honnan tudhatod a legbiztosabban, hogy a leszületésed előtt eltervezett sorsutadon jársz?
2019. április 10. írta: thoomas26

Honnan tudhatod a legbiztosabban, hogy a leszületésed előtt eltervezett sorsutadon jársz?

Nagyon sok emberben megfordul a kérdés, akik már elindultak a spirituális útjukon, hogy vajon tényleg azt az utat járják, amit a leszületés előtt a lelkük eltervezett? Hogy tényleg jó úton haladnak? Hogy az, amit tesznek, s ami történik velük, valamint ahol éppen vannak, vajon tényleg az, amit tenniük is kell, ahol lenniük is kell? Több cikkemben is érintettem már ezt a témát, melyekből kiderül: a szellemi segítőink az életünk folyamán végig figyelemmel kísérnek bennünket, s segítenek abban, hogy miden úgy alakuljon, ahogyan annak a lelkünk, leszületés előtti tervének, illetve a karmánknak megfelelően alakulnia kell. Talán álmunkban sem gondolnánk arra, milyen komoly ráhatással bírnak ezen szellemi lények az életünk különböző mozzanataira. Nem arról van szó azonban, hogy madzagon rángatott babák lennénk, csupán megtörténik az, aminek a lelkünk érdekében meg kell történnie, azonban mindenkor szabad választásunk van abban, hogy azt hogyan éljük meg, s azzal milyen következményeket (karmát) teremtünk magunknak. (Hogy meddig terjed most a szabad akaratunk, itt írtam bővebben.)

ut0.jpg

E segítő szellemek csak azért segítenek nekünk, hogy a testi halálunk után ne úgy kelljen majd visszatérnünk a szellemvilágba, hogy végső soron értelmetlennek tűnjön a leszületésünk. Hiszen az egyik fő ok, amiért leszületünk, hogy megéljük mindazt, amit a karmánk, a lelki előzményeink tükrében meg kell élnünk, s ha mégsem teremtődnek meg azok a helyzetek, melyekből éppen nekünk van tanulni, megélni valónk, ha mégsem találkozunk azokkal a személyekkel, akikkel dolgunk lenne, akkor a leszületésünk mondhatni, lényeges részben hiábavaló lesz.

ut3.jpg

Így tehát biztosak lehetünk abban, hogy semmi sem történik az életünkben véletlenül, az életünket meghatározó események pedig főleg nem. Bármi is történjék velünk, akár jónak, akár rossznak is véljük most, az csak azért történik meg velünk, mert a lelki előzményeink következményeképpen, azt megélnünk szükséges. Abból van tanulnivalónk, abban a helyzetben kapunk olyan megéléséket, melyekre a lelkünknek szüksége van, illetve abban a helyzetben fejlődhetünk lelkileg olyan irányba, amerre fejlődni kívántunk a leszületésünk előtt. Csak olyan jön tehát szembe velünk, amit valaha elindítottunk magunkból, hogy érezhessük egykori kisugárzásunk, megnyilvánulásunk hatását. Ugye, nem lehet elégszer leírni, a földi élet lényege, hogy egyre csak megtanuljuk azt az alapigazságot, miszerint csak azt tegyük másokkal (és magunkkal), amit szeretnénk, ha mások tennének velünk. Hogy bár különálló lények vagyunk, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, s bármit teszünk mással, azt végső soron magunkkal is tesszük - s hogy ezt minél jobban eszünkbe véssük, erre a karma rendszere a tanítómesterünk.

ut6.jpg

A karmánkat folyamatosan generáljuk, minden egyes gondolatunkkal, szavunkkal és tettünkkel, s annak előjele szerinti minőségben. Amit ezidáig cselekedtünk másokkal szemben, azt vagy ahhoz lényegében hasonlót kell megélnünk magunknak is, hogy egyre jobban megértsük, mit jó tenni másokkal és mit nem. Az előzményeinket látjuk abban az állapotban, amikor a szellemvilágban a lelkünk egészéhez kapcsolódva tartózkodunk, így abban a tudatállapotban látjuk azt is, mi kell, hogy mindezeknek megfelelően előttünk álljon. Mivel azonban testben létezve ideiglenesen rejtve vannak előlünk ezen ismeretek, ezért kérjük meg szellemi segítőinket, hogy testi életünk alatt biztosítsák nekünk a megélendő élethelyzeteket.

ut4.jpg

Alapvetően kétféle lelket különböztethetünk meg abból a szempontból, hogy a karma kinek-kinek milyen gyorsasággal hat vissza. Vannak, akik adott fizikai életükben kellően rosszul bánnak másokkal, mégis egész életükben sikeresnek mondhatják magukat, míg mások mindig igyekeznek a jót tenni, mégsem tapasztalnak azonnal jót, valamint vannak olyanok is, akik akár rosszat tesznek, akár jót, hamarosan (még az adott fizikai életük alatt) tapasztalják annak visszahatását. Mi adhatja ezt a különbséget? Miért lehet az, hogy egyeseknek szinte azonnal, míg másoknak csak életeken átívelően hat a karma? A lélek fejlettségi szintjétől függ, illetve attól, hogy a lélek a leszületése előtt mennyire kívánt gyorsan fejlődni a leendő testi élete alatt - bár ez a kettő összefügg egymással. Amelyik lélek fejlettebb és ebből következően gyorsabb fejlődést is kíván elérni, kérheti, hogy a folyamatosan generált karmája viszonylag hamar térjen vissza hozzá. Hiszen tudja, hogy így előbb letudhatja azt, mintha a következő életére halasztaná. Ugyanakkor ehhez az is kell tehát, hogy fejlettebb lélek legyen az illető, hiszen minderre rá is kell hogy ébredjen majd az adott testi élete alatt, különben hiábavaló lenne az egész. Tehát éreznie kell a testi élete alatt, hogy ami történik vele, az a karma visszahatása, s tanulnia is kell belőle már akkor, hogy értelme is legyen e gyorsabb módnak. S ezt megéreznie, illetve hajlandóságot mutatnia az élethelyzetéből való ilyen gyors tanulásnak általában csak a fejlettebb léleknek sikerül - következésképpen nekik célszerű így előre tervezni, ilyet kérni. Ez okozza tehát azt, hogy egyeseknek szinte azonnal visszahatnak a tetteik következményei, míg másoknak a következő életükben. Amit fontos még megjegyezni azzal kapcsolatban, hogy miként kerülnek megtervezésre a jövő eseményei, melyek történnek velünk, hogy ez ugyan főként a leszületés előtt történik, de minél fejlettebb egy lélek, annál inkább jelen lesz e tervezés az egész testi élete alatt. Méghozzá az álom állapotában. Minden lélek, amikor a test alszik, rendszerint a fizikai és a szellemi világ közötti, úgynevezett asztrális világba lép át, ahol az álmokat megteremti. (Erről itt írtam bővebben.) Azonban fejlettebb lelkek ebben az állapotban, a szellemi világba is visszatérnek, s ott ugyanolyan egyeztetést folytathatnak a szellemi segítőikkel például a másnap megteremtődő eseményekről, mint a leszületésük előtt az életük eseményeiről - az éber tudatuk számára azonban ezen emlékek szinte minden esetben törlődnek.

ut5.jpg

Életünk minden egyes eseménye tehát adott. Nem véletlen, hanem oka és célja van. Oka, hogy a lelki előzményeink következményeképpen azt vállalnunk kellett, célja pedig, hogy azt megéljük, valamint hogy abban való viselkedésünkkel abban vizsgázzunk, azon keresztül magunkról számot adjunk szellemi vezetőinknek és magunknak egyaránt. Ha alázattal elfogadjuk, mint karmánk visszahatását, tehát megértjük, miért kaptuk, hogy mi a dolgunk vele, és igyekszünk abban mások és magunk felé is a lehető legpozitívabban viselkedni, viseltetni, akkor helyesen jártunk el, az adott karmánkat letettük. Ellenkező esetben azonban, tehát ha nem is értjük mindezt meg, valamint ha másokkal és magunkkal szemben bántóan, sértően lépünk fel közben, akkor az adott szituáció csíráját továbbra is magunkkal kell vigyük, ami a jövőben előbb-utóbb újra meg kell hogy teremtődjön a számunkra, sőt akár még plusz (negatív) karmikus terheket is vehetünk magunkra, attól függően, hogyan jártunk el az adott helyzetben. A lelkünk azonban az előbbi módját szeretné a megélésnek, tehát szeretné, ha azt alázattal és szeretettel megértenénk és letennénk. Az az út az, amit igazándiból megtervezett magának (nekünk), s amin szeretné, ha járnánk. Valamint ezt kívánják tőlünk szellemi segítőink is. (Bővebben itt írtam arról, hogy mi is a cél az életvezetésünket illetően.)

ut1.jpg

Mikor lehetünk tehát a legbiztosabbak abban, hogy a nekünk szánt úton járunk? Ha minden helyzetet (bármilyen helyzetről is legyen szó) úgy élünk meg, hogy tudatában vagyunk annak, hogy az nem véletlen, hogy annak oka és célja van, melyet szellemi segítőink segítettek az utunkba, s ha abban igyekszünk a lehető legpozitívabbak és legszeretetteljesebbek maradni mások és magunk irányába. Ha csak olyat teszünk másokkal és magunkkal, amit szeretnénk, hogy mások tegyenek velünk. Ha minden esetben jóakaratúak, tisztességesek és megértőek maradunk. Ha csak akkor változtatunk egy helyzeten jó irányba, ha azzal másoknak és magunknak nem okozunk ártást, ellenkező esetben azonban, erős hittel és emelt fővel, elfogadjuk, elviseljük azt. Amennyiben így éljük meg az életünk minden egyes helyzetét, szituációját, teljesen biztosak lehetünk két dolog felől. Az egyik, hogy csak az történik velünk, aminek történnie kell (ebben ugye mindenképpen biztosak lehetünk), a másik pedig, hogy az történik velünk, és úgy történik, abba az irányba és olyan módon, ahogy a lelkünk (tehát mi magunk) azt a leszületésünk előtt eltervezte, s ahogy szellemi segítőink elvárják tőlünk. Ez esetben lehetünk biztosak abban is, hogy ha majd eljön az időnk, és a testi haláluk után visszatérünk a szellemvilágba, nem gondoljuk majd hiábavalónak a leszületésünket, az éppen hátrahagyott életünket, s örömmel nyugtázhatjuk majd, hogy nemhogy (negatív) karmát halmoztunk fel még magunknak, hanem éppen ellenkezőleg, sikerült számost letudnunk, amivel a saját lelkünk fejlődését és szellemi előremenetelét segítettük elő.

ut2.jpg

Ne aggodalmaskodjunk tehát semmin, ami éppen történik velünk, ami esetleg történhet majd velünk, vagy ami eddig történt velünk. Ami elmúlt, azt már úgy sem tudjuk meg nem történté tenni, annak következménye a jelen, amire jelenleg nincs ráhatásunk, viszont arra annál több, hogy mit hoz majd számunkra a jövő, természetesen akár életeken átívelően értendően. Minden megtörténik, aminek meg kell történnie, ugyanakkor semmi olyan nem történik meg, aminek nem kellene, hogy a lelkünk részese legyen. Így ezen aggódni a világ legértelmetlenebb dolga - bár nyilván ezt megérteni és a gyakorlatban is alkalmazni már jóval nehezebb, de igyekeznünk kell erős hittel és alázattal efelé törekedni. Tudnunk kell, hogy soha, semmire sem késő, s hogy mindent jóvá tehetünk, idővel. Bárhogy is éltünk eddig és bármit is tettünk eddig, az már a múlt. Sosem késő a szellemi tanításokat megérteni és megfogadni, és arra az útra lépni, melyen a lelkünk is menni szeretne. S bár a jelenünk a múltunk következménye, mégis óriási a jelentősége annak, hogy éljük azt meg, illetve hogy hogyan élünk ezek után. Megértéssel és a jó irányba való változással (tisztességesség és másoknak nem ártás) mindenképpen a helyes úton indulunk el, melyek után ugyan lehetnek még olyan terhek, amiket a múltban szereztünk és még azokat szükséges megélnünk, azonban egy idő után elfogynak azok, sőt, javulásunk mértéke szerint enyhülhetnek is a korábban megszerzett karmikus terheink - melyet egyébként karmaoldásnak nevezünk.

ut7.jpg

Nagy szavak ezek, tudom. Valamint senkitől sem várható el (még), hogy mindezeket maximálisan be tudja építeni a mindennapjaiba - hisz különben már nem is kellene (ezen a szintű fizikai világban) itt lennünk. Szellemi segítőink és a lelkünk nem is feltétlen ezt várják el (még) tőlünk). Azonban az efelé való törekvés elsődleges fontosságú mindannyiunk számára, a mindenkori lehetőségeinkhez és képességeinkhez mérten. Ha a jó felé való válás fontosságát megértettük, már hatalmasat léptünk előre, s annál többet, minél inkább képesek vagyunk azt az életünkbe is alkalmazni. S annál nyugodtabbak lehetünk, bármi is történjék velünk, hogy azon az úton járunk, amit a lelkünk a leszületésünk előtt eltervezett nekünk.

 

Medek Tamás

spirituális író, segítő (miben tudok segíteni?)

E-mail: thoomas26@gmail.com     Facebook oldal üzenet íráshoz: itt

 

A cikkem szabadon megosztható, melyet az alábbi (facebook) 'Megosztás' szóra kattintva tehetsz meg:

Megosztás

 

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr1614752929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildikó Nagy123 2019.06.12. 09:22:58

Kedves Tamás. Örülök, hogy rátaláltam a blogodra, szinte saját magammal "találozom " az írásaid alapán, nagyon hasonló a fejletségi szintünk. De....én most ebben az esetben nem igazán tudodk azonosulni veled, mert a karma mint olyan nem létezik NINCS . Ezt csak az arkóhnok találták ki, hogy így "szédítsék " és tudatlanságban tartsák az embereket. Bővebben most nem térek erre ki, de az én belső vezetőm, tanította meg, hogy az ok-okozatt, (bár létezik , kizárólag vonzás törvény alapján) de nem azonos amit karmának nevezünk. Az emberiség kollektiv tudatában olyan tisztulás megy végbe (és ment eddig is), hogy a karma eltöröltetett. Ezt csak egy megjegyzésnek szántam .

Ildikó Nagy123 2019.06.12. 09:27:39

Még egy kérdés foglalkoztatt , és eddig sehol nem leltem rá hiteles forrásra. Ha tudsz ezekről, írd meg nekem, kérlek. A kérdés: Miért születnek értelmi fogyatékos emberek? (azért, mert több élet karmáját dolgozzák le, azért mert valami "bűnt " fizetnek vissza, azért mert így tanítják a szüleiket, stb együttérzésre, stb Tehát ezeken kívül, mert ezek nem így vannak. A lélek komoly elhatározása egy ilyen "életet bevállalni", de a kérdés még mindig az MIÉRT? Szivesen venném a meglátásodat . Köszönöm.

thoomas26 2019.06.12. 13:32:54

@Ildikó Nagy123:

Kedves Ildikó!

Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy hasznosnak véled az írásaimat.
Nem tőled hallok először a tiédhez hasonló véleményt a karmával kapcsolatban. Sajnos erre nem igen tudok érdemben válaszolni, ugyanis az én eddigi ismereteim és tapasztalataim valamint a szellemi közléseim alapján egyértelműen az jön le, amit e blog oldalain keresztül igyekszem átadni. Tehát például hogy a karma eltöröltetett, ilyen egyértelműen nem létezik az én forrásaim szerint.

Ahogy több cikkemben is megemlítem, létezésünk jelenlegi szakaszán, fizikai testet öltések sorozatát éljük. Nagyon röviden és leegyszerűsítetten fogalmazva, azt kell megtanulnunk, hogy noha különálló lények vagyunk, de a Forrásban, Istenben való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk másokkal, azt valójában magunkkal (is) tesszük. S hogy ezt minél jobban és mélyebben megértsük, hivatott a karma rendszere, ami mindig visszahatást biztosít azon tetteink következtében, melyeket elkövettünk. S hogy miért? Hogy mindig átérezzük a tetteink súlyát és lényegét, s minél inkább rávezessen bennünket arra, hogy mit jó tenni mással és mit nem. Ezért van az, hogy minél fejlettebb egy lélek, tehát minél több ilyen visszahatáson van már túl, annál inkább tudja, mit jó tenni mással, vagyis annál jobban a jót kívánja és teszi másoknak és magának is. A fizikai világ lényegében arra hivatott, hogy terepet és lehetőséget adjon e tanulási folyamatnak. Részben azáltal, hogy itt a testnek "hála", jobban érvényesül a látszólagos különállásunk érzete, részben pedig azáltal, hogy itt az úgynevezett rossz is megjelenik, s biztosít számunkra folyamatos (szabad akaratból hozott) választási lehetőségeket. Így kifejezetten érdemnek minősül az itt elért fejlődés, valamint mindenkinek tehát a saját akaratára van bízva, milyen gyorsan és milyen módon, milyen körülmények között talál rá végül a helyes útra. Bárhogy dönthet ugyanis folyamatosan, de nyilvánvaló, hogy a következményeit vállalnia kell, hiszen az szükséges e tanulás és út végigjárásához.

A végső cél tehát kétségtelenül az a fajta életszemlélet, hogy minden döntésünket úgy hozzunk meg, hogy azt okozzuk másoknak, amit viszont szeretnénk. Ha ezt valaki önmagától megtanulja, akkor gyors és könnyű az útja. Azonban ilyen lélek - itt legalábbis - aligha van. S ha nem lenne karma, ha nem érezné át mindenki a tettei súlyát, akkor fejlődés is aligha lenne.
Ha valaki másnak árt, abból negatív karma keletkezik. (Természetesen ha jót tesz, akkor pozitív.) Bármit is tegyen, az visszahat rá. S ha rosszat tett valaki, azt - a szó szoros értelmében - eltörölni én azt gondolom távol állna attól az igazságos világképtől és Istentől, melyet én szereztem, s kapok, s még csak nem is ésszerű. Karmát lehet törölni azzal, ha a tetteim visszahatását megkaptam és elfogadtam, megértettem, vagy ha őszintén megbántam és egy lényegében hasonló értékű jó cselekedettel ellensúlyoztam azt. Csak úgy nem.

A vonzás törvénye ettől függetlenül létezik. De nem úgy, hogy bármit bevonzhatok magamnak, amit csak most szeretnék, s nem úgy, hogy csak olyan dolgok és események jönnek velem szemben, melyek a mostani vonzásomnak megfelelnek. Tudom, sokan hirdetnek efféle tanokat, ám azt gondolom, ezek kissé elferdített igazságok.
Tény, hogy a szellemvilágban olyan szintre tudunk helyezkedni, amilyen a (gondolataink és érzéseink valamint lelki fejlettségünk általi) rezgésszintünk, s az is tény, hogy a fizikai világban is sok múlik azon, hogy mi magunk milyen állapotban vagyunk, tehát hogy mit vonzunk magunk köré. Ám ez nem írhatja felül azt a sorsutat, melyet a lelkünk a leszületése előtt vállalni kívánt vagy volt kénytelen, illetve amik időközben szükségessé váltak, a szellemi feljebbvalóink szerint.

S ebből következőleg a második kérdésedre sem tudok sajnos olyan választ adni, melyet vártál volna. Az értelmi fogyatékosság sosem a lélek fogyatékosságát jelenti. Az "csupán" a test hibája, mely az ezen a szintű fizikai világon található test sajátosságából ered. Tehát bizonyos hibaszázalék fennáll (messze nem tökéletes még ez a test), s olykor sajnos olyan rendellenesség is előfordul, ami az azt elfoglaló lelket úgy tudja megnyilvánítani, hogy az az értelmét nem tudja kellőképpen kifejezni. S az okok nagyon sok félék lehetnek (köztük azok is, melyeket említettél), de egy közös van bennük mégis: a lélek, aki testet öltött benne, a leszületése előtt azzal tisztában volt, s okkal vállalta azt. Ez most nagyon szörnyű így végiggondolni, megélni és megérteni, s bizonyos, hogy teljesen átlátni a miérteket csak akkor fogjuk majd tudni igazán, amikor eljön az időnk, s visszatérünk a szellemvilágba. Azt gondolom, a fentieken kívül más oka aligha lehet egy léleknek, hogy egy ilyen megpróbáltatást válasszon - tehát a leglogikusabbnak az tűnik, hogy olyan okok lehetnek, melyek így vagy úgy de segítenek valakit (vagy őt vagy valakit a környezetéből) a lelke fejlődésében azon a szinten, ahol éppen ő tart.

Üdv: Tamás