Akkor is találkozhatsz eltávozott szeretteddel, ha közben újra leszületett?
2019. május 30. írta: thoomas26

Akkor is találkozhatsz eltávozott szeretteddel, ha közben újra leszületett?

Amikor eljön a testi halál ideje, s a lélek elválik a testtől, (szerencsés esetben hamarosan) visszatér a szellemvilágba, ahonnan a leszületése előtt érkezett. Egy, kifejezetten a számára kinyíló "kapun" keresztül teszi meg a visszautat, melyet a 'fényként' szoktak emlegetni. A már korábban hazatért szeretteink és a szellemi segítőink, kik odaát vannak, jól tudják, hogy mikor érkezünk, s jönnek is elénk a fogadásunkra. Jönnek elénk, hogy biztonságot, nyugalmat nyújtsanak számunkra, s hogy segítséget adjanak az átlépéshez.

feny01.jpg

A lélek ekkor változó lelki és tudati állapotban lehet, mely függ a lélek fejlettségi állapotától és annak módjától is, ahogyan az éppen hátrahagyott életét befejezte. Rosszabb esetben nagyon kevéssé van tudatánál ilyenkor egy lélek - ha fizikai életében nem fogadta el a túlvilág létezését és most nem érti, mi történik vele, vagy ha hirtelen és/vagy erőszakos halál miatt zaklatott lelkiállapotba kerül. Jobb esetben tisztában van vele, hogy mi történik, bár ahhoz hasonló állapotban lehet, mint amikor reggel, egy nagyon valósághű és mélyen érintő álmunkból felkelve, egy rövid ideig azt sem tudjuk, álmodunk-e még vagy már felkeltünk. Odaát tisztában vannak az állapotunkkal, s annak megfelelő fogadtatásban igyekeznek bennünket részesíteni. Igaz, a szabad akaratot mindig tiszteletben tartják, a lélek végül önszántából kell, hogy a segítséget elfogadja és megtegye a szellemvilágba való átkelést. Ha nem teszi meg, mert nem kellően tudatos (nem fogadja el a helyzetét, vagy fél átlépni, egy elképzelt büntetéstől tartva, stb.) és/vagy túlzottan ragaszkodik az éppen hátrahagyott életéből valakihez vagy valamihez, esetleg a hátrahagyottak mély gyásza tartja fogva, akkor itt rekedhet a két világ között, a fizikai síkon.

feny0.jpg

Olyan is előfordul, hogy valaki elé senki sem jön, igaz ritkán, s csak olyan magasan fejlett lelkek esetében, akik a testi haláluk után szinte azonnal teljesen tudatossá válnak, s tudják is rögtön, merre kell menjenek - s ő értük is csak azért nem jönnek, mert nem is igényli azt. Hasonlatos ez ahhoz, mint amikor valaki messziről vendégségbe jön hozzánk, s kimegyünk elé az állomásra. Ám amikor már századszorra érkezik, s teljesen otthonosan mozog a mi településünkön, akkor megvárjuk nyugodtan otthon őt. A lélek elé érkező szellemi lényeket egyébként bizonyos esetekben a haldoklók is érzékelhetik már, olyankor, amikor a testi halál már viszonylag közel jár. A testtől való elszakadás ilyenkor lassan kezdetét veszi, s a haldokló számára már érzékelhetővé válnak azon síkok is, melyek a többi ember számára még nem. Erről itt írtam bővebben.

feny1.jpg

Sokan felteszik a kérdést: vajon a testi halála után akkor is eléje jön majd egy már korábban eltávozott szerette, ha az illető lelke, közben újra leszületett? A válasz egyértelműen igen, s a lélek megoszthatóságának köszönhetően. Ezt most nehéz lehet megérteni, de a lélek képes megosztani az energiáját, s képes arra, amit főként tudományos-fantasztikus filmekben láthatunk, hogy egyszerre több helyen is jelen legyen. Fontos tudni, hogy a lélek sosem hozza le egy leszületése alkalmával sem a teljes energiakészletét, egy részét mindig a szellemvilágban hagyja, attól teljesen sosem szakad el. Igaz, akkor érzékelhetően alacsonyabb energiával tud jelen lenni a szellemvilágban, de jelen van. Ha akkor találkozunk egy lélekkel a szellemvilágban, amikor éppen testi életét éli lelkének egy részével, akkor ahhoz hasonlatos állapotban találjuk, mint most valakit, aki egy kicsit fáradt, kinek energiaszintje kicsit alacsony. Persze ez nagyban függ a lélek fejlettségi szintjétől is. Így tehát ha a testi halálunk után jönnek elénk már korábban eltávozott szeretteink, akkor azon szeretteink is köztük lehetnek, akik közben újra testet öltöttek (lelkük egy részével). Ugyanez fordítva is igaz természetesen. Tehát mi is, miközben testi életünket éljük a lelkünk egy részével, egyben a szellemvilágban is vagyunk, ahol az ideig ugyan kissé alacsonyabb "lángon égünk", de jelen vagyunk, hogy ellásuk addig is a különböző feladatainkat. Ilyen lehet egy érkező fogadása, de az is, hogy szellemi vezetőinkkel az éppen folyó testi életünkről egyeztessünk, amennyiben szükséges. A lélek fejlettségi szintjétől függ egyébként, hogy ez utóbbit folyamatosan el tudja-e látni, vagy főként az idő alatt, míg a teste éppen alszik, tehát mikor a lélek szabadabbá válik, vagy egyáltalán nem.

feny2.jpg

Fontos megjegyezni, hogy a lélek képes felölteni bármely korábbi személyisége alakját, ha arra szükség van. Tudjuk jól, hogy mindannyiunknak már számtalan korábbi élete volt, s benne ugyanannyi más-más személyiséggel. Aki most az édesanyánk például, korábban lehetett a gyermekünk vagy éppen a szomszédunk is. Az aktuális "szereposztást" mindig a karmikus viszonyok határozzák meg. Tehát az előbbi példával élve, ha mi meghalunk, és elénk jön a már korábban hazatért édesanyánk, akkor nyilvánvalóan a lelke az éppen hátrahagyott életében vállalt személyiségével, az édesanyánk képében fog elénk jönni, megjelenni előttünk. Mert tudja, hogy így ismerjük őt fel, így nyújthat számunkra biztonságot, megnyugtatást. Azonban az a lélek csupán most volt az édesanyánk és ez a személyiség, azonban korábban lehetett a gyermekünk, a szomszédunk, stb. Bármelyik képét fel tudná ölteni, de nyilvánvaló hogy melyiket választja tehát.

feny3.jpg

A fizikai életből való kilépés és a szellemvilágba való visszatérés egy átlagos lélek esetében nem megy oly könnyen és magától értetődően. (Ezért is kell, hogy jöjjenek elé.) Ahogy írtam fentebb is, függ a lélek fejlettségétől és aktuális tudati állapotától is. Azonban az éppen hátrahagyott életében felvett személyiségével való azonosulás a legtöbb esetben rövidebb-hosszabb ideig még fenn áll. Tehát kell némi idő (valakinek kevesebb, valakinek több), míg a lélek újra visszanyeri azt a teljes tudatosságát, mint amivel a leszületése előtt rendelkezett. Ez is hasonlítható ahhoz, mint amikor egy nagyon valóságos és megérintő álomból felkelve is szükségünk van némi időre, hogy rájöjjünk, kik is vagyunk valójában, tehát hogy ez a valóság és nem az, ami az álmunkban volt. Kell idő tehát ahhoz, hogy a lélek újra felismerje, hogy éppen véget ért élete csak egy volt a sokadik közül, s hogy valójában nem az, akiként "nemrég" meghalt, hanem egy lélek, egy isteni minőségű, örök életű lélek, aki már számtalan életet élt le, s kinek ez a személyiség csupán egy része. Ha e felismerésre eljutott, akkor már a többi léleknek (akivel legutóbbi testi életében találkozott) sem szükséges alakot ölteni, hanem egyszerűen úgy mutatkoznak előtte, ahogy "általában szokás". Tehát igazi valójukat mutatják, ahogy lélekként ismerjük őket. Ne felejtsük el, fizikai életünk csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek, s egy lelket annak valójaként fogadunk el, míg az egyes életekben felvett személyiséggel csak rövid ideig azonosulunk és azonosítunk másokat. Csupán addig, amíg még az éppen hátrahagyott testi életünk emléke erősen bennünk él. Ez - földi időben mérve és körülbelül - a néhány másodperctől, néhány hónapig terjedhet.

feny4.jpg

Amikor a testi halálunk után, már korábban hazatért szeretteink jönnek elénk, csak az határozza meg az esemény minőségét és körülményeit, hogy egyrészt mi, lélekként mit várunk el, mire és kire van szükségünk, másrészt a szellemi segítőink mit tartanak helyesnek. Olyan szerettünk lelke is várhat tehát bennünket, aki közben már újra leszületett. Igaz, hogy később vele - hogy ne zavarjuk ilyenkor - kevésbé találkozhatunk, de akkor már visszanyerve teljes tudatosságunkat, erre igényünk sem mutatkozik majd, s a helyzetet teljes mértékben megértjük. Egyrészt, mert tudjuk, hogy ki is ő nekünk valójában, másrészt tudjuk azt is, hogy végleg senkit sem veszítünk el a mindenségben és az örökkévalóságban. Ez a kettő meghatározó tény csupán a testi életünk alatt van - látszólag - rejtve előttünk. Egyrészt, mert ezen a szintű fizikai világon még szükséges, hogy jelen testi életünkben vállalt személyiségünkkel kellően azonosulni tudjunk, másrészt az is elrejtheti előlünk igazi önvalónkat, hogy a világunkban jelenleg a materialista eszmék a széles körben és hivatalosan elfogadottak, s óhatatlanul is ezzel azonosulnak a legtöbben.

 

Medek Tamás

spirituális író, segítő (miben tudok segíteni?)

E-mail: thoomas26@gmail.com     Facebook oldal üzenet íráshoz: itt

 

A cikkem szabadon megosztható, melyet az alábbi (facebook) 'Megosztás' szóra kattintva tehetsz meg:

Megosztás

 

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatostudat.blog.hu/api/trackback/id/tr8714869970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zolee.dpase 2019.05.31. 20:12:11

Üdvözlet Tamás! Az én kérdésem,lehet kissé bugyuta.Az én kisfiam fél éve hunyt el.Ha a lelkem egy része odaát van,akkor lehetséges,hogy én magam jöttem elé és,hogy odaát jelenleg is együtt vagyunk,mégha én itt most le is vagyok születve?

thoomas26 2019.06.01. 18:18:28

@Zolee.dpase:

Kedves Zolee!

Nem, egyáltalán nem bugyuta a kérdésed, sőt, szerintem kiváló kérdést fogalmaztál meg.
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen megéléseken kellett keresztül menj.
A rövid válasz: nem, nem lehetséges, amit felvetettél. De kifejtem kicsit bővebben is.
A jelen személyiségünk akkor kerül odaátra, amikor a testi halálunk után visszatérünk a szellemvilágba. A lelkünk nagyobbik része tehát mindig odaát van, de azok a megtapasztalások és személyiség, akik most vagyunk a lelkünk leszületett részével, csak akkor integrálódik a lelkünk nagy egészébe, ha már a fizikai életünk végén visszatérünk oda. Addig "csupán" az van odaát a lelkünkben, amik a mostani leszületésünk előtt voltunk. S ezért van az, hogy akik a testi haláluk után visszatérnek a szellemvilágba, vagy egy halál közeli élményen keresztül rövid látogatást tesznek a szellemvilág felé vagy éppen a szellemvilágban, mindig csak olyan szeretteikkel találkoznak, akik már az az időpont előtt oda visszatértek. A kisfiad (pontosabban az a lélek, aki jelenleg a kisfiadként született le) ugyan felkeresheti odaát a lelkedet, de ez legfeljebb akkor történhet meg, ha a lelke visszanyerte a leszületése előtti tudatosságát, s magával a lelkeddel (tehát nem azzal a személyiséggel, aki most vagy) találkozni akar. Viszont ekkor is, tiszteletben tartva, hogy a lelked most éppen kisebb energiával létezik odaát, nem fogja ok nélkül zavarni.
Ugyanakkor, amikor majd neked is eljön az időd, bizonyosan ő lesz az egyik lélek, aki majd jönni fog eléd, hogy segítsen az átkelésben, miután annyit lehettek együtt, amennyit mindketten igényeltek.
Üdv: Tamás

Zolee.dpase 2019.06.02. 10:01:11

Köszönöm Tamás a válaszod.Végül is értelmezve azt,teljesen logikus amit írtál.A blogod rendszeres olvasója lettem,egyrészt nagyon érdekel a téma és sokat segít nekem életem eme időszakának elviseléséhez,átvészeléséhez.További jó"munkát" és kedvet hozzá!
üdbv: Zolee

thoomas26 2019.06.02. 17:34:18

@Zolee.dpase:

Nagyon szívesen. Valóban, az élet minden területén nagyon hasznos, ha tudjuk a létezésünk igazságait, hiszen egészen másképp tekinthetünk magunkra és mindarra, ami körül vesz bennünket, ami történik velünk. Egy szerettünk elvesztésekor kifejezetten igaz ez, különösen ha az nagyon korán következik be. Ha nem tudnánk, ha nem tudhatnánk, hogy mi van mindazon kívül, amit most érzékelni képesek vagyunk, szinte elviselhetetlen lenne a fájdalom. Természetesen így sem könnyű még enyhén szólva sem, de mégis azt gondolom, a legnagyobb segítséget tudja adni az ezen ismeretek elfogadása.
Köszönöm szépen, minden jót kívánok és bízom benne, hogy a továbbiakban is hasznosnak találod majd a blogom tartalmát, valamint hogy a jövőben is segítségedre lesznek majd az írásaim.
Üdv: Tamás