Kedves Olvasóm! Az alábbiakban olyan kérdéseket és az arra adott válaszaimat teszek közzé, melyeket a kedves hozzám fordulók tettek fel nekem, hiszen úgy gondoltam, azok másokat is érdekelhetnek. Természetesen a hozzám fordulók beleegyezésével és úgy átalakítva, hogy rájuk nézve azok teljesen névtelenek legyenek. Remélem, számodra is hasznosak lesznek ezen gondolatok és számos kérdésedre választ kaphatsz általuk. (További hasonló kérdéseket és válaszokat olvashatsz Facebook oldalamon is.)
1.,
Nem azért lettek kitalálva a spirituális tanítások, mert félünk elismerni, hogy a halál után nincs semmi?
Igen, valóban vannak olyan elméletek, melyek szerint mind a reinkarnáció, mind az egész túlvilág létezése csupán kitaláció arra, hogy homokba dugjuk a fejünket és abba a hamis illúzióba ringassuk magunkat, hogy talán nem ennyi a kis nyomorult életünk, amennyit most tapasztalunk belőle. Ez azonban inkább azon emberek elmélete, akik nem nyitottak kellően a túlvilág létezésének befogadására, s ily módon próbálnak úgymond fogást találni azokon, akik viszont hiszik vagy éppenséggel tudják a túlvilágot.
Én azt gondolom, felesleges is bárkivel vitázni azon, hogy létezik-e mindaz, amit én is képviselek, avagy nem, s én sem kívánok senkit meggyőzni erről, hiszen a túlvilág elfogadása tényleg egyszerűen csak nyitottság kérdése. Először is akinek megadatott egy ezzel kapcsolatos saját élmény, annak azt követően már nem kérdés az, hogy létezik-e túlvilág, az már utána nem hiszi, hanem tudja. Nagyon sok ember megélt már ilyesmit és nagyon sokféle tapasztalat, amiről beszélhetünk. Persze természetes, hogy aki nem rendelkezhet saját élménnyel, az csupán mások beszámolóira hagyatkozhat. Azonban még objektív módon is rengeteg bizonyíték áll rendelkezésére annak, aki tehát kellően nyitott. A dokumentált halál közeli élmény beszámolóktól kezdve az egyes gyermekek előző élet emlékein keresztül a számos regressziós hipnózisban megélt élményekig nagyon széles a skála. Több cikkemben is írtam erről részletesen. Ha valaki tehát egy kicsit is hajlandó elfogadni, hogy nem csak annyi a világ, amennyit most tapasztalunk belőle, akkor nagyon sok olyan információ áll a rendelkezésére, ami enyhén szólva is kielégítő lehet.
Én nagyon hálás vagyok, hogy azon emberek közé tartozhatom, akiknek számos saját élmény adatott meg, tehát nekem a legkevésbé sem kérdés, hogy valós-e mindaz, amiről írok. Nyilvánvalóan kisebb pontatlanságok előfordulhatnak, s a teljes igazságot majd akkor tudjuk csak meg, ha már odaát leszünk, azonban (többek között) a szellemeim közlései illetve mások szellemi közlései azon források, melyek mentén most elindulhatunk felfedezni és megismerni azt, ami majd vár ránk, s ahonnan jöttünk.
A két cikkem pedig, mely idevágó, az egyik, melyben a bizonyítékokról írok:
https://tudatostudat.blog.hu/…/bizonyitekok_lelkunk_tulvila…
s a másik, melyben arról, hogy lehet-e bizonyítani a túlvilágot:
https://tudatostudat.blog.hu/…/bizonyithato_a_tulvilag_lete…
Medek Tamás
2.,
A szellemi segítőim mindig ugyanazok maradnak, következő életemben is? Hogy tudom elképzelni őket? Éreznek irántam valamit is, féltenek, mint egy jó szülő például?
Ez ahhoz hasonlatos, mint földi életünkben az iskolában. Addig marad ugyanaz a tanítónk, ameddig egy meghatározott szinten állunk. Ám ahogy fejlődünk, úgy a tanítóink is változnak, méghozzá aszerint, amilyen mértékben fejlődtünk. Nem azon múlik tehát hogy éppen következő életedet kezded, hanem azon, hogy a lélekfejlődésed mely szakaszán jársz, s az milyen szintű tanítót kíván.
Fizikai formák csak a fizikai világban léteznek. Amúgy minden energia. Neme is csak a testnek van, a léleknek nincs. Férfiak vagy nők csak testi életünkben vagyunk, attól függően, hogy milyen nemű testbe születünk le, s hogy az milyen hormonokkal, éppen milyen hatást gyakorol ránk. Miután visszatérünk a szellemvilágba, addig, amíg arra szükségét érezzük, fizikai formákként érzékelhetjük a szellemvilágot és saját magunkat is, de ez a kívánalom egy idő után elmúlik belőlünk, hiszen hamarosan újra rájövünk, kik is vagyunk valójában. S akkor már az energiai formák ugyanolyan természetesek lesznek számunkra, mint most a fizikaiak, noha most nehezen tudnánk még csak elképzelni is őket.
A név is csak a fizikai világ része. Amúgy tehát minden energia. Bárhogy hívhatod őket, és bármilyennek elképzelheted őket, nem az a lényeg. Hanem az, hogy egyszerűen csak gondolj rájuk és szólj hozzájuk, ők azt már érzékelni is fogják. Ne felejtsd, valójában csak energia létezik tehát, s minden energia irányítója nem más, mint a gondolat.
S igen, valahogy úgy kell őket elképzelni, mint a jó szülőt, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermekét, ugyanakkor nem is óvja meg attól feltétlen, ami tudja, a javát, a fejlődését szolgálja majd. Tehát hagyja olyan helyzetekben is egyedül boldogulni, ami a fejlődéséhez szükséges, ugyanakkor segíti is őt, amennyire szükséges. S ha egy gyermek beteg, mit tesz a jó szülő? Szeretetét sugározza rá, de a megfelelő és feltétlen szükséges orvosságot is beadja neki, még akkor is, ha az nagyon keserű, ha bizton tudja, hogy csak az segíthet rajta. Nos, ha valaki rosszat tett egyszer, az képletesen szólva és az előbbi hasonlatra vonatkoztatva most beteg. A karmáját ugye úgy tudja letenni, ha ahhoz hasonlatost él át, melyet korábban ő okozott másnak, s ha megérti, elfogadja, s többé nem tesz olyat, akkor letette az adott karmáját, tehát újra visszatérve a hasonlathoz, kigyógyult a betegségéből.
Mi történik tehát? A szellemi segítőink bár nagyon szeretnek bennünket, de tudják, hogy mi az a gyógyszer, ami kell nekünk (mi az a megélni kénytelen esemény, melyen keresztül le tudjuk tenni az adott negatív karmánkat), s azt beadják nekünk, tehát abba a helyzetbe belesegítenek. Mert tudják, hogy bár az most keserű nekünk, de csak így léphetünk a gyógyulás útjára. S bár ezt most földi ésszel sokszor nem értjük, odaát hálásak leszünk nekik ezért, sőt, ha valaki kellően tudatos, már most is képes erre a hálára.
Medek Tamás
3.,
Ha most nehéz is a sorsom, de másik életeimben lehetett már jobb? S akikkel most kapcsolatban vagyok, együtt életem már előző életeimben is?
Mindannyiunknak számos előző élete volt már és még lesz is nagyon sok. Tehát teljesen magától értetődő, hogy ezen életek során nagyon sokféle életben volt már részünk és még lesz is. Éppen ez a reinkarnációs időszak egyik értelme, hogy mindenféle helyzetben kipróbálhatjuk magunkat, de mindig olyanban, ami a lélekfejlődésünket akkor a legjobban szolgálja, illetve amit a lelki előzményeink alapján meg kell élnünk.
Tehát biztos lehetsz abban, hogy más életeidben voltál már egészséges is, úgymint beteg, szegény is, úgymint gazdag, gyerektelen is, úgymint sokgyerekes és még sorolhatnám. Ne feledd, jelen életed csupán egy apró láncszeme a teljes létezésednek, s minden életben azt vállalja a lelkünk, amit jelenleg éppen vállalnunk szükséges.
Az pedig, hogy éppen mely lelkekkel együtt születünk le, szintén egyéni kérdés, ahány eset, annyi féle megoldás, de mindig az határozza meg, hogy amit éppen meg kell éljünk sorsutat, azt mely lelkekkel kell megéljük és/vagy mely lelkek tudják nekünk azt megadni, amit most kapnunk kell. Természetesen az igaz, hogy azon lelkek, akikkel most közelibb kapcsolatban vagy, már nagy valószínűséggel nem először szereplői testi életeidnek. Valamint azt is tudnunk kell, hogy az igazi
otthonunk a szellemvilág, s a fizikai világ csupán olyan szerepet tölt be az életünkben, mint ebben az életünkben például az iskola, így elmondható, hogy függetlenül attól, kivel találkozunk itt, odaát bárkivel találkozhatunk, akivel kölcsönösen találkozni kívánunk.
Medek Tamás
4.,
Mivel telik a szellemvilágban az életünk?
Először is kettő könyvet ajánlanék ehhez a kérdéshez kapcsolódóan, melyben választ találhatunk, az egyik dr. Michael Newton A lelkünk útja 1.,2.,3. kötete és Barry Eaton - Túlvilág című könyve. De azért dióhéjban összefoglalnám.
Ameddig az éppen hátrahagyott testi életed hatása alatt vagy, ahhoz még ragaszkodsz, gyakorlatilag a földihez hasonló körülmények fogadnak, természetesen annak negatív oldalai nélkül - oly mértékben, amennyire emelkedni tudtál lelki értelemben. Minden lélek arra a szintre tud helyezkedni ugyanis a szellemvilágban, amilyen rezgésekkel rendelkezik, így saját magához hasonlatos lelkekkel is kerül egy helyre. Itt a Földön vannak ilyen és olyan lelkek is együtt, tehát jók is és gonoszak is, hogy egymás segítségével fejlődjenek, azonban odaát mindenki a saját magához hasonlóakkal kerül egy szintre. Nyilvánvalóan tehát a szellemi világnak is vannak olyan szintjei, ahol a gonoszabb lelkek vannak (amíg gonoszok), s azok kevésbé vonzó helyek, de ott is csak addig marad egy lélek, amíg maga is az.
Visszatérve, tehát. Addig, amíg kötődsz a fizikai életedhez érzelmileg, addig ugyanolyan közeg és lehetőségek vesznek körül, mint itt, csak azok (a benned lévő érzelmek alapján többé-kevésbé) negatív aspektusai nélkül. Aztán amikor már újra visszazökkensz abba a "kerékvágásba", melybe a leszületésed előtt voltál, tehát újra rájössz arra, ki is vagy valójában, akkor a fizikai formák helyett már az energiai formákat fogod vágyni, így azok vesznek körül, ám azok akkor ugyanolyan megszokottak és természetesek lesznek számodra, mint most a fizikaiak. Persze attól még, hogy milyen vagy belül, ugyanaz a szellemvilág vesz téged körbe, s ugyanazokat is fogod csinálni vagy kell csinálnod, csupán a belső elvárásaid és tudati állapotodtól függően más és más "díszletekben" fogod azt érzékelni.
A teendők számtalan félék lehetnek. Amíg még a testi leszületés köt, addig az életek közötti egyik fő tevékenység, hogy (a szellemi segítőiddel közösen) értékeled az éppen elmúlt életedet, s annak következményeképpen készültök a következőre - ez meglehetősen összetett és bonyolult folyamat. Pihensz, összejársz olyan lelkekkel, akikkel kölcsönösen jól érzitek magatokat, tanulsz, segítesz másoknak és még sorolhatnám. A testi leszületések időszaka nagyjából annyit tesz ki a létezésedből, mint a jelen életedből az iskolás időszak, melyből ha kikerültél, akkor áll csak előtted az élet és végül egy hivatást választva teljesedhetsz ki. Azon lelkek, akik már kikerültek a reinkarnációs időszakból, azok előtt is nagyon sokféle lehetőség áll tehát. Segíthetnek még leszülető lelkeknek, tanítók lehetnek, gyógyítók, még később teremtő lelkek lehetnek, tehát fizikai világokat teremthetnek, stb., stb. Ha belegondolsz, hogy milyen hatalmas háttérmunka áll mindaz a világ és a történései mögött, melyben most élünk (s akkor a fizikai világ még csak egy kisebb része a teljes egésznek), gondolhatod, hogy mindenkinek akad munka.
Ebben a cikkemben írtam erről még bővebben: https://tudatostudat.blog.hu/2019/03/24/mi_tortenik_a_lelekkel_a_testi_halala_utan
Medek Tamás
5.,
Ha egy olyan helyzetből kiutat keresek és találok, mely nekem rossz, akkor azzal negatív karmát csinálok magamnak?
Jelen életünk főbb eseményei azért történnek meg, mert a leszületés előtt a lelkünk az előző életünk következményeképpen azokat kívánta vagy volt kénytelen "bevállalni" a lélekfejlődése miatt. A problémák, a gondok mind azért vannak az életünkben, hogy megoldjuk őket, hogy felülkerekedjünk rajtuk, megértsük és amennyiben tudunk rajta változtatni jó irányba, hogy közben másoknak és magunknak nem ártunk, akkor tegyünk meg érte mindent, ellenkező esetben fogadjuk el őket alázattal. S közben igyekezzünk a lehető legoptimistábbak, legboldogabbak maradni, s a legkevesebbet ártani mind másoknak, mind magunknak.
Ha olyan élethelyzetben vagy, ami neked rossz, s tudsz változtatni rajta jó irányba anélkül, hogy másoknak vagy magadnak ártanál vele, akkor nyugodtan megteheted, hiszen többek között azért jövünk le ide, hogy boldogok legyünk.
Ha bármennyire is próbálsz, nem sikerül a helyzeteden változtatni, akkor a karmád az, hogy abban a helyzetben légy, s a sors nagy valószínűséggel nem fog engedni belőle - ameddig a karmád szerint benne kell légy.
Amikor rossz tulajdonságainkat nem ismerjük fel és azokat nem vetkőzzük le, vagy amikor olyan problémák ellen menekülünk görcsösen, ami elől érezzük is, hogy nem tudunk, de mégsem fogadjuk el őket, sőt még harcolunk is ellene, közben másokat is megbántunk, valamint ha öngyilkosságba menekülünk előlük, nos, az ilyen esetekben kell következő életünkben újra hasonló élethelyzetbe kerülnünk.
Medek Tamás
6.,
Létezik olyan könyv, amely részletesen leírja, hogy hogyan legyünk összhangban az Univerzum törvényeivel? (Egy korábban elhangzott kérdést és az arra adott válaszomat szeretném megosztani most Veletek.)
Nyilván rengeteg olyan könyvet lehet találni, ami lényegében erről szól, azonban - azt gondolom - a lényegét néhány mondatban össze lehetne foglalni.
Az Univerzum fő összetartó ereje a szeretet. Méghozzá a feltétel nélküli szeretet. Következésképpen minél inkább gyakorolja ezt valaki, annál inkább összhangban él az Univerzummal.
Mit is értünk ezalatt? Ne azért szeressünk valakit vagy valamit, mert bármit is várnánk érte. Hanem csak. Szokták mondani, mint ahogy a Nap süt le ránk. Nem válogatva, nem mérlegelve, hogy ki, mit gondol éppen róla, válogatás nélkül, mindenkire ugyanúgy süt. Másképpen szólva: ne gyűlölj. Senkit és semmit. Ne ítélj, csak dönts, azonosulsz-e valakivel vagy valamivel, vagy nem. S a döntés mércéje mindig az legyen, hogy az az adott valaki vagy valami a feltétel nélküli szeretettel, a másoknak nem ártással azonos-e vagy sem.
Másrészt pedig éljünk úgy, hogy mindig azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy mások tegyenek velünk. Igyekezzünk mindenen változtatni az életben jó irányban (mások megsértése nélkül), amin azonban nem tudunk változtatni, azt megértéssel és alázattal fogadjuk el.
Minél jobban ezeket figyelembe véve és megfogadva él valaki, annál inkább összhangban fog élni az egész Univerzummal épp úgy, mint benne saját magával is.
Medek Tamás
7.,
Kislányom olykor előző életeiről mesél, s olyan is előfordult már, hogy például a temetőben látott olyan embereket, akiket én nem. Normális dolog ez? S mikor növi el? (egy kedves hozzám forduló kérdése)
A gyermekek egy részének kb. 6-7 éves koráig vannak szellemi észlelései (tehát látják egyes szellemeket), valamint élénken emlékeikben élhetnek korábbi életük képei. Ez teljesen normális, s kevés kivételtől eltekintve később úgy elnövik, hogy semmire sem emlékeznek mindebből.
Nehéz megítélni, mi a helyes hozzáállás, hiszen elfojtani, butaságnak bélyegezni sem szabad, viszont túlzottan belemélyedni sem. Valahol a kettő között kell megtalálni az arany középutat.
A világ természetes dolgának kell felfogni, s hagyni, hogy a gyermek a maga módján élje meg mindezt, ugyanakkor a hangsúlyt a jelen életére kell helyezni.
Amelyik gyermeknek dolga van mindezzel, később is megtartja e képességét - ha nem fojtjuk el azzal, hogy képzelgésnek minősítjük mindezt.
Kicsit hasonló ez ahhoz, mint amikor az éppen haldokló már látja a korábban eltávozott szeretteit, mi pedig nem, noha mellette állunk. Sok esetben legyintenek rá a körülállók, mondván "már kezd megbolondulni a papa", ám sok esetben valós látomásról, élményről beszélhetünk.
Ők már közel vannak a szellemvilághoz, a fizikai világtól elválasztó fátyol számukra már vékonyodik - a gyermekek pedig MÉG közel vannak hozzá.
Medek Tamás
8.,
Van esélyünk a bűneink bocsánatára a földi életünk alatt?
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
Erre folyamatosan van lehetősége mindannyiunknak. Egyrészről azt a karmát, melyet az előzőekben teremtettél, le kell dolgozd, meg kell éld. Azonban megbánni a hibákat, melyeket korábban tettél, bármikor megteheted. Őszintén, akár szóban, akár gondolatban, akár magad felé, akár a szellemi segítőidet megszólítva. Amit korábban elkövettél hibát (tehát ártottál másnak vagy magadnak), arra ugyan most nem mindig emlékezhetsz (hiszen korántsem csak a mostani életedet kell alapul venned), de annak hatását érzed.
Ha nem tudsz változtatni egy téged érő sérelem ügyében, akkor azt el kell fogadd, meg kell éld, ez a korábbi tetteid hatása tehát. Azonban itt érezheted a súlyát annak, hogy ezt nem jó mással tenni. S ha ezt megérted, őszintén megbánod, hogy valaha ezt tetted, s hajlandóságot mutatsz afelé, hogy ilyet mással nem teszel többé (de magaddal sem), ugyanakkor ameddig most viselned kell korábbi tetteid következményét, elviseled, akkor azzal már meg is történt az úgynevezett bűnbocsánat. Magad részéről is és a felsőbb szellemi erők részéről is.
Hogy a bűneink megbocsátást nyerjenek, másképpen szólva hogy a negatív karmánkat letegyük, tehát semmi másra nincs szükségünk, mint megértenünk, hogy mit tettünk korábban másokkal (amit most magunkon érzünk másoktól), s amennyiben nekünk az rosszul esett, akkor hajlandóságot mutatni afelé, hogy azt többé nem tesszük sem mással, sem magunkkal.
Medek Tamás
9.,
Létezik-e olyan, hogy egy testben több lélek is van? Azért kérdezem csak, mert több helyen, több féle választ is találni erre a kérdésre. (egy kedves hozzám forduló kérdése)
Igen, valóban sokféleképpen magyarázzák ezt különféle források, tanítások. A szellemi közlések zöme azonban, így az én szellemi közléseim is a következőt mondják. Egy fizikai élet alatt, egy testhez kizárólag egy lélek csatlakozhat, tartozhat, aki a test megfoganásával hozzákapcsolódik és a test halálával elszakad attól. Egyszerre tehát egy testhez több lélek nem csatlakozhat és olyan sincs (az én ismereteim szerint), hogy az adott lélek elszakad tőle s egy másik venné át a helyét. Olyan azonban sok esetben előfordulhat, hogy egy olyan lélek, akik a testi halála után még nem tért vissza a szellemvilágba, hanem itt reked a két világ között, hozzákapcsolódik egy, még a testében élő lélekhez, hogy tőle energiát vételezzen az itt maradásához vagy rosszabb esetben, hogy megpróbálja átvenni az elméje felett az irányítást. Ezt hívják hétköznapi nevén megszállásnak.
Ilyenkor tehát nem a testhez kapcsolódik egy másik lélek, s nem benne lakik, "csupán" a lélekhez kapcsolódik hozzá, s próbál hatással lenni rá, mely hatás lehet kisebb és nagyobb mértékű is. Ennek mértéke egyébként attól függ, hogy milyen erős energiákkal rendelkezik a megszálló lélek és hogy milyen lelki és tudati állapotban van a megszállni kívánt lélek, tehát hogy mennyire engedi, hogy az elméje, a tudata felett más vegye át a hatalmat, az irányítást.
Magáról a megszállásról egyébként ebben a cikkemben írtam bővebben: https://tudatostudat.blog.hu/2018/01/31/a_megszallasrol
Medek Tamás
10.,
Isten tényleg képes meghallani mindenki imáját?
Isten a legfelsőbb szinten álló tudat, szellemi lény. Mi is ugyanolyan tudatok, szellemi lények vagyunk valójában, csak nála (enyhén fogalmazva) jóval alacsonyabb szinten állunk még.
A gondolataink energiahullámok, melyek azonnal ott vannak annál a személynél, akinek szántuk azt, s igaz, a testi életünk alatt ezt a legtöbbször nem érzékeljük, viszont test nélkül létezve ez a kommunikáció egyetlen formája. Tehát gondolattal közöljük a mondanivalónkat a beszélgetőpartnerünk felé és ő is a gondolataival válaszol, melyet mi érzékelünk. Ha egy testben élő és egy test nélküli szellemi lény beszélget egymással (például amikor imádkozunk, szólunk Istenhez vagy egy felsőbb szellemi lényhez), akkor a test nélkül létező a testben élőt kifogástalanul érzékeli, ugyanakkor fordítva csak alig-alig. Ennek oka az, hogy testben létezve a fizikai érzékszervekkel felfogott észleléseink dominálnak és elnyomják a lélekkel felfogottakat.
Isten tehát hallja a gondolatainkat, melyeket feléje intézünk. S hogyan képes egyszerre, mindenki éppen hozzá szólóét meghallani? Nos, földi ésszel nehezen felfogható, de test nélküli állapotban az érzékelésünk komoly mértékben kitágul, aminek csak egyik hozadéka, hogy egyszerre több mindenre vagyunk képesek figyelni, méghozzá úgy, hogy közben külön-külön tisztán értjük mindegyiket.
Érzékeltetésképpen gondoljunk csak bele a következőbe. Egy híres halál közeli élmény átélő mesélte, amikor az autó balesetét követően a helyszín felett lebegett, s látta, ahogyan a roncs köré gyűlnek az emberek, hogy bármilyen hihetetlen volt a számára, de egyszerre hallotta minden ott lévő ember gondolatát, mely feléje irányult. De nem úgy, mint itt, ha bemegyünk egy piacra és csak az összefüggéstelen morajlást halljuk, hanem minden ember minden gondolatát külön-külön tisztán érzékelte, de mégis egyszerre.
Nos, képzeljük csak el, ha erre mi is képesek vagyunk a test nélküli állapotunkban, akkor mire képes Isten.
Mindezeken túl én azt gondolom, imáinknak, Istennek szánt gondolatainknak noha a címzettje az, akinek azt szántuk, de elsősorban akik érdemben "foglalkoznak" az imáinkkal, az nem elsősorban az általam előbbiekben nevezett legfelsőbb tudat, hanem (ha szabad így neveznem) a szellemi hierarchia megfelelő szintjén álló tudatok, szellemi lények. De ez így van rendjén, ez ne szegje kedvünket az imáink vagy éppen a szellemvilág felé szóló mondandónk során. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem hallgatna meg bennünket, sőt, éppen ellenkezőleg. Csupán arról van szó, hogy azzal kapcsolatban, amit kérünk, elsősorban nem ő fog nekünk válaszolni, hanem azon szellemi segítőink, akik Isten megbízásából vannak mellettünk.
Medek Tamás
11.,
Egy felmerülő kérdésre adott válaszomat szeretném most megosztani Veletek. Íme a kérdés:
Az baj, ha várom a halált, hogy ne kelljen már itt lennem a Földön? Hiszen nem gondolom, hogy nekem itt bármi dolgom lenne még és utálok is itt lenni, unalmasnak is érzem az ittlétet...
S a válasz.
A lélek leszületése előtt megtervezi az élete főbb körülményeit és életeseményeit, szereplőit, annak következményeképpen, amit az előző életében tett. Ezek és a testi születésének és halálának az időpontjai fixek, a legtöbb esetben nem változtathatóak - főleg nem ez a két időpont, ugyanis minden lélek számára egy meghatározott időpontban nyílik ki a fizikai és szellemi világot elválasztó kapu. Az, hogy még itt vagy, a legkevésbé sem véletlen tehát. A lelked tudta nagyon jól, miért kell még itt lenned, még akkor is, ha ezt most te nem is érted meg teljesen.
Az a szintű fizikai világ, mely most jelenleg a Földön is van, kétségtelenül nem a legkellemesebb hely, de az sem véletlen, hogy pont itt kell legyünk. Itt van még megtanulni, megtapasztalni valónk. Ezt, mint a lelkünk döntését el kell tudnunk fogadni.
Érthető, hogy várod a halált, ha nem érzed magad túl jól, s unalmasnak is érzed az itteni létet - azonban ezeket az érzéseket nem szabad hagynod, hogy túlzóan elhatalmasodjanak rajtad. Tudnod kell tehát, hogy okkal vagy itt és menni fogsz, ha eljön az időd. S addig is nem azzal segíted magad, ha a kérdésedben megfogalmazott gondolatokkal élsz, hanem azzal, ha addig is megpróbálsz a körülményekhez képest a lehető legoptimistább, legboldogabb lenni, s minél több kedves gesztust adni másoknak és magadnak. Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni, sokszor egy kedves szó, egy mosoly többet ér mindennél. S ez az, ami előre visz téged (is). S ha esetleg ezt nem viszonoznák most neked, vagy úgy érzed, nem viszonoznák kellőképpen? Tudnod kell, hogy mindenki a maga tetteiért felel. Neked a magad tetteire kell csak odafigyelned, az visz téged előre vagy éppen hátra. Másokat a sajátjuk. S éppen e tettek következménye, hogy meddig kell ilyen szánalmas közegben élnünk, mint amilyen most jelenleg a Földön is található.
Végül nagyon fontos azt is figyelembe venni, hogy mindig örülnünk kell annak, amink van és nem szomorkodni azon, amink nincs. Ne arra összpontosítsunk sosem, hogy mi az az általunk jónak tartott valami, ami másnak megvan, nekünk meg nincs, hanem arra, hogy mi az az általunk rossznak tartott, ami másoknak megvan, nekünk pedig nincs. Csak egy egyszerű példa a rengeteg közül. Van látásod? Van lábad? Már nagyon szerencsés vagy, hiszen milyen sok embernek nincsen! S mit megadna érted, hogy az élete "csak" unalmas vagy éppen utálatos legyen...
Medek Tamás
12.,
Miért álmodunk számunkra ismeretlen emberekről?
Igen, előfordul, hogy olyan személyek szerepeljenek az álmainkban, akiket még sosem láttunk, vagy legalábbis most így véljük.
A legtöbbször két eset lehetséges. Az egyik, hogy láttuk már ebben az életünkben, de oly régen vagy oly jelentéktelen szereplőjeként az életüknek, hogy az éber tudatunk el is felejtette őt. Mivel azonban a lelkünk mindent megjegyez, így azok később, az álmainkban is feltűnhetnek. A másik pedig, hogy olyan személyek ők, akik előző életeink egyikének szereplője voltak, s az innen származó emlékeink jöttek fel az álmainkban.
(A saját szellemi tanításaim szerint nem szerepelhetnek olyan arcok, személyek az álmainkban, akik csupán a fantáziánk szüleményei lennének, tehát azon emberek, akiket álmainkban látunk, minden esetben létező vagy valaha létező személyek voltak.)
Mindkét esetben igaz, hogy olyan személyek jelenhetnek így meg (főleg ha több alkalomról van szó), akikhez komolyabb (érzelmi) kötődésünk volt. S hogy kell-e ezen álmainkra különösebb figyelmet fordítanunk, az általában attól függ, hogy milyen mélységű volt az álmunk vele. Ha érdemleges információhoz jutunk belőle, melyet párhuzamba tudunk állítani az életünk jelenleg folyó dolgaival kapcsolatban, akkor annak mértéke szerint érdemes odafigyelnünk rá. Ellenkező esetben azonban nem kell különösebben foglalkoznunk vele, hanem inkább csak egyfajta érdekességképpen tekintsünk rá.
Medek Tamás
13.,
Mi annak az alapja, hogy a csillagok állása majd meghatározza az adott ember adott napját?
Minden égitest energiát sugároz ki, melyek hatással vannak a Földre is, nyilvánvalóan a Földtől való távolságuknak megfelelően. (Lásd a Hold hatását, mely rendszeresen megmozgatja a világ óceánkészletét, előidézve az ár-apály jelenséget, valamint a menstruációs ciklus kialakulásában is szerepe volt.)
Az év különböző időszakaiban más és más energiamintázat alakul ki a különböző égitestek együttes hatásából, valamint időszakonként egyik-másik dominanciája is megfigyelhető. A pillanatnyi energiamintázat pedig hatással van arra a lélek által felvett személyiségre is, amely az adott időpontban a Földre érkezik. Ezzel magyarázható, hogy bizonyos hónapok szülötteire bizonyos jellemvonások igazak, melyeket a horoszkópok általános jellemzésiben találunk, s melyek több ezer éves megfigyeléseken alapulnak.
(A leszületésünk előtt természetesen látszanak ezek az energiamintázatok is, s többek között ez is segíti a döntésünket, amikor testet választunk.)
Természetesen nem minden emberre igazak ezen leiratok, de nagy általánosságban igen.
Minden emberre más és más módon hatnak az élete során megélt napok, hetek, hónapok más és más energiamintázatai, az ennek a kiszámításán alapszik a napi horoszkóp készítés. Azonban az, ahogy azt egy napilap hasábjain olvashatjuk, egyértelmű túlzás és csak érdekesség legfeljebb - vagy legalábbis csupán nagy általánosságban lehet igaz.
Valódi napi horoszkópot csak személyesen lehet készíteni, egy adott emberre vonatkozóan, de az sem lesz "szentírás". Csupán lehetőségek, és körülmények vázlata, melyekből következtethetünk, hogy az adott napon milyen hatások érnek bennünket, s abból valószínűleg milyen lelkiállapotban leszünk majd - ezeket azonban könnyen felülírhatják más hatások is.
Szóval a napi horoszkópot egyfajta vázlatnak, esélyeknek foghatjuk fel, melynek tehát van alapja, de a napi horoszkóp alatt semmiképpen sem az újságokban írt tömegcikkeket kell érteni.
Medek Tamás
14.,
Az állatok reinkarnálódnak vagy sem? Várnak bennünket odaát? S miért vannak egymásnak ellentmondó vélemények ebben a kérdésben? (egy kedves hozzám forduló kérdése)
Teljesen érthető, ha az állatok túlvilági életével kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, mint az élet bármely mást területét is illetően. Igazságot tenni nyilván nem is lehetne, inkább célravezető, ha tiszteletben tartja mindenki a másik véleményét, s mindenki eldönti, mely véleménnyel képes jobban azonosulni.
Tény, hogy a szellemi tanítások nagy része (így a sajátom is) a következőket közli. Az emberi léleknek van szabad akarata, így felelőssége és így karmája (vagyis reinkarnációja) is, míg az állati léleknek nincs szabad akarata, így az előbb felsoroltak sem léteznek számára. Az emberi lélek mindvégig megőrzi az öntudatát, s minden egyes testi életéhez tartozó személyiségével csak egyre több lesz, azzal önmagát, valódi önvalóját gyarapítja. Az állatok személyiségének azonban csupán egy lenyomata marad meg a mindenség krónikájában, melyből a tudatunk képes valóságos megnyilvánulást létrehozni, így láthatjuk - bizonyos esetekben - például a kedvencünket a testi haláluk után. Mihelyst azonban már a szellemvilágba való visszatértünk után, visszanyerjük a teljes tudatosságunkat, s már nem elsősorban azzal azonosulunk, akik a legutóbbi leszületésünk alkalmával voltunk, hanem azzal, akik valójában vagyunk, ott már a kedvenc állatunk lelkéhez sem úgy fogunk ragaszkodni, ahogy most tennénk azt.
Az állatok eszközei az emberi lélek fejlődésének, s nem egyenrangú partnerei. Ugyanakkor nagyon fontos eszközei, hiszen egyes állatok tanítást adnak át nekünk (pl. a kutyák a feltétlen szeretetet), míg mások próbatételek számunkra, hogy hogyan bánunk olyan lényekkel, akik felett látszólagos hatalmunk van. S nagyon fontos, hogy szeretnünk és tisztelnünk kell őket ezért. De visszatérve, ettől függetlenül, tiszteletben kell tartanunk mindenki véleményét, hiszen a teljes igazságot mindannyiunk akkor tudja majd meg, miután a testi halála után visszatért a szellemvilágba.
Medek Tamás
15.,
Mi a különbség az igazi szeretet és a földi értelemben vett szeretet között? Honnan tudjuk, hogy az igaz szeretet útját járjuk? (egy kedves hozzám forduló kérdése)
Igen, valóban van különbség az a szeretet között, melyet a földi fogalmaink és elménk tart annak, s aközött, ami az valójában. Mi még messze vagyunk attól, hogy az igazi szeretet maradéktalanul gyakoroljuk, ugyanakkor ez természetes, hiszen még messze vagyunk a teljes tökéletességtől is - más különben már nem is ezen a szintű fizikai világon kellene élnünk. A földi fogalmak szerinti szeretet általában az, ami vár bármit is cserébe érte, illetve ami valójában nem is mások, hanem inkább önmagunk felé irányul. Amikor azért szeretjük a másikat mert úgy érezzük, valamit kapunk érte cserébe, illetve akkor úgy érezzük, hogy szeretjük a másikat, de ezt valójában inkább egy magunk iránt érzett félelem táplálja. Amikor szeretjük a másikat, de ez az érzésünk később változhat, ha a szeretetünk tárgya is változik. Amikor szeretjük a másikat, de azért olykor elkövetünk egy s mást vele szemben, amit nem szeretnénk, ha ő velünk tenne. Ezek tehát a földi szeretet ismérvei.
Az igazi szeretet azonban ennek szinte az ellentéte. Amikor megértjük, hogy nem azért kell szeretnünk, mert a másik is szeret bennünket, nem addig, amíg ő megfelel a saját elvárásainknak, nem azért mert bármit is remélünk azért cserébe, hanem egyszerűen azért, mert tudjuk, hogy a világot csak a szeretet energiája élteti s tartja fenn, s hogy bármilyenek is mások, valamennyien annak az egésznek a része, melynek része vagyunk mi is, s együtt alkotjuk a nagy egészet. Fizikai testet öltéseink célja éppen ez. Hogy ezt megtanuljuk.
Azonban ez egy hosszú folyamat, van is rá időnk bőségesen, s most még nem az a célunk elsősorban, hogy ennek a folyamatnak már most a végére érjünk, hanem az efelé való törekvés, ahogyan tőlünk és a körülményeinktől telik. Bármit is hozzon az élet, csupán arra kell figyelni, hogy mindig azt tegyünk mással, amit szeretnénk, ha mások tennének velünk, s ami jó érzést kelt a másikban és saját magunkban is. Azonban ez maradéktalanul tehát még nem fog sikerülni itt és most, de törekvéseink minősége és mennyisége mindenképpen iránymutatóak lesznek a jövőnk számára. Valamint azt is érdemes hozzátenni, hogy ha az nem is sikerül, hogy mindenkit egyformán szeressünk, feltétel nélkül és csak azért, mert az jól esik (hiszen ehhez még fejlődnünk kell tehát), de az nagyon fontos, hogy legalább ne gyűlöljünk senkit.
Amikor megértjük, hogy bárki bármit is tett vagy tesz, nem szabad gyűlölnünk. Egyrészt, mert azzal magunkat is gyűlöljük (az érzelmeink elsősorban magunkra hatnak), másrészt mert nem a mi dolgunk mások megítélése (mindenki csak saját magát ítélheti és fogja is a testi halála után), harmadrészt ha valaki árt nekünk, azt okkal éltük meg (egy negatív karma visszahatását nem szabad újabb negatív karma teremtésével megválaszolni).
Medek Tamás
16.,
A 'Deja vu'-ről, röviden.
Sokféle értelmezés és magyarázat létezik az úgynevezett 'deja vu' jelenséget illetően.
Azt az élményt értjük alatta, amikor valami megtörténte közben erősen az az érzésünk támad, hogy 'ezt már egyszer átéltük, egyszer ezt már láttuk'. Ami valójában igaz is, hiszen tényleg jól érezzük. A leszületésünk előtt - bár most nyilván nem emlékszünk rá - a leendő életünk lehetséges tervét végig nézzük a szellemi segítőinkkel, s megvitatjuk azt. Továbbá álom állapotában vagy egy éber látomás keretében is előfordulhat, hogy megláthatunk egy-egy "képkockát" a lehetséges jövőnkből. Ezen emlékeknek döntő részét (a legtöbbször mindet) elfelejtjük ugyan, tehát az éber tudatállapotunk számára nem lesznek elérhetőek, azonban amikor odaérünk a valóságban is, hogy azt átéljük, akkor spontán módon olykor előfordul, hogy ezen emlékek felsejlenek. S ekkor tör ránk az a különös érzés, hogy 'ezt már mintha láttuk volna', hiszen valóban így van. A 'deja vu' egyfajta jelzés számunkra. Egyrészről hogy gondolatébresztőnek hasson ránk, hogy nemcsak annyi a világ, amennyit most tapasztalunk belőle, másrészről azt jelzi, hogy azon az úton vagyunk, amelyiken a lelkünk terve szerint lennünk kell.
Medek Tamás
17.,
Fordulnak olykor hozzám olyanok, akik szerelmi kötést, mágiát szeretnének. Az erre adott válaszomat szeretném most megosztani itt is, hátha az másokat is érdekelhet.
Szerelmi kötést nem csinálok, sőt, nem is tudnék csinálni. A segítő szellemi tanításai szerint nem is javasolt egyébként.
Vannak olyan emberek, akik képesek lehetnek ugyan gondolati energiával hatást gyakorolni bizonyos emberek elméje felé (például szerelmi mágiát alkalmazni), de ez fekete mágiának minősül, hiszen olyat teszünk ez esetben mással, amit nem szeretnénk, ha velünk tennének.
A leszületésünk előtt a szellemi segítőinkkel együtt elkészítjük a leendő életünk tervét, mely az előző életünk alapján kerül megtervezésre. Amikor leszületünk, a szellemi segítőink figyelemmel kísérnek és segítik, hogy e terv meg is valósuljon, tehát hogy a leszületésünk (s amit meg kell éljünk) ne legyen hiábavaló és értelmetlen. Elmondható ez alapján, hogy mindenkivel találkozunk az életünkben, akivel találkoznunk kell és annyi ideig lesz mindenki az életünkben, ameddig neki lennie kell. Tehát ezen szellemi erők munkáját (mely értünk, a lelkünkért dolgozik) felülbírálni például mágiával nem javasolt a legkevésbé sem. Másrészt minden embernek szabad akarata van, melyet megsérteni nem szabad. Bárki, aki úgy dönt, hogy nem kíván veled továbbra együtt lenni, meghozott egy döntést, melyet tiszteletben kell tartani. Ha ezt mágiával befolyásolni kívánod, megsérted egy másik ember szabad akaratát (plusz ahogy az előbb mondtam, a lelked leszületésed előtti tervét sem fogadod el), így negatív karmát generálsz magadnak, ami a későbbiekben kellemetlenséggel jár majd neked.
Bármennyire is fájdalmas, de el kell fogadnunk egy olyan helyzetet is, ami nem a mi kedvünkre történik. Ha együtt kívánunk lenni egy személlyel, azért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, amivel még másoknak és magunknak nem okozunk (lényegi) kárt. Azonban ha ez így nem megy, vagy az illető nem kíván velünk lenni vagy nem kíván velünk lenni már, azt el kell tudnunk fogadni.
Ha nem így teszünk, a szabad akaratot is sértjük (hiszen mások szabad akaratát önkényesen befolyásoljuk), valamint felülbíráljuk a lelkünk tervét is, mely hasonló lenne, mintha kisgyermekként egy felnőtt jóindulatú intését bírálnánk felül.
Érthető, ha fájdalmat élsz át olyankor, amikor az érzelmeidet nem viszonozza az, akitől annyira szeretnéd, azonban tudnod kell, hogy ha minden terved ellenére a párod nem kíván veled lenni, akkor az azért van, mert nincs már dolgod vele jelenleg, s el kell őt engedned. Tudnod kell, hogy jelen életed csupán egy apró láncszeme a teljes létezésednek. Most csak az történik meg mindig veled, aminek a lelki előzményeid alapján meg kell, de elveszíteni igazán senkit sem tudsz, hiszen odaát mindenkivel újra találkozhatunk és meg is értjük majd az itteni események alakulásának igazi okát és értelmét.
Medek Tamás
18.,
Van az alvásparalízisnek spirituális magyarázata vagy ez "csak" egy betegség? (a napokban tették fel ezt a kérdést, s a rá adott válaszomat szeretném megosztani most Veletek)
A széles körben elérhető információk szerint az alvásparalízis akkor jelentkezik, amikor az átélő lelkileg egy nehéz időszakon megy át, amikor idegileg leterhelt, s ez zavart okoz az ébrenlét és az elalvás közötti átmenetben. Tehát nem betegség a szó szoros értelmében, inkább egy tünet. Spirituális szemszögből viszont - az esetek egy részében - többről van szó holmi képzelgésnél, már ami a jelenség alatti átéléseket illeti. Ilyenkor tehát meglehetősen negatív tudatállapotban vagyunk, így könnyedén magunk köré vonzhatunk olyan szellemi lényeket, akik szintén nem éppen a legjobb lelki állapotban vannak, illetve olyanokat, akik kifejezetten rosszindulatúak is lehetnek. Ha egy ilyen szellemi lény hatást gyakorol ránk, érezhetjük úgy, hogy nem bírunk megmozdulni, s kénytelenek vagyunk átélni, amit az adott szellem közölni kíván velünk. S mivel ez a stresszes és eléggé leterhelt lelki állapotunk velejárója, így a probléma megoldása valószínűleg ennek mérséklésében rejlik.
Medek Tamás
19.,
Mit lehet tudni a halálunk utáni szellemtestünkről? Hogy néz ki? Fel fogom ismerni eltávozott édesapámat, ha odakerülök? (egy kedves hozzám forduló kérdése)
A lélek valójában energia. Formák, olyan fizikai formák, melyeket itt megszoktunk, csak a fizikai világban léteznek. Az energia azonban gondolattal formázható. A szellemi világban tehát csak energia van, s egymást is akként látjuk, ami ott ugyanolyan megszokott, mint itt, a fizikai világban a fizikai forma.
Azonban mint ahogy reggel, egy meglehetősen élethű álomból hirtelen ébredve, eltarthat egy darabig, hogy ráeszméljünk, nem az volt a valóság, úgy a testi életünk után is valaki rövidebb, valaki hosszabb ideig még ragaszkodik a fizikai életében megszokott dolgokhoz. Így az ő számára minden hasonlatosan fog mutatni a szellemi világban, mint itt, hiszen a tudatával azt látja, a tudatával azt vetíti ki az őt körülvevő szellemi világra. Mihelyst újra ráébred a lélek arra, ki is ő valójában, úgy alakul át körülötte mindaz, ahogy látni véli a szellemvilágot és a többi lelket.
A fizikai testet itt hagyjuk, annak tehát csak egy szellemi lenyomatát visszük át, amit addig megjeleníthetünk más lelkek számára vagy a magunk számára, ameddig az szükséges. Mivel minden lélek úgy mutatkozik egy másik lélek előtt, ahogy az bizton felismeri, ezért a testi halálod után például édesapád lelke is a mostani édesapád formájában fog eléd jönni (noha lehetett ő korábban a gyermeked, a szomszédod, stb.), hiszen tudja, hogy így fogod őt megismerni. Később azonban, amikor már nem igényled a fizikai formákat, akkor már úgy fog előtted mutatkozni, aki ő valójában. Tehát akkor is és később is biztos lehetsz abban, hogy meg fogjátok ismerni egymást.
Medek Tamás
20.,
Egy kedves hozzám forduló kérdését szeretném ismét megosztani Veletek, mely talán másokat is érdekelhet...
Mi történik a lélekkel a kóma alatt?
A lélek a test megfoganásától egészen annak tényleges (biológiai) haláláig ahhoz kapcsolódik. Mindezalatt a lélek megnyilvánulása a fizikai test állapotának függvénye. Amikor a test kómában van, a lélek is egyfajta álom állapotába kerül, de ez idő alatt a lélek tudatosságának a mértéke természetesen a lélek lelki fejlettségi szintjétől is függ. (Fontosnak tartanám megjegyezni, hogy itt most nem magáról a szigorú értelemben vett lélekről beszélek, hanem a lélek azon részéről, mely az adott testbe az adott fizikai életre leszületett.) Van, hogy a lélek nagyon is tudatos egy ilyen testi állapot alatt, s van, hogy alig.
Amikor egy hosszú kóma után a lélek visszatér, két eset lehetséges vagy ezek együttese. Vagy maga a lélek van oly tudatos a kóma közben, hogy képes erről dönteni, vagy a szellemi feljebbvalói döntenek helyette. Természetesen a döntés minden esetben attól függ, hogy az adott lélek (illetve azon lelkek, akikre mindez hatással van) sorsútjába, karmájába mi fér bele, azzal mi azonos, illetve hogy a léleknek mikor kell visszatérnie a szellemvilágba.
Medek Tamás
21.,
Nemrég hozta szóba egy kedves hozzám forduló, hogy mit kell megbocsájtás alatt értenünk. A válaszomat megosztom Veletek is, bízva abban, hogy az másokat is érdekelhet.
A megbocsájtás nem egyenlő azzal természetesen, hogy nincs benned düh, hogy imádnád, szeretnéd eztán az illetőt. A megbocsátás valójában elengedés és megértése annak, kik is vagyunk valójában és hogy mi is húzódik mindaz a fizikai világ mögött, amit most érzékelünk.
Tudni kell ugye, hogy egyrészt okkal történik minden az életünkben. Ezt most sokszor nehéz megérteni, aminek az oka, hogy testben létezve lényegesen szűkebb a tudatállapotunk, mint odaát, amikor a tervünket elkészítettük a szellemi segítőinkkel. Azt is tudjuk, hogy bármi is történik itt, mi valójában örök életű lelkek vagyunk, s a fizikai világból semmi sem számít hosszú távon, csak az, amit megélünk, s hogy amikor megéljük, közben mit adunk lelki értelemben másoknak és magunknak. Csak ez számít, minden más csupán a múlt következménye és múló díszlet. S ami a nagyon fontos, mindenki csupán a saját maga tettéért felelős. Miért is haragudnánk másra, amikor meg lesz neki a maga baja, amikor a tetteivel szembe kerül majd - a megítélés mások esetében sosem a mi dolgunk. Azontúl honnan tudjuk, hogy miért volt ő ilyen, min ment keresztül, hogy ilyen lett, a lelki fejlődés mely szakaszán áll, stb.? Csak azt tudjuk, hogy mindannyian a magunk tetteiért felelünk majd. Amikor az az ember felel majd, akire haragszunk, mi nem leszünk ott. Mint ahogy más sem lesz ott, amikor a magunk tetteiért felelünk. Csak mi és a szellemi feljebbvalóink.
Ha ezt megértjük és elfogadjuk, akkor még nem fogjuk szívből szeretni azt, aki ellenszenves, de elengedjük a sérelmeinket, mert rájövünk, azok valójában céltalanok, értelmetlenek. S csak bennünket emésztenek. Helyette elfogadjuk, hogy akire haragszunk, ilyen volt, már nem tudjuk a múltat megváltoztatni, s tudjuk, hogy a hibáit ő is helyre fogja majd hozni a jövőben, hiszen nem is tehet majd mást, helyre kell neki hoznia.
Medek Tamás
22.,
"Biztos, hogy ezt az életet vállaltam magamnak?" Nagyon sokak által feltett kérdés ez, melyre a legutóbbi válaszomat megosztom most Veletek, bízva, hogy az másokat is érdekelhet, az másoknak is hasznos lehet.
Természetesen nagyon sokan felteszik maguknak a kérdést, miszerint biztos, hogy ezt vállalta a lelkük? Azonban olyannyira áthatja az életünket egy (cél)tudatos, háttérből működő szellemi erő, hogy mindez nem kétséges - s aki élt át ezt bizonyítandó saját élményeket, akkor tudja, miről beszélek.
Egyébként ha szeretnénk megérteni, hogyan tudtunk rábólintani olyan eseményekre, melyeket most a hátunk közepére sem kívánunk, fontos megértenünk először azt, hogy az odaáti és a mostani tudatosságunk között mekkora (!) különbség van. Egy példával illusztrálnám. Egy autó balesetben megsérült személy, a klinikai halál állapotába kerül, s halál közeli élményt él át. Kilép a testéből, fölé emelkedik és felülről szemléli az eseményeket. Közben vagy száz ember sereglik oda, s mind arról gondolkoznak - ki így, ki úgy -. hogy mi történt itt, s mi lehet a szerencsétlen áldozattal. Eközben az áldozat, aki mindezek felett lebeg, azon kapja magát, hogy mind a száz ember, feléje küldött gondolatát érzékeli, s egyszerre hallja mindegyiket, de nem úgy, mint mi egy piac közepén állva, összemosódva az emberek beszédét, hanem tisztán, egyszerre, de mégis egyenként értelmezve mind. El tudjuk mi ezt földi elmével képzelni? Aligha. Pedig már akkor tágulhat annyira a tudatosságunk, amikor még a fizikai síkot el sem hagytuk, hogy erre képesek legyünk. Nos, akkor el tudjuk képzelni, milyen tudatosságunk lesz akkor, amikor visszatérünk a szellemvilágba, amely állapot egy sokkal tisztább állapot, mint amikor még itt vagyunk a két világ között.
Tehát beláthatjuk, egészen más mélységű és mennyiségű információ birtokában ítélünk és tervezünk, mint most tennénk. Nem beszélve arról, hogy szellemi segítőinkkel és feljebbvalóinkkal együtt tervezünk, akiknek a tudatossága a miénknél is jóval magasabb. Amennyiben tehát most panaszkodunk és/vagy nem hisszük el, hogy mindaz okkal történne velünk, ami történik, akkor saját magunkban, a felsőbb énünkben és szellemi segítőinkbe vetett hitünket és bizalmunkat tépázzuk. Igenis lehetünk itt is boldogok, sőt azoknak is kell lennünk, de mindenki a körülményekhez és a lehetőségeihez képest tudhat csak az lenni, hiszen a sorsútját meg kell élnie. S célszerű nem azon búslakodni, hogy miért lett így, hanem bizton tudni, hogy okkal, méghozzá komoly okkal, s igyekezni megélni a leghelyesebben azt, amit mindenképpen meg kell. 
Medek Tamás
23.,
Egy kedves hozzám forduló tette fel a következő kérdést, melyre a válaszomat - természetesen a hozzájárulásával - megosztom itt is, feltételezve, hogy az másokat is érdekel majd.
"Lehetséges-e az, hogy pl. egy lélek 70 földi évet választott magának, de mondjuk a rossz életmód miatt -pl. alkoholizmus - csak 50 évet él?"
Ugye a testi halál időpontja szinte minden esetben egy fix, a leszületés előtt eltervezett időpont. A legtöbb lélek több ilyen, úgynevezett kilépési pontot is tervez magának, s attól függően, hogy hogyan alakul az élete, hogy a többféle lehetséges alternatív sorsutból éppen melyik érvényesül aztán, eldöntődik, hogy melyiken tér vissza végül a szellemvilágba. Bár e kilépési pontok közül mindig van egy, ami nagyon valószínű, s a legtöbb esetben ezen is távozik a lélek, de vannak olyan esetek, amikor ez változhat.
Ha egy lélek kifejezetten azt tervezi magának, hogy leendő életében (például) az alkoholizmussal kell megbirkóznia, akkor lehetséges, hogy lesz egy kilépési pontja 70 évesen és lesz egy 50 évesen. S bár leszületés előtt bízik abban, hogy legyőzi majd az alkohol utáni vágyát, s a későbbi időpontban tér majd vissza (ekkor teljesíti tehát jól a vállalt feladatát), de tudja azt is, hogy lehet, elbukik majd, s akkor a korábbin tér vissza.
Tehát igen, lehetséges, hogy valaki az önpusztító életmódja miatt korábban hal meg, mintha ezt nem tette volna, de a testi halála időpontja (a lelke számára) akkor sem véletlen vagy váratlan.
Medek Tamás
24.,
Egy kedves hozzászóló a minap a következő kérdést fogalmazta meg (a válaszomat közlöm alább): hogyan születik, honnan jön a lélek, s ha egyre többen vagyunk itt a Földön, akkor az azt jelenti, hogy egyre több lélek is van?
A lelkek teremtése (kiválása a Forrásból, Istenből) folyamatos. Ugyanakkor a lelkek élete oly felfoghatatlanul hosszú, hogy magáról a teremtésükről csak ködös emlékeik lehetnek, így erről pontos információk nekünk sem állnak rendelkezésünkre.
A földi világ csupán egy apró porszeme a teljes fizikai világnak, s csupán egy, a számunkra felfoghatatlanul sok élettérnek, ahová a lelkek leszülethetnek. Ezen világok (szellemi és fizikai értelemben is) különbözőek, s minden lélek oda születik le, amely az ő fejlettségi szintjének és leendő életútjának a legmegfelelőbb. Bár a lelkek születése tehát folyamatos, azonban most a Földön nem azért van több lélek, mert a lelkek egyébként többen lettek, hanem azért mert most olyan időket élünk, hogy azt több lélek kívánja vagy kénytelen megtapasztalni, megélni, mint korábban.
Medek Tamás
25.,
Egy kedves ismerősöm arról panaszkodott, hogy egyik szellemi tanításban úgy fogalmaznak, hogy a szellem, aki odaát van, s a lélek, aki leszületik, míg máshol éppen fordítva - s akkor most melyik is az, ami közelebb áll az igazsághoz? Úgy gondoltam, mivel mások is feltehették már ezt a kérdést, megosztom az ezzel kapcsolatos válaszomat.
Valóban félreértésre ad okot e kettősség és látszólagos ellentmondás, azonban nincs egyetértés e téren. Nagy valószínűség szerint azért, mert mind a szellem, mind a lélek, csupán földi fogalmak, s különbség közöttük (szigorú értelemben legalábbis) nem tehető. A lényeg legalábbis nem ezen van.
Akik valójában vagyunk, egy szellemi lény, melynek minden leszületéssel csupán egy kis része költözik a testbe a fizikai világban. A nagyobb része mindig is a szellemvilágban marad. A testi élet után ez a kis részünk ugyan örökre megtartja a személyiségét, de ugyanakkor eggyé is válik a nagy egészünkkel, gazdagítva, annyival többé téve őt. Hogy az odaát lévő részt nevezzük-e szellemnek és az ittenit léleknek, vagy fordítva, ilyen értelemben "mindegy". A lényeg tehát ettől még változatlan marad.
Bár szellemvilágnak hívjuk a túlvilágot, így logikus lenne az a fogalmazási mód, hogy az ott maradt részt nevezzük szellemnek. Azonban sok esetben, ha a túlvilágról jelentkezik valaki, akkor lélekként írja le a körülötte lévő személyeket, azokat léleknek nevezi. Ugyanakkor a testi haláluk után itt rekedt személyeket is hívhatjuk léleknek is (elhalt lelkek hazavezetése például), de szellemnek is (szellemet érzékeltem).
Az én szellemi közléseim, ha mégis választani kellene a két mód között, azt tartják helyesebbnek, hogy a szellemvilágban maradt (nagyobb) részünket hívjuk léleknek és az itt testet öltöttet, szellemnek. De hangsúlyozzák ők is, mindkét megfogalmazás helyes, köztük élesen különbségtétel nem vonható.
A lényeg inkább az tehát, hogy megértsük, hogyan viszonyul egymáshoz e két részünk.
Medek Tamás
26.,
Egy kedves ismerősöm tette fel a következő kérdést, melyre az adott válaszomat megosztom veletek is, hiszen talán másokat is érdekelhet.
"Hogyan lehetséges az, hogy bár a Földön szenvedés az élet, mégis a szeretet iskolája ez?"
A szeretet iskolája minden fizikai világ, mint ahogy a tudás iskolája minden iskolai osztály, de a szintek mégis nagyon eltérőek természetesen. Minden osztályban - döntően - jellemző képességű diákok vannak, mint a fizikai világokban is jellemző szintről érkezett lelkek. A szintek között annyi a különbség lényegében, hogy az oda születő lelkek mennyire vannak az anyagba süllyedve a testi életük alatt (mennyire engednek még az anyag vonzásának a szellemi helyett), illetve mennyire hiszik még azt el, hogy másoktól különálló lények, s csak az számít, hogy maguknak mit adnak meg. Nos, ezek alapján a Földön jelenleg lévő emberiség alkotta világ - szoktam mondani - a közepesnél valamivel alatta lévő világnak számít. Ettől függetlenül a szeretet iskolája ez is, mint a többi is, csupán más-más szinteken lévő lelkek lakják. Így a szeretetet más és más szinteken tanulják, más-más szintekről nézve. Nézzük azonban most a földi szintről nézve e tanulást. Minél több szenvedés éri az embert (életeken átívelően gondolkodva), annál inkább rájön előbb-utóbb, hogy ezt saját magának köszönheti és hogy csak saját maga megváltoztatásával tud kilábalni ebből. Hogy a szenvedés nem más, mint a benne lévő szeretet hiánya. Hogy a szenvedése nem más, mint azon - néhai - tetteinek a visszahatása, melyet nem a szeret irányított. S ez inspirálni fogja őt abban, hogy elkezdjen szeretni.
Medek Tamás
27.,
Miért van az, hogy a lélek személyiségjegyei teljesen mások egyik testi életében, mint a másikban?
A lelkünknek sosem születik le az egésze egy fizikai életbe sem, hanem mindig csupán egy kisebb része. A nagyobbik része mindig odaát marad, hogy közben az ottani teendőit is el tudja látni, másrészt nem is tudna elszakadni a szellemvilágtól teljesen. A lélek energiája tehát megosztható, még ha ezt most a földi eszünkkel nehezen is tudjuk elképzelni. Az a lélekrész, ami leszületik egy testbe, s hozzákapcsolódik az adott testhez, kialakul egy adott személyiséggé, mely valóban nem is volt és nem is lesz többé még egy olyan. A test halála után visszatér a szellemvilágba, s az egyéniségét megtartja és azt nem is veszíti el soha, azonban egyúttal bele is olvad a lélek egészébe, gazdagítva, annál többé téve őt.
Egy kis hasonlat: a lélek a bélyeggyűjtemény és az egyes személyiségei a bélyegek benne. Ha egy újabb bélyeget beleragasztasz a gyűjteménybe, attól még a bélyeg mindig ugyanaz a bélyeg marad, de egyúttal a gyűjtemény szerves része is lesz, gazdagítva azt.
Személyiségünk és testi életünk bármennyi lehet, mint ahogy itt is lehet "bármennyi" napunk, s abból sem egyforma egyik sem, mégis ahogy telik az idő, mi mind gazdagabbak, többek leszünk, az egyes napokban megélt élményektől, noha mindig ugyanazok maradunk lényegében. Ezt a legjobban akkor értjük majd meg, amikor visszatérve a szellemvilágba, visszatér a teljes tudatosságunk és nem csak a mostani személyiségünkkel fogjuk tudni magunkat azonosítani, hanem tisztában leszünk azzal, hogy kik is vagyunk valójában.
A lélek egyébként minden testi életében olyan személyiséget választ (aminek jegyei egyrészt a választott testtől, másrészt a lélek éppen lehozott energiáitól függenek), amilyen személyiség a legjobban szolgálja azt a megélni szükséges életutat, melyet választott, melyet akkor végig kell járnia.
Medek Tamás
28.,
Honnan tudhatom meg, hogy ki az őrangyalom?
Minden léleknek van szellemi segítője, őrangyala, ki aminek nevezi, aki egy nála sokkal fejlettebb lélek, és akinek dolga, hogy figyelemmel kísérje az adott lélek életét, s segítsen neki egyrészt mindent a terv szerint alakítania, másrészt erőt és biztatást adjon számára, ha szükséges és ha kéri.
A személye ismert előttünk, amikor odaát vagyunk, azonban itt és most nem szükséges ennek ismerete, s igazából a legtöbb esetben ezt nem is tudjuk meg ittlétünk során. Azt tudni kell, hogy neve úgysincs olyan, mint amit mi most megértenénk (az ismert nevek is csupán földi fogalmak, hogy mégis nevén tudjuk nevezni őket, de ez nem a valódi nevük a segítőinknek), így egyszerűen csak szólni kell hozzájuk, akár gondolatban, akár szóban, oly módon, ahogy nekünk jól esik, és ők azt érzékelni fogják. Tehát a kapcsolat (igaz, legtöbbször csak egyoldalú, hiszen a válaszaikat a legtöbb esetben nem tudjuk most érzékelni) bármikor létrehozható magunk és a szellemi segítőink között, s ez a lényeg, nem az, hogy most tisztában legyünk a személyükkel, amire ahogy írtam az előbb, most nem is lennénk talán képesek.
A lényeg, hogy tudjuk, bármikor meghallgatnak bennünket, de azt is fontos tudnunk, hogy mindig csak annyit tudnak segíteni, amennyi még a megélni szükséges sorsutunkat nem befolyásolja érdemben - s ezt érthető módon az érdekünkben teszik, hiszen különben könnyen hiábavalóvá válna a leszületésünk. Így, ha fordulunk hozzájuk egy kérésünkkel, mindig nagyon fontos hozzátennünk, hogy annyi segítséget kérünk, amennyit megkaphatunk, valamint inkább erőt és kitartást kérünk ahhoz, amit megélnünk szükséges.
Medek Tamás
29.,
Milyen karmát von magára az, aki kisebb, vagy nagyobb, kutyát vagy más állatot lakásban tart?
A karma ahhoz hasonlatos, amilyen mértékű szenvedést ezzel az állatban illetve a vele (valóban) rokonszenvező emberekben okozunk, s persze nagyon fontos tényező a szándék is, mely az ilyen állattartó emberben jelen van. (Tehát nem mindegy, hogy mennyire tud arról, hogy amit tesz, nem helyes, de ez így van az élet bármely területén is, ami az okozott karmát illeti.)
Tény, hogy azok az emberek, akik magukat állatbarátnak gondolják, de a kedvenceiket a saját örömükre, s olyan körülmények között tartják (ketrec, akvárium, stb.), mely nyilvánvalóan szűk az adott állat természetes mozgásigényéhez képest, akkor nem helyes úton járnak. S az is tény, hogy azok az emberek sem, akik például (főként az anyagi haszon reményében) kutyákat tartanak, pároztatják, majd a kicsinyeiket eladják (hiszen a pénz előtérbe kerül az állat lelki érzéseihez képest), illetve akik olyan fajtákat tenyésztenek ki, melyek oly módon eltérnek az adott fajra jellemző fő vonásoktól, hogy az adott állatnak maga a lét is kisebb-nagyobb szenvedéssel jár. Sajnos sok ilyen példát lehetne még felsorolni, de természetesen itt is, mint mindenhol, nyilvánvalóan vannak tisztességes és valóban az állatok érdekeit néző emberek, nekik tisztelet jár.
Medek Tamás
30.,
Szellemi segítőink sokszor sugallataikkal terelnek bennünket arra az útra melyen mennünk kell. De mi van, ha nem hallgatunk erre? S mi van azokkal, akik minden sugallat ellenére a vesztükbe rohannak?
Bár szabad akaratunk van nyilván, de ugye egy erről szóló cikkemben írtam arról, hogy ez itt a testi életben mire "korlátozódik". (https://tudatostudat.blog.hu/…/szabad_akarat_vagy_eleve_elr…)
A szellemi segítőink ugye (többek között) sugallatokkal segítik azt létrejönni, aminek a tervünk alapján létre kell jönnie. (Hiszen akkor maga a leszületés válna értelmetlenné, szellemi szempontból.) S ekkor olyan erős sugallatot kap az illető, hogy annak szinte képtelen ellenállni. Ha így, ha úgy tehát, de az, aminek meg kell mindenképpen történnie, az meg is fog. Egyrészről, mert erős sugallatok ezek, melyeknek most a földi elménkkel nem tudnánk ellenállni, másrészről az életünk, a mindennapjaink alakulására ugye nagyon komoly hatással tudnak lenni felsőbb szellemi erők.
Ám igen, vannak, akik minden erejükkel a rossz irányba haladnak, ám ekkor a következő eset áll fenn. Vannak, akik azt vállalták az életükben, hogy egy erős és/vagy káros szenvedéllyel kívánnak megküzdeni. Ekkor bele is kerülnek egy ilyen helyzetbe, s a segítőik bár adnak sugallatokat, de mivel az életútjában most neki kell ezzel megküzdenie, ezért jobban hagyják "sorsára". Lehet, hogy sok-sok ilyen életet le él majd így, de előbb-utóbb maga fog eljutni arra a pontra, hogy eddig és nem tovább ezzel a viselkedésével. Főként akkor jellemző az ilyen életút bevállalása, ha olyan személyekkel kerül az életében az illető közelségbe, akiknek viszont éppen egy ilyen káros szenvedéllyel élő embert kell megtapasztalni. Így van, a sorsunk útjai nagyon összetettek, s igazán átlátni csak odaát tudjuk, és ott is csak a szellemi segítőinkkel. Ők azonban kristály tisztán átlátják, tehát biztosak lehetünk abban, hogy semmi sem a véletlen műve az életünk meghatározó eseményei közül, s minden, aminek meg kell történnie, az meg is fog, úgy, ahogyan meg kell történnie.
Medek Tamás
A második részt, ahol további kérdéseket és válaszokat olvashatsz, ide kattintva éred el.
Medek Tamás
spirituális író, segítő
Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)
A cikkem szabadon megosztható, melyet az alábbi (facebook) 'Megosztás' szóra kattintva tehetsz meg:
Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.
