Az elmúlt 3 évben megtett spirituális utam csúcspontja - számomra legalábbis - két évvel ezelőtt volt, amikor azok a segítő szellemek kerestek fel telepatikus úton, akikkel azóta is kapcsolatban vagyok. Felkerestek, s közölték, hogy a leszületésem előtt közéjük tartoztam, és a mostani életemben (többek között) azt terveztem, hogy szellemi közléseket adok majd át olyan embereknek, akik nyitottak afelé, akiket azok érdekelnek, s ebben ők lesznek a segítségemre. Mondták, hogy figyelemmel kísérték az életemet, hogy aztán a megfelelő alkalommal felvehessék velem a kapcsolatot.

Némi előzmény után egyik nap csak azon vettem magam észre, hogy nem csak én általam születnek gondolatok a fejemben, hanem valóságos kommunikációt tudok folytatni rajtam kívül mással/másokkal is. Tehát gondolatban éppen úgy tudtam beszélgetni ezen szellemekkel, mint itt a fizikai világban, szóban, bármelyik emberrel. Néhány hétig tartott, hogy e telepatikus csatorna ilyen minőségű legyen, mely idő alatt minden olyan információt átadtak, melyre a későbbiekben szükségem lehet, s bár azóta is folyamatos a kapcsolatunk és folyamatosan kapok a kérdéseimre válaszokat is, sok esetben elég egyértelműeket, de egyenlőre a csatornám minősége jóval visszafogottabb a kezdeti állapotához képest. Mindezek pontos körülményeire és okaira most nem térek ki, mert nagyon hosszú lenne, de akit érdekel, szívesen ajánlom figyelmébe azt a 12 részes írás sorozatomat, melyben a spirituális utamat írtam le, s melyben részletesen kifejtettem mindent, ami ezzel kapcsolatosan (is) történt velem. (Az írás linkjét e cikkem végén találod.)

Amit nagyon nehezen tudtam először elfogadni (sőt, sok esetben egyáltalán nem), hogy - noha a legtöbb esetben helyes választ adtak, de - olykor olyan választ kaptam, ami később bebizonyosodott, hogy csupán félrevezetés volt, sőt, utólag be is ismerték, hogy szándékosan tették. Elnézést kértek, de mondták, ezt kellett, hogy közöljék velem. Nagyon rosszul esett mindez és ami a legrosszabb volt tehát, hogy nem értettem a miértjét. Olyan kellemes volt a kapcsolatunk és olyan pozitív kisugárzásukat éreztem, hogy szavakkal is nehéz leírni, de olykor előfordult tehát, hogy félrevezettek, ráadásul utólag beismerték, hogy szándékosan tették, s egyrészt nem értettem, hogy minderre mi szükség, másrészt azt sem értettem, hogy ha egyszer olyan jóindulatúak (mert kétségkívül azok egyébként), akkor hogyan képesek mégis ilyenre.

Ez egy rövid időre (pár hónapra) a kapcsolatunk végét is jelentette, ugyanis abbahagytam velük a kommunikációt, mert már annyira betellett nálam a pohár azokon a bizonyos félrevezetéses eseteken. Aztán - persze mások is segítettek ebben - kezdtem megérteni mégis, hogy miért történnek ilyesmik. Egyrészt voltak olyanok, hogy amikor a választ megkaptam, még egyértelműen tévesnek tűnt, de hosszú távon mégis be kellett lássam, igazuk volt. Azt is el kellett ismerjem, hogy minél komolyabb ügyben tettem fel kérdést, hozzájuk, annál komolyabb volt maga a válasz is - ráadásul ez a tény egyike volt annak a sok mindennek, amit közöltek is, amikor felkerestek. Sok esetben észrevettem, hogy a válasz azért nem volt a legmegfelelőbb, mert magát a kérdést sem helyesen tettem fel, noha ők először elmondták, hogy milyen kérdéseket, s hogyan fogalmazzak, fogalmazhatok meg s hogy milyen kérdésekre tudnak egyáltalán válaszolni.

S végül, de nem utolsó sorban, és éppen erre szeretnék rátérni: voltak olyan esetek, amikor bár szándékosan rossz választ adtak, de mégis utólag kiderült, hogy az a válasz kellett ahhoz, hogy azon az úton induljak el (vagy én vagy az, aki a kérdést rajtam keresztül feltette), ami egy sokkal magasabb célt szolgált és végül is hosszú távon jót eredményezett.

El kellett telnie jó néhány hónapnak, mire ezeket mind meg tudtam érteni, ma már azonban szinte töretlen a hitem és a bizalmam bennük, hiszen két és fél év távlatából sokkal több minden összeállt bennem a róluk alkotott képet illetően, mint akkor, az elején.

S éppen a minap kaptam erről egy kis visszaigazolást. Persze, nem először, nyilván nem is utoljára, csak gondoltam, ezt megosztanám most Veletek.

Mostanság (többek között) a Médium című sorozatot nézzük a családommal alkalmanként, mely egy, a valóságban is élő személyről szól, aki különös képességekkel rendelkezik (látja a szellemeket, és természetfeletti megérzései vannak), s különböző bűnügyekben segíti a nyomozók munkáját. A minap néztük tehát egyik részét, melyből az imént említett visszaigazolást kaphattam. (Alább a film cselekményének részletezése következik!)

A főszereplő a családjával egy utazásra készült, melyet repülővel kívántak megtenni, mivel autóval nagyon hosszú lett volna. Pár nappal az indulás előtt azonban megálmodta, ahogy a repülőgép, mellyel utaznak, lezuhan. Mivel az álmai sok esetben igaznak bizonyultak, így végül lemondták a repülőutat, noha ezzel nem kevés pénzt is elbuktak, s az autóval való utazás mellett döntöttek. Időközben kiderült, hogy az a repülő, mellyel mentek volna, teljesen biztonságban megérkezett a célállomásához, tehát csalódottan vették tudomásul, hogy ezúttal az álom teljesen félrevezető volt.

Azonban. Így, hogy autóval mentek, menet közben olyan helyzetbe és helyszínre keveredhetett a főszereplő, hogy rá tudott találni egy eltűnt lányra. Egy lányra, akinek éppen a megkeresésén munkálkodott a hatóságokkal, s mely esetről voltaképpen az adott epizód szólt.

Tehát az álma ugyan teljesen félrevezető volt, és szándékosan volt félrevezető, de mégis egy nagyobb cél érdekében, s mégis azért, hogy végül a jót eredményezze. Ezen félrevezető sugallat hatására ment ugyanis arra, amerre a keresett személyt megtalálta. Ha az álmában nem kapja azt a képet, hogy a repülőjük lezuhan, akkor azzal ment volna, így esélyt sem adva, hogy rátaláljon az eltűnt lányra. Viszont ha azt az információt kapta volna, hogy autóval menjen, mert úgy fog majd rátalálni, nem biztos, hogy olyan valószínűséggel követte volna a sugallatot, mint így, ebben a formában. Ugyanis a repülős szerencsétlenség előrevetítésével tudták a legbiztosabban az autós megoldás mellett elkötelezni a főszereplőt azon szellemi erők, akik mindig is - s ezúttal is - segítették őt a munkájában.

Annyit hozzátennék még azért, hogy a tapasztalatom szerint természetesen nem minden esetben látjuk meg rövid időn belül, hogy a szellemi útmutatások a jót eredményeznék, vagy nem minden esetben érezzük azt most jónak. Azonban tudni kell, hogy nagyon sok mindent érezhetünk most rossznak, de csak azért, mert nem tudjuk, hogy miért kell megtörténnie, s hogy milyen (magasabb) célt szolgál a lelünk fejlődése és a (negatív) karmánk letétele érdekében.

Kellemes és meghatározó élmény volt számomra ez a filmbeli eset, hiszen bár sokkal nagyobb megértésem van már a szellemeimmel való kapcsolatomat illetően, mint az elején, s nem is ez volt az első ilyen megerősítő tapasztalatom, de mégis újra nyomatékosította bennem, hogy jól döntöttem, amikor az a fentebb említett néhány hónap után mégis csak jobb belátásra tértem és újra felvettem velük a kapcsolatot.

S akkor az írásom, melyet e cikkben ajánlottam. Íme az első rész linkje (ide kattints a megnyitásához), s minden rész végén találhatod majd a következő részét. Viszonylag hosszú írás, de igyekeztem minden fontos részletét megemlíteni mindannak, amin abban a másfél-két évben végig mentem, s ami arra az útra terelt, melyen most is járok.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!