Egész életemben rendszeresen előfordult velem az, hogy valami sokáig nem történt meg, ám amikor szóvá tettem, akkor nagyon rövid időn belül meg mégis bekövetkezett. Mindig is éreztem, hogy ezek az események között lehet kapcsolat, illetve többek lehetnek egyszerű véletlennél, pláne, hogy többször is megéltem tehát életemben ilyet. Ma már azonban egyértelműen látom, hogy ezen eseményekben többről van szó, mint amennyi első látásra látszódna belőle. A legutóbbi ilyen esetemet szeretném most megosztani veletek.

Egyik alsó szomszédunknak a kocsiját már napok óta nem láttam a társasházunk parkolójában. Ennek különösebb jelentősége nincs, csak egyszerűen feltűnt, hogy már három-négy napja nem láttam (bármelyik napszakban is jártam arra), noha egyébként rendszeresen szoktam látni. Többször is eszemben volt, hogy megemlítem ezt a feleségemnek, mármint hogy vajon miért nem látni az autójukat napok óta. De mivel ez valójában tényleg jelentéktelen számunkra, így mindig csak megmaradt bennem gondolat szintjén. Aztán egyik nap mégis csak megemlítettem szóban neki.

Mindketten indultunk biciklivel, de mindketten más-más irányba. Ekkor mondtam tehát ki neki, hogy lám, most sem áll itt az az autó, mint már napok óta. Ezzel aztán elváltak útjaink. Egy háztömbnyire voltam, amikor egy ott lakó ismerős néni állított meg. Ezt a nénit már régóta ismerem és bár kedves személyiség, és alapvetően jó dolgokat mond, de sajnos szokása, hogy azt túl sokáig teszi... és amikor az ember egyébként menne, sietne, akkor sem feltétlen veszi ezt figyelembe. Egy fél órát engedtem magam szóval tartani, aztán finoman, de befejezve a beszélgetést, végül elindultam az utamra.

Ekkora viszont eszembe jutott, hogy vinnék magammal egy kis vizet is, így - mivel csak egy háztömbre voltam a házunktól - visszafordultam, hogy felfussak a palackért. Amikor viszont a házunkhoz értem, pontosan akkor érkeztek meg a szóban forgó szomszédék az autójukkal... Éppen akkor, amikor én odaértem. Gyorsan felfutottam a vízért, s amikor már kifelé jöttem, ismét nem volt ott az autó.

Nos, ez bár első látásra egy egyszerű, talán semmit mondó történet. Azonban ha jobban megnézzük, mégis nagyon összetett szálak húzódnak meg mögötte. Több napig nem láttam tehát (hiába mentem el a parkolónk mellett napjában többször is) ezt a szóban forgó autót, majd amikor végre szóvá teszem (tehát kimondom), fél órán belül már látom is. Viszont! Ha nem állít meg az a nénike, és ha nem éppen akkor köszönök el tőle, amikor, akkor megint csak nem láttam volna azt az autót, hiszen mindössze egy percig időzött a ház előtt. (Azóta aztán megint rendszeresen látom egyébként, tehát valószínűleg nem voltak itthon abban a pár napban.)

Tehát jól láthatjuk ebben a történetben, hogy mennyi mindennek kellett pontosan úgy alakulni, ahogy alakult, hogy én megéljem újra azt a típusú élményemet, mikor egy ideig nem történik meg valami, s mikor kimondom, rá nemsokára mégis megtörténik. A legtöbb ember számára véletlennek tűnik, hogy éppen találkoztam ezzel a kis nénivel, s annak időzítése is, amikor éppen mondtam neki, hogy jó, most már tényleg mennem kell... de láthatjuk, hogy mindez egy finoman szabályozott folyamat része volt. Hisz az, hogy láthassam azt az autót (pont azután közvetlen, hogy kimondtam, hogy már milyen régen nem láttam), csak akkor történhetett meg, ha éppen akkor találkozom azzal a nénivel (sőt, hogy egyáltalán találkoztam vele), s hogy éppen akkor indultam végül tovább, valamint hogy úgy döntöttem, még hazamegyek egy kis vízért.
Mivel az autó akkor csak egy percig állt a ház előtt, ha az előbbiek közül bármelyik nem történik meg vagy nem akkor történik meg, akár csak egy perccel is előbb vagy később, akkor az autót nem sikerült volna látnom.

Felmerül ilyenkor az a kérdés is, hogy az ilyen típusú esetekben (melyet úgy vélem, több Olvasóm is megélt már), mi történik valójában. Mi teremtjük meg a gondolatainkkal a valóságot, tehát amit kigondolunk, és kimondunk, az azért válik valósággá, mert a kimondásunkkal megteremtettük azt, vagy a hamarosan bekövetkező jövőt érezzük meg eképpen. Vagy csak szellemi erők sugallják számunkra az adott gondolat kimondását a megfelelő időben, és gondoskodnak arról, hogy végül minden úgy alakuljon, hogy egy ilyen élményt éljünk át.

Úgy vélem, mind a három igaz bizonyos mértékben, de főként az utóbbi kettő.
Kétségtelen, hogy rendelkezünk teremtő erővel, bár a lélekfejlődésünk ezen szakaszán a legtöbbünk még nem tudja ezt kifejezetten használni is a testi élete alatt, tehát ilyen irányban legfeljebb arról van szó, hogy láthatjuk, ízelítőt kaphatunk abból, hogy mekkora ereje is van a gondolatainknak, kimondott szavainknak. A jövőt is érzékelhetjük ilyenkor, és amikor az adott esemény hamarosan bekövetkezik, akkor kaphatunk ilyen sugallatok formájában történő jelzést. Ugyanakkor tény, hogy felsőbb szellemi erők munkája is benne van komoly mértékben, hogy végül megélhessünk egy ilyen élményt. (Hisz az esetemben is láthattuk, hogy tényleg mindennek pontosan úgy kellett történnie benne, ahogy történt, hogy végül maga az élmény létrejöjjön.)

S ezt az élményt azért is adhatják nekünk, hogy lássuk a gondolatunk teremtő erejét, azért is, hogy lássuk a jövő megírt voltát, s azért is, hogy lássuk, bizony a mindennapi megéléseink sosem holmi véletlen eredményei, hanem valamennyi mögött komoly szellemi munka áll. Komoly munka, mely segít nekünk azon az úton haladni, melyen a leszületésünk előtt (a lelki, karmikus előzményeink alapján) vállalni szükséges sorsutunk szerint haladnunk kell.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.