2020. július 26. írta: thoomas26

Úgy érzed, hogy nem tudtál kellőképpen elbúcsúzni egy eltávozott szerettedtől?

Sokan gondolják úgy, hogy egy eltávozott szerettüktől nem tudtak kellőképpen vagy illően elköszönni, elbúcsúzni. Vagy azért, mert egy nézeteltérés árnyékolta be a búcsú időszakát vagy mert bármi más okból nem volt rá lehetőségük. S egy ilyen helyzet - érthető módon - hosszú-hosszú időkig képes komoly fájdalmat okozni számukra. Akár egy életen át is emésztheti az adott embert a lelkiismeret furdalás és a meg nem bocsájtás érzete.

Nagyon fontos azonban tudni, hogy a lehető leghelytelenebbül járunk el akkor, ha így teszünk.
Eltávozott szeretteink minden feléjük küldött gondolatunkat és érzelmünket érzékelik, így bármikor és bárhol, akár szóban, akár gondolatban szólhatunk hozzájuk, ők azt "hallani" fogják.

Ha nézeteltérésünk volt az adott szerettünkkel, akkor meg kell tudni neki is bocsájtani és magunknak is, és biztosítani is kell a szerettünket minderről, az előbb leírt módon. Hogy ő is megnyugodhasson és ezzel se gátoljuk őt a szellemvilágba való visszatérésében. Ha pedig már megtette, ha már átkelt a fénybe, akkor nem is lesz kérdés számára az, hogy megbocsájtson-e, hisz odaát ő maga is visszanyeri a teljes tudatosságát. Ekkor már csak az lesz számára fontos, hogy mi is megbocsássunk magunknak is, neki is. De elsősorban magunknak.

Ha bármely más okból nem tudtunk elköszönni úgy, ahogy szerettük volna, akkor is tudnunk kell, hogy nem véletlenül alakultak úgy a dolgok, tehát valamiért úgy kellett történnie, viszont bárhol, bármikor megtehetjük a méltó elköszönést - akár szóban, akár gondolatban. Egyszerűen csak meg kell szólítsuk a szerettünket (legjobb egy csendes, nyugodt alkalommal) és elmondani neki, amit szeretnénk. Noha a legtöbb esetben az ő esetleges válaszát mi már nem érzékeljük - hiszen jelenleg a testünk érzékszerveivel felfogott észlelésünk dominál, ami elnyomja a lelki érzékelésünket -, de abban biztosak lehetünk, hogy a mi mondandónkat viszont meghallja, akinek szántuk. (Természetesen az előbbitől függetlenül, azért sok esetben érzékelhetjük mi is, amit az eltávozott szerettünk válaszol, üzen vagy jelez.)

Nagyon fontos tehát, hogy ha emészt bennünket, hogy nem tudtunk méltóképpen elbúcsúzni egy eltávozott szerettünktől, vagy úgy érezzük, bármi rendezetlen ügyünk maradt volna még vele, mindenképpen igyekezzünk ezt letennünk. Egyrészt, mert a búcsúnk minden esetben csak átmeneti, hisz ha nekünk is eljön majd az időnk, akkor újra találkozunk vele, másrészt bármikor szólhatunk hozzá, bármikor pótolhatjuk azt, ami elmaradt, harmadrészt pedig senki sem szeretné jobban, hogy elengedjük e fájdalmunkat, mint az eltávozott szerettünk. Aki már tudja azt, amit mi még csak igyekszünk megtudni - hogy sokkal több a világ és mi magunk annál, amennyit most látunk belőle, hogy az elválásunk csupán átmeneti, sőt gondolatban még átmeneti sem, és hogy ők nem haragszanak ránk, sőt, ezt és a megbocsájtást várják részünkről is, elsősorban magunk felé.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.

Petuko81 2020.10.28. 06:59:14

Kérdésem lenne, mintsem megjezésem. Feleségem "hithű" ateista és materialista. Miként tudnám neki mégis bizonyítani a szellemvilag létezését? Nagy szüksége lenne rá...

Válasz erre

thoomas26 2020.10.28. 07:38:46

@Petuko81:

A szellemvilág bizonyítása nem egyszerű dolog. Pontosabban szólva egyszerű is meg nem is. Nehéz, mert alapvetően és szigorú értelemben véve nem kézzel fogható a bizonyítása, és egyszerű is, ha van kellő nyitottság és főként, ha van saját, meghatározó élmény.

Mindannyian lelkek vagyunk és mindannyian ugyanonnan, a szellemvilágból érkeztünk ide és ugyanoda is térünk vissza a testi halálunk után. Ugyanúgy az is közös tehát bennünk, hogy mindannyiunk tudja, hogy van szellemvilág. Azonban az már lélekfejlettségi szint kérdése, hogy a testi élet alatt ez kinél, milyen mélységbe süllyed le a tudatalattiba. Ugyanis a test alapvetően leárnyékolja a lélek érzékelését, emlékeit, és döntően arra az életre és személyiségre enged csak fókuszálni, amit most élünk. Persze ettől még ott van tehát mindenkiben ez a tudás, de minél kevésbé fejlett egy lélek, annál jobban mélyre tud süllyedni ez a testi élet alatt. Aki viszonylag fejlettebb, annak a testi élet alatt sem lesz a kérdés a szellemvilág létezése, vagy legalábbis - a lélekfejlettségi szintjének megfelelően - nyitott lesz rá.

Aki a testi életében egyáltalán nem képes elfogadni a túlvilág létezését, és keményen csak az anyagban és a mostani, egyszeri testi életében hisz, annak tehát még nem jött el az ideje arra, hogy a saját önvalóját a testi élete alatt is felismerje. Nála is el fog következni, de lehet, hogy nem ebben az életében. Ettől függetlenül persze lehet az ilyen személynél is finom rávezetéssel próbálkozni, de ha látjuk, hogy nem nyitott felé, akkor erőltetni nem szabad és azt el akkor el kell fogadnunk.

Bár nyilván számára is sokat segítene e tudás egy adott élethelyzete kapcsán (is), de mégis be kell lássuk, hogy nem véletlenül nem nyitott rá és ez azt jelenti, hogy számára még nem jött el ennek ideje. Ha eljön az ideje, akkor vagy saját maga kezd ráébredni arra, hogy mégis csak "van valami", vagy történik vele egy meghatározó saját élmény, mely rávezeti, vagy saját magától is elkezd érdeklődni a spirituális ismeretek fele, illetve hagyja, hogy mások is segítsék őt ezen a felismerő úton.

S hogy hogyan lehetne bizonyítani egy ateistának a szellemvilág létezését? nyilván ez nehéz kérdés. Hisz ha egy szellem is jelenne meg egy ilyen személy előtt, azt is azzal magyarázná magának, hogy csak képzelődött, csak a képzelete játszott vele... más egyebeket meg a véletlenre fogna, stb. Nehéz tehát olyan döntő erejű bizonyítékot mutatni, ami hatásos lenne, ha valaki nem nyitott.

Két cikkemet ajánlanám még a témához tartozóan. Az egyik, hogy mik is a bizonyítékok a szellemvilág létezésére: tudatostudat.blog.hu/2016/11/01/bizonyitekok_lelkunk_tulvilagi_letezesere
s a másik, hogy bizonyítható-e a szellemvilág létezése:
tudatostudat.blog.hu/2019/03/19/bizonyithato_a_tulvilag_letezese

Üdv: Tamás

Mildikoj 2020.12.31. 17:37:57

Szia, nyolc éves voltam amikor a bátyám 17 évesen meghalt. Daganata volt, sajnos nem sok emlékem van róla, gimibe járt, kollégiumban lakott, ritkán jött haza és talán a nagy korkülönbség miatt nem sokat voltunk együtt. Szüleim elmondása szerint nagyon szeretett engem. Temetésén nem voltam, kímélni akartak. Persze azóta már nagyon sok év eltelt és mostanában jutnak eszembe azok az álmok amik arról szóltak, hogy nem halt meg, egy távoli kórházban van és gyógyul. Ezt sokszor álmodtam gyerekként. Vajon így próbált üzenni nekem, hiszen el sem búcsúzhattunk. Gyerekként azt sem tudtam, hogy komoly beteg. Nagyon nehezen dolgoztam fel a halálát és azt, hogy nem igazán ismertem őt. Próbálom kérni, hogy térjen vissza álmomban de sajnos még nem történt ez meg. Köszönöm hogy elolvastad a soraimat, a véleményedre vagyok kíváncsi. ( nem baj ugye, hogy tegeztelek?) Üdv.

thoomas26 2021.01.01. 13:31:56

@Mildikoj:
Szia! Semmi gond, hogy tegezel, sőt, ezt is szerettem volna kérni. :)
Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a történetet, és sajnálom, hogy ilyen korán kellett elveszítsd a bátyádat. Az ismereteim szerint azonban a testi halál időpontja mindenki esetében előre elrendelt, tehát a bátyádnak ott és akkor mennie kellett, vissza kellett térnie a szellemvilágba. A pontos oka viszont annyira összetett, hogy teljes képet erről csak odaát kaphatunk majd. Azok alapján, amit leírtál, úgy vélem, hogy azokban az álmaidban a bátyád kívánt neked így üzenni. Egyrészt elbúcsúzni is (bár a búcsú csak átmeneti), másrészt pedig jelt adni magáról, hogy ő ugyanúgy él tovább, de most egy távoli kórházban gyógyul. A testi halál után egy ideig még magán viselheti a lélek az éppen hátrahagyott életének főbb vonásait, így akár annak a betegségnek a "képét"is , melybe belehalt a teste. Úgy vélem, a bátyádnak odaát is kellett némi idő, míg végleg levethette azt a fájdalmat és betegség-állapotot, melyben az itteni életének a végét élte, s így odaát is szüksége volt arra, hogy egy kórházban lábadozzon. Ám ott már a határozott gyógyulás felé vette az útját. S ennek tényét szerette volna neked átadni. Teljesen érthető, ha szeretnéd, hogy most is meglátogasson álmodban, azonban ha ezt nem teszi, annak oka van, de nem az, hogy nem szeretne. Ez ugyanis függ a Te tudati állapotodtól, az ő lehetőségeitől, és nem utolsó sorban attól, hogy a sorsutad alapján megélhetsz-e most egy ilyen tapasztalást. Természetesen továbbra is kérheted őt, de ha mégsem tud meglátogatni, ne csüggedj, hiszen okkal nem tud jönni, de - ahogy az imént írtam - nem azért, mert nem szeretne. Ugyanakkor jól tudja ő is, és szeretné, ha Te is minél mélyebben tudnád, hogy odaát találkozni fogtok, ha neked is eljön majd az időd. Üdv: Tamás

Mildikoj 2021.01.01. 13:57:42

Kedves Tamás! Köszönöm a gyors választ, amely bár megríkatott de valamennyire meg is nyugtatott. Regressziós hipnózisban is résztvettem már ezzel kapcsolatban mert időnként feljött bennem a fájdalom. El kellett képzeltem, hogy egy láthatatlan fonál most is összeköt bennünket, akkor is ha már újjászületett......
Nagyon érdekesek az írásaid, bevallom talán az egyetlen jelenleg amely újra felébreszti bennem a spirituális dolgok iránti információ "éhséget" A reinkarnációban már régóta hiszek, a temetőben soha nem éreztem, hogy ott vannak a szeretteim. Sírni ott szinte soha nem tudtam, minden más helyen vagy szituációban bármikor. Templomba gyermekkoromban nem mertem bemenni, féltem, ijesztett a légköre, ez csak felnőttként változott valamelyest. Nem tartom magam vallásosnak, de hiszek egy teremtő erőben és abban, hogy sokkal többek vagyunk. Kicsit ellentmondásos a dolog...

thoomas26 2021.01.01. 15:49:00

@Mildikoj:
Kedves Ildikó! Szívesen, örülök, hogy tudtam valamelyest segíteni, s hogy hasznosnak találod az írásaimat! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Facebook-on található 'Tudatos Tudat' nevű oldalamat is ajánlom figyelmedbe, ha még nem ismernéd, ahol további írásokat és gondolatokat találsz.)
Az, hogy ilyen mértékben elfogadod a túlvilág létezését, illetve hogy érzés szintjén ennyire elfogadod azt, hogy több a világ, mint amennyit a hagyományos gondolkodás lát belőle, mindenképpen azt jelzi, hogy az itteni átlagnál fejlettebb lélek vagy, aki a testi életében is tisztában van már azzal, hogy ő valójában nem a test, hanem egy lélek, mely a testtől független létező. Az sem meglepő, hogy a templom légköre ijesztő számodra, hiszen fejlett lélekként érzed és tudod, hogy Istent nem ott találjuk, valamint nem is attól lesz jobb ember valaki, ha oda jár. Ez csupán az egyházak tanítása, az egyházak pedig - sajnos és a véleményem szerint - hasonló mechanizmus alapján működnek, mint a politika. Bár az igazságból indulnak ki, de mégis, amit átadnak, az már a vezetőik érdekei mentén kerülnek átalakításra, úgy, hogy a bennük hívőket irányítani és (meg)vezetni tudják, a félelemben tartás ősi eszközével. Tehát szép dolog (lenne) a vallás és a politika is, de ezen a szintű fizikai világon, mint a földi is, még messze nem azt nyújtják, mint nyújtaniuk kellene.
Az pedig, hogy hiszel egy teremtő erőben, de nem vagy vallásos, éppen az előbbiek miatt nem ellentmondásos a legkevésbé sem. Egyszerűen arról van szó, hogy elfogadod, hogy van egy felsőbb szellemi erő, hogy van túlvilág, ugyanakkor azt is tudod, hogy nem úgy, s nem abban a formában, ahogy azt a különböző vallások tanítják.
Annyit szeretnék még kérdezni (ha szabad), hogy a regressziós hipnózison mit tapasztaltál meg?
Üdv: Tamás

Mildikoj 2021.01.01. 16:16:40

Kedves Tamás! Regressziós hipnózisra két alkalommal került sor, egyszer a klausztrofóbiám miatt egyszer pedig a testvérem elengedése céljából. Valószínű, hogy elvárások voltak bennem ezért kicsit csalódott is voltam. A külső apróbb zajokat hallottam, ugráltak a gondolataim és bár könnyen elképzeltem az útmutatások általi dolgokat, úgy éreztem, hogy bármikor kinyitom a szememet és nem vagyok elég "mély" hipnózisban. Érdekes az, hogy a testvéremmel kapcsolatban hatásosabbnak bizonyult a dolog, mert megnyugodtam, hogy össze vagyunk kötve és nem veszítettem el Őt teljesen. Rövid idő alatt, úgy kb. 5 perc alatt ellazult állapotba kerültem, majd elképzeltem a testvéremet egy ágyon és el kellett mondjam neki amit szerettem volna, majd el kellett köszönjek tőle, és elképzeltem azt a fonalat amely összeköt bennünket. Azt hittem, hogy nem csináltam jól a dolgokat, de meglepő módon mégis nyugodtabban gondolok már rá.
Őszintén, szeretnék egy mélyebb hipnózisban is részt venni, a klausztrofóbiám miatt, viszont mindenhol a regressziós hipnózist alkalmazzák.
Nem tudom, hogy erre voltál e kíváncsi, nyugodtan mondd ha nem.
Üdvözlettel.

thoomas26 2021.01.01. 16:57:01

@Mildikoj:
Igen, köszönöm, erre voltam kíváncsi. Az előző életekbe vivő hipnózis valójában tényleg egy kevésbé mély állapot, úgy értve, meglehetősen tudatában vagyunk közben önmagunknak. Úgy gondolom, nemcsak az elvárásaid miatt csalódtál, hanem azért is, mert végig azon aggódtál, hogy sikerülni fog-e, hogy tudsz-e kellő mértékben ellazulni. Ez persze érthető reakciód, de sajnos gátolhatja a folyamat sikerességét.
Akkor ezek szerint olyan élményedig nem voltak, ahol egy korábbi életedben láttad volna önmagad, ugye?

Mildikoj 2021.01.01. 17:38:18

Szia! A másik regressziós hipnózisban volt előző életbeli kép (?), de nem volt túl mély, nem voltam benne, valahogy csak egy fantázia lehetett..... Sokat tűnődtem azon, hogy végül is a fantáziának vélt kép is lehet belső sugallat, a szellemvilágból érkező tudás. Nem tudom....viszont a problémám nem szűnt meg, dolgoznom kellene rajta, meditálni és uralni a gondolataimat, a pánikot már az elején elfojtani. Tudom, hogy ezt senki más nem oldhatja meg helyettem, csak én. Rendszeresen jártam egy nagyobb tudású ismerősömhöz, akivel nagyon tartalmas beszélgetéseket folytattunk, aztán valahogy úgy éreztem, hogy szünetet kell hogy tartsak. Nem olvastam ilyen témájú könyveket stb. Most, hogy rátaláltam a blogodra valahogy újra "rátaláltam" erre az útra. Ilyenkor az emberben minden válaszra újabb és újabb kérdés fogalmazódik meg, amiből aztán órákig tartó beszélgetés kerekedhetne ki. Sajnos azt hogy Isten, nehezen mondom ki, pedig igyekszem, de sajnos túlságosan eggyé vált a megnevezés a templomokkal amik bennem negatív érzést váltanak ki.
Köszönöm, hogy meghallgattál.

thoomas26 2021.01.02. 13:32:09

@Mildikoj:
Igen, bizonyos esetekben nehéz eldönteni, hogy amit látunk (lelki szemeinkkel), képzelet csupán vagy sugallat, valóság. S az is igaz, hogy ha problémánk van, valójában a dolgok oroszlánrészét mindig magunknak kell vállalni, ugyanakkor persze az is igaz, hogy nagyon sokat tud segíteni egy megfelelő személy. Megértelek, hogy Isten fogalma visszatetsző számodra, azonban azt gondolom, hogy ha minél inkább képes vagy szakítani a vallások általi Isten-képtől, és közeledni a spirituális tanítások, szellemi közlések általi Isten-képhez, akkor ez a visszatetszés enyhülni, szűnni fog.
Örülök, hogy az írásaimmal segíthettem visszatérni erre az útra, és szívesen, én is köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. Minden jót kívánva: Tamás

Király Ida Maria 2021.10.09. 20:11:27

Szép estét! Én csak arra lennék kíváncsi mivel egyik percről a másikra halt meg a párom hogy miért hagyott itt és ha már itt hagyott akkor miben halt meg. Köszönöm válaszát. Üdv ida

Király Ida Maria 2021.10.09. 20:20:04

Tudom úgy tűnik nem is törődok Vele ez nem igaz mert nagyon szeretem és iszonyúan hiányzik csak szeretném tudni hogy mibe halt bele mert előtte egy hónappal a munkahelyen valami történt a lábával és az orvos csak rá nézett nem küldte el sem rongetre sehova azt mondta elszakadt a lábasba az izom maradjon otthon és pihenjen. Azért azt gondolom hogy valami baj történt akkor csak senki nem figyelt rá. Köszönöm válaszát. Szép estét kívánok. Ida

Király Ida Maria 2021.10.09. 20:20:55

thoomas26 2021.10.11. 06:31:57

@Király Ida Maria:

Szép napot!
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj.
Az ismereteim szerint a testi halál mindannyiunk számára egy előre elrendelt időpontban következik be. Amikor ide leszületünk, egy, a lelki, karmikus előzményeink alapján megtervezett sorsúttal érkezünk, melynek egyik eleme az innen való távozásunk időpontja is. Szellemi szempontból tehát nem létezik véletlen vagy váratlan testi halál. Az akkor következik be, amikor annak az elrendelt ideje eljön. Hogy miért pont akkor s úgy következik be, ahogy, konkrét okai vannak, de ezeket főként odaát fogjuk (újra) megérteni és átlátni.
Földi szemmel tűnhet ugyan értelmetlennek és céltalannak, illetve véletlennek egy távozás, valójában a léleknek eljön az idő, hogy vissza kell térnie a szellemvilágba. Oda, ahonnan a leszületés előtt ide érkezett, ami az igazi otthonunk, s ahova mindannyian visszatérünk, ha innen távozunk. A távozás minden körülménye (nagyon leegyszerűsítve fogalmazva) csupán eszköze a sorsnak, hogy maga a távozás megtörténjen.

Nagyon fájó, hogy a párod ilyen hirtelenséggel távozott, s az is, hogy látszólag értelmetlen módon. De mindenképpen aláhúznám tehát, hogy az ismereteim szerint neki ott és akkor eljött az idő, hogy visszatérjen a szellemvilágba, azt elkerülni nem lehetett volna.
Nagyon fontos tudnod továbbá azt is, hogy az elválásotok nem csak hogy nem volt véletlen, de nem is volt végleges. Neki most mennie kellett ugyan, de ha neked is eljön majd az időd, akkor újra találkozhattok egymással. Ám addig is, ő ugyanúgy érzékel téged tovább, illetve érzékeli a feléje küldött gondolatidat és érzelmeidet is. Nem gondolja a legkevésbé sem, hogy nem törődnél vele, hisz érzi ő is, hogy nagyon szereted és hogy nagyon hiányzik neked.

Megérti a fájdalmad, de mégis azt szeretné a legjobban, ha te is minél inkább elfogadnád azt, amit már ő is tud (amiről fentebb írtam), s hogy ezáltal minél inkább nyugodtnak és (a körülményekhez képest) boldognak lásson téged.

Tudatos tudat