Frissített kiegészítés (2017.10.19.): Ezen írásomat több, mint egy éve készítettem, melyet követően még sok tapasztalaton és ismeretszerzésen estem át. Ma már - noha lényegét tekintve az itt leírtak megfelelnek a valóságnak - néhány dolgot másképp fogalmaznék, fogalmazok.
Amióta nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a tudatunkat nem az agyunk hozza létre, mi több, a testünktől teljesen függetlenül is képes létezni, elkezdtem érdeklődni a kvantumfizika, a tudatkutatás, vagy éppen a tudományos parapszichológia iránt. A megszerzett ismeretek birtokában óhatatlanul is kénytelen voltam változtatni az addigi világképemen, s ezen ismereteket szeretném most megosztani másokkal is. Igyekeztem mindezeket tudományos szemszögből vizsgálni, semmint holmi fantazmagóriákra építkezni - jóllehet egyes megfogalmazásaim csak képletesen értendők. A következtetések, melyekre jutottam, sok ember számára hihetetlennek, sőt, talán ostobaságoknak is tűnhetnek. Ám ha valaki végig olvassa írásomnak mind a 8 részét, valamint mindennek az interneten is körültekintően utánaolvas, alapvetően változhat meg a világról alkotott addigi képe. Beláthatja, hogy az anyagon felül is van élet. Sőt.
Nos, kezdjük az elején:
Annak tudatában nőttünk fel, hogy a világunkat atomok alkotják, ami persze igaz is. Igaz, de csak részben. Hiszen sokáig az atomot gondolták az anyagi világ legkisebb alkotóelemének, erre utal az ’atomosz’ görög szó, mely oszthatatlant jelent. Azonban a technika fejlődésével egyre mélyebben sikerült feltárni azt. Kiderült, hogy az atom is részekből áll, van atommagja, és az azt körülvevő tér, az elektronfelhő. Fény derült az ún. szubatomi részecskékre, rájöttek, hogy az atom magjában protonok, neutronok, a terében elektronok találhatók. Aztán ezeket a kis részecskéket is tovább sikerült bontani ún. kvarkokra, és így tovább… Ma már tudjuk, nem létezik legkisebb anyagi részecske, az atomot tovább és tovább bontva, végül eltűnik maga az anyag, csak energia hullám marad. Az egész Világegyetemet tehát, különböző frekvencia tartományú energia hullámok alkotják. Ebből áll minden, az is amit látunk és az is, amit nem. Amit mi anyagnak érzékelünk, nem más, mint az energia hullámoknak egyfajta megjelenési formája, azoknak kellő szintű besűrűsödése a tér egy pontján, egyfajta energia hatására.
Az energia hullámok állnak össze tehát az atomok alkotóelemeivé, azok pedig az általunk érzékelhető világunkat építő atomokká. Tehát minden, de minden, valójában energia hullámokból áll, melyből nagyon sok fajta létezik. A különböző energia hullámok rezgés számukban, frekvenciájukban különböznek egymástól és mindig a magasabb frekvenciájú képes hatni az alacsonyabbra. Jelenlegi ismereteink szerint a tudat frekvenciája a legmagasabb, így ebből következik, hogy az képes hatni minden másra. Így képes a tudat energia hulláma, más energia hullámokra hatni, abból a fentebb említett módon anyagot létrehozni.
Már az elején leszögezném: kizártnak tekintem, hogy a Világegyetem és maga a biológiai élet pusztán 'véletlenül' alakult volna ki. Ma már tudom, hogy véletlen és szerencse, mint olyan, nem létezik. De még ha létezne is véletlen, annyi biztosan nem, amennyi például a földi élet kialakulásához szükségeltetett - hiszen ismert tény, hogy mennyi feltételnek kellett együttállnia hozzá. Teljességgel irracionális, hogy véletlenül, céltalanul kialakul a Világegyetem, benne véletlenül kialakul a biológiai élet feltételeit biztosító hely, a Föld, azon pedig megjelenik egy kezdetleges életforma, ami végül az emberi fajban teljesedik ki. Gondoljuk csak végig: évmilliárdok alatt ugyan, de az élettelen anyagból létrejött egy élő, tudatos lény, mely képes saját maga létrejöttén is gondolkodni, s nem utolsó sorban képes (vissza)hatni magára az élettelen anyagra, melyből annak idején lett... be kell lássuk, ez így elég valószerűtlen. Ráadásul még a legkezdetlegesebb élőlények, akár az egysejtű ostoros is olyan bonyolult felépítéssel bír, hogy egyértelműen tervezés eredménye kell, hogy legyen, véletlen kialakulása elképzelhetetlen. (Az egysejtű ostorosnak, csak az ostorát mozgató szerve, kb. 50 'alkatrészből' áll, melynél bármelyiket is ha eltávolítanánk, maga az élőlény életképtelen lenne.)
Alapvető, logikus feltételezés tehát, hogy mindennek a létrejöttéhez tudatosság, vagyis tudat szükséges. Így a fentebb említett egyfajta energia, mely képes létrehozni az anyagot, nem más, mint a tudat energiája.
Az egész Világegyetemben jelen van egy általunk nem látható, hatalmas tudatmező, más néven morfogenetikus tér. (Én a későbbiekben, általában a "közös tudatmező" elnevezést fogom használni.) Ez valójában a Teremtő tudata (tudati energiatere), mely magában hordozza a megteremtett világ információit. A morfogenetikus szó, a ’forma’ és az ’eredet’ szavakból tevődik össze, tehát egy tér, mely eredetét képezi a majdani anyagi formának. Azt a hatalmas, mindent átható és mindenhol jelenlévő energiateret értjük alatta, mely képes az általunk ismert anyagi világ létrehozására. A benne található hullám-információk alapján öltött és ölt formát az anyagi világ, a Világegyetem számunkra látható része. Magát a morfogenetikus teret nem érzékeljük, csupán az anyagot. Valójában a teljes valóságból csupán annyit vagyunk képesek megtapasztalni, amennyit érzékszerveink lehetővé tesznek számunkra.
E hatalmas morfogenetikus tér hierarchiai felépítésű lehet, a Teremtő tudatán kívül vagy "alatt" megtalálhatjuk, minden élőlény fajnak a közös tudatmezőit, s benne az egyéni tudatait. Kezdettől fogva ez tartalmazza az adott fajra vonatkozó összes információt. Az elfogadott és közismert evolúció-elmélet valósnak tekinthető, a ma ismert fajok valóban egy nagyon egyszerű élőlényből alakulhattak ki, folyamatos fejlődés és a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás során. Ám a "kezdő lépést" vagy lépéseket a tudatmező információi határozták meg. Úgy tudjuk, hogy ezen információkat minden élőlényben a DNS-e hordozza, s a sejtei ebből merítenek az élete során; hogy mikor melyik sejtnek, mivé kell fejlődnie, hogy hogyan működtesse valamennyi életfolyamtát, stb. Azonban ma már azt is tudjuk, hogy a DNS, tudat hatására megváltoztatható. Tehát a DNS valójában csak azt tartalmazza, amelyet a közös tudatmező "beletölt".
Az élőlények a fejlődésük során folyamatosan kapcsolatban vannak a közös tudatmezővel, a létezésükhöz szükséges összes információt onnan szerzik, viszont a megélt élmények és tapasztalatok "visszatöltésével" folyamatosan gyarapítják is azt. Továbbá az élőlények ezen a mezőn keresztül képesek egymással is kommunikálni - ezzel magyarázhatók a különböző paranormális jelenségek, melyekre később térek rá.
Alapvető törvény tehát, hogy a tudat(mező) irányít. Létrehozza a (későbbiekben is fennálló) testet átjáró és körülvevő energiamezőt, ismertebb nevén a lelket vagy az aurát, feltölti a létrehozandó anyag információival, az pedig ennek alapján megteremti magát az anyagot. Így a tudat, a lelken keresztül folyamatosan uralja a testet. A mi esetünkben is megfigyelhető: a tudatunk mindenkori állapota azonnal észlelhető az auránkban, mely azt, azonnal a testünkre vetíti. Hangsúlyoznám: a testünk mindenkori állapotát a tudatunk mindenkori állapota határozza meg. A világon minden anyagnak, testnek van lelke (energia mezője) és tudata (az azt fenntartó energiája) is. Természetesen egy tárgynak, egy állatnak, és az embernek merőben eltérő szintű.
A tudat teremtő ereje (természetesen kicsiben) kézzelfogható például akkor, amikor kivételes képességű emberek a tudatuk segítségével két ujjuk között egy kis kavicsot materializálnak, tehát hoznak létre.
Összefoglalva a fentieket: tekintve, hogy a világunk nem anyagi (ahogy eddig gondoltuk), hanem energiahullám természetű, az anyag csupán az energiahullámok megfelelő mértékben besűrűsödött állapota, valamint tekintve, hogy a tudat is energiahullám és teremtő erejű, feltételezhető, hogy a világegyetem nem más, mint egy nálunk sokkal magasabb értelmi szinten lévő valaminek/valakinek a tudatában megfogant majd egyfajta módon megteremtett egység. A megteremtőt neveznénk, hétköznapi értelemben, Istennek.
Mindannyiunk tudata e megteremtőnek a "gyermeke", tehát a morfogenetikus térnek, a közös tudatmezőnek a része, hasonló teremtő erővel felruházva, csupán a (hierarchiai) rendszerben elfoglalt helyünknek megfelelő mértékben. A tudatunkat nem az agyunk hozza létre, csupán felfogja azt a közös tudatmezőből, képessé teszi azt (tehát például bennünket), az általunk ismert anyagi világban való megnyilvánulásra.
