Frissített kiegészítés (2017.10.19.): Ezen írásomat több, mint egy éve készítettem, melyet követően még sok tapasztalaton és ismeretszerzésen estem át. Ma már - noha lényegét tekintve az itt leírtak megfelelnek a valóságnak - néhány dolgot másképp fogalmaznék, fogalmazok.
Az ember is tehát hármas lény. Tudata, lelke és teste van. Tudat, akik valójában is vagyunk. Az Én. A lelkünk, a fizikai testünket átjáró és körülvevő energiamező. A testünk pedig, a fizikai világban megnyilvánuló anyagi test.
Tudatunkkal irányítjuk a lelkünket, aminek állapota azonnal leképződik a testben. Attól függően, hogy tudatunkkal milyen lelki állapotot hozunk létre (akár tudatosan, akár nem), a testünk minden esetben szinkronizálódik azzal. Ezért van az, hogy a balesetek és a mérgezések kivételével az összes testi betegségünk lelki eredetű (pszichoszomatikus), azaz végső soron tudati.
A tudatunk nem anyagi felépítésű, pusztán energiahullám, a testünk anyagi felépítésű, a lelkünk pedig e kettő közötti, ugyan inkább energia felépítésű, de némi anyagi jelleggel bír.
A tudat olyan módon irányítja a lelket, hogy folyamatosan információt, energiahullámot közöl felé. Ezek az információk tárolódnak benne, amit azonnal leképez a testnek. Tulajdonképpen mivel maga a teremtés is így zajlik, ezért mondhatjuk, hogy a tudatunkkal folyamatosan teremtünk. A tudatunkkal folyamatosan teremtjük a testünk állapotát (is).
A testünk aszerint fog viselkedni, amilyen információkkal feltöltöttük a lelkünket – a tudatunkkal. Ezért nem tesz különbséget az emberi agy vélt vagy valós események között, ugyanúgy reagál le bármit, függetlenül attól, hogy tényleg megtörtént-e vagy csak igazán beleéltük magunkat. Végeláthatatlan példákkal illusztrálható az a jelenség, amikor a testünk nem a bennünket körülvevő fizikai valóságban történő események vagy az abból érkező ingerek szerint reagál, hanem amivel tudatilag azonosultunk. Még ha az csupán teljesen fikció is.
Egy élettelennek gondolt tárgy (pl. egy kavics) és az ember lelke között alapvető különbség, hogy egy léleknek, információval való feltöltését csak egy magas szintű tudat képes megtenni. Tehát mi a saját lelkünket képesek vagyunk információval feltölteni, egy kavicsnak viszont az lesz a lelkében, amit a tőle független, magas szintű (emberi) tudat beletölt.
A megszentelés, vagy éppen a megátkozás misztériuma ehhez köthető.
Továbbá ezzel magyarázhatók azok az esetek is, amikor a tudatunkkal hatást gyakorlunk a környezetünkben található anyagokra.
Ezen elven alapszik az ún. ’rizses kísérlet’ is. Bizonyított, hogy a gondolatainkkal kifejezett hatással vagyunk a környezetünkre. Dr. Masaru Emoto japán tudós jött rá, hogy a víz kristályszerkezete aszerint változik, hogy egy magas szintű (emberi) tudat miként hat rá. Ha negatív érzelmekkel, akkor rendezetlen lesz, ha pozitívval, akkor rendezett. Egyik elhíresült kísérletét főtt rizzsel végezte el. Bizonyította, hogy a főtt rizs aszerint maradt egészséges vagy éppen ment tönkre, hogy a rá, tudattal hatást gyakorló ember milyen érzelmeket sugárzott felé. Az efajta kísérletek önismereti tesztként is megállják a helyüket: általuk nyilvánvalóvá válik, hogy a kísérletet végző személy mennyire képes például szeretet vagy gyűlölet érzésére.
Tehát e konkrét esetben valójában az történik, hogy a tudatunkkal a rizs lelkét töltjük fel ilyen, vagy olyan előjelű információval, ami aztán leképződik a fizikai testében, tehát magában a rizsben.
A kísérlet külön konklúziója, hogy az élet csakis pozitív energiájú gondolatokkal tartható fent. A pozitív gondolatok fenntartják az életet, a negatívok tönkreteszik azt. Feltételezhető, hogy az Univerzumot is fenntartó energia, nem más, mint pozitív gondolat.
Ezért mondják, hogy az Univerzumot a szeretet energiája tartja fent.
Bármihez, ha pozitív érzelmekkel állunk hozzá, az olyan előjelű lesz, s ha negatívokkal, akkor meg olyan.
Dr. Masaru Emoto munkásságára egyébként érdemes rákeresni a neten és tanulmányozni azt.
A lélek, időben az anyag létrejötte körül keletkezhet és valamivel az anyag megszűnése után tűnik el. A lélek, mivel némi anyagi jelleggel bír, speciális eszközökkel mérhető, ”fotózható”. Ezt értik aurafotózás alatt.
Például egy kísérletben egy falevelet fotóztak le így, s látható volt a falevél teljes kontúrja körül megjelenő energiamező, a lélek. Utána egy lényeges darabot leszakítottak belőle s újra lefotózták. Az energiamező egy bizonyos ideig ugyanúgy látszódott, a néhai falevél teljes kontúrján. Tehát a lélek még ott van egy ideig, a fizikai test megszűnése után is.
Valószínű a halott melletti virrasztás szokása is ehhez köthető. A lélek teljes megszűnéséig nem hagyják magukra a hallottjukat a hozzátartozók.
Mivel a lélek más jellemzőkkel bír, mint a test, talán több idő kell ahhoz is, hogy megszűnjön. Talán egyfajta lenyomata az egykori fizikai létezésnek, mely bizonyos ideig még jelen van.
A test élettartama a születés és a halál időpontja közötti. A léleké tehát valamivel több lehet. A tudat azonban minden bizonnyal időtlen. Mindannyiunk egyéni tudata szerves része az előző részben említett közös tudatmezőnek.
E kettő kapcsolatának egy nagyon leegyszerűsített illusztrálása a ’rádiós példa’, melyben 'Isten' alatt a világot létrehozó és azt folyamatosan fenntartó tudati energia értendő.
A rádióadó maga Isten. A folyamatosan szétszórt rádióadás maga a közös tudatmező, benne (többek között) az egyéni tudatokkal. A fizikai testünk maga a rádió, amely a fizikai világban képes megszólaltatni, megjeleníteni magát az adást, azaz képes megnyilvánítani bennünket. A rádióadás azonban független maga a rádió jelenlététől, annak legyártása előtt ill. tönkremenetele után is jelen marad. A tudatunk tehát a testünk megfogantatása előtt és halála után is jelen marad. Maga a rádióadás (benne a saját tudatunk) pedig addig van jelen, míg a rádiadó (Isten) azt sugározza.
