Frissített kiegészítés (2017.10.19.): Ezen írásomat több, mint egy éve készítettem, melyet követően még sok tapasztalaton és ismeretszerzésen estem át. Ma már - noha lényegét tekintve az itt leírtak megfelelnek a valóságnak - néhány dolgot másképp fogalmaznék, fogalmazok.
Az életünk lényegében a minden pillanatban megélt valóságok folyamatos láncolata. Még a legapróbb tényezők is hathatnak az egészre, így alakítva e bonyolult rendszert. A megélt valóságainkat (életünk történéseit) részben saját, tudatos döntéseink, részben a tudatalattink irányítása határozza meg, mely a korábbi tetteink következményeképpen kerül alakításra. Bár a kettő mód között nehéz egyértelmű határvonalat húzni. Amikor meghozunk egy döntést, mégha a legapróbbat is, nehéz megítélni, hogy azt mi hoztuk-e meg, vagy valójában a tudatalattink.
Tehát a mindenkor megélt valóság ok-okozati összefüggést mutat a múlt valóságával, akár jó az, akár rossz. Tudni kell azonban, hogy nem feltétlenül létezik jó és rossz. Csupán a van. Hiszen minden csupán nézőpont kérdése. Ami valakinek jó, az valakinek rossz és fordítva. Ráadásul sok rossznak ítélt esemény hoz hosszú távon jót az életünkbe. Nehéz megérteni, de semmi sem véletlen és semmi sem szerencse. Minden, ami velünk történik, végső soron értünk, de főleg miattunk történik.
Nem teljesen egyértelmű tehát, hogy mennyi a saját mozgásterünk, a (ténylegesen) szabad akaratunk. Hogy milyen mértékben alakíthatjuk magunk a saját valóságunkat. Addig a pontig, ami még nem befolyásolja a megírt sorsunk folyamatát, vagy tovább? Úgy tűnik, lehet viszonylag tágabb is a mozgásterünk, de amit okoztunk, azt viselnünk kell.
Vannak olyan paranormális jelenségek, melynél a tudatunkkal véletlen folyamatokra vagyunk hatással; tehát tudati elvárásainknak megfelelően vagyunk képesek véletlennek tűnő folyamatok kimenetelének befolyásolására.
Ismert paranormális jelenség például: 300 dobókocka dobásból előre meghatározottan valamely szám kidobása, a véletlennél jóval meghaladó mértékben.
Egyes elméletek szerint a valóságot a tudatunkkal, a gondolatainkkal hozzuk létre, tehát a fizikai valóságunk csupán illúzió, azt egy magas szintű tudat folyamatosan hozza létre.
Azonban nem egyértelmű, hogy a valóságunk pusztán illúzió lenne. A valóságunk csupán az egész valóság egy részlete. Méghozzá az a részlete, melyet a fizikai testünkkel, annak fizikai érzékszerveivel képesek vagyunk az egész valóságból "felfogni". Tehát a véletlen befolyásolására ilyen értelemben, talán úgy lehetünk képesek, hogy az adott szituációban részt vevő személyek és/vagy tárgyak tudatát befolyásoljuk.
A bejegyzés sorozat 2. részében vázolt módon (pl. szentelés, megátkozás, rizses kísérlet) képesek vagyunk tudatunkkal hatást gyakorolni másra/másokra, képesek lehetünk tudatunkkal befolyásolni mást/másokat. Egy, tőlünk alacsonyabb szintű tudatot mindenképpen, egy velünk azonos szinten lévőt pedig, valószínűleg az adott "erőviszonyoknak" megfelelően.
Ha gondolunk valakire, akit régen láttunk, s az nem sokkal később megjelenik, két okból lehetséges. Vagy megéreztük ezt a momentumot a megírt jövőből, vagy (s talán ez esetben valószínűbb, hogy) tudatunkkal hatást gyakoroltunk a magunk és/vagy a másik személy tudatára, s a tudatalattink úgy ”kormányzott” bennünket vagy mindkettőnket, hogy a találkozó létrejöjjön. Ez esetben is kiemelném, hogy az adott személyre való gondolás és a találkozás létrejötte közötti időtartam összes apró mozzanata tervezetten zajlott, hiszen különben nem jött volna létre maga a találkozó - és nehéz egyértelmű vonalat húzni, hogy mennyi volt ebből az a mozzanat, melynél a tudatalattink irányított bennünket. Amennyiben a másik tudatát is befolyásoltuk, arra csak abban az esetben lehetett módunk, hogy az a másik erről tudatosan nem tudott, vagy ha tudott is, de tudatosan nem volt ellene kifogása.
Velünk egy szintű tudatra (egy másik emberre) hatást gyakorolni csak úgy tudunk, ha ezt ő valamilyen módon lehetővé teszi.
Tehát ezen elmélet szálait követve: képesek lehetünk hatást gyakorolni például arra, hogy (nagyobb valószínűséggel) milyen számot dobjunk ki egy dobokócka dobásból, méghozzá a dobókocka és/vagy a környezetében található összes tárgy/élőlény tudatának befolyásolásán keresztül.
Ennek pontos "mechanizmusa" azonban még egyáltalán nem ismert előttünk. Annyi bizonyos, ha görcsösen akarunk bármit is, azzal pont ellene teszünk annak. Ezt bárki tapasztalta már életében. Tehát a befolyásolás technikája ennél sokkal finomabb módon történhet.
A legfontosabb, hogy tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy képesek vagyunk rá. Továbbá nem csak gondolni, mondani kell a várt végredeményt, hanem igazán, valóban át is kell érezni azt. Ezek után "csodákra" lehetünk képesek.
A valóság folyamatának befolyásolása és a másra/másokra való hatás esetén mindenképpen figyelembe kell vegyük a következőt: bármilyen hatással is vagyunk a környezetünkre, elsősorban magunkra hatunk vele. A tudatunkkal megfogalmazott érzelmi energiák (bárkinek, bárminek is szánjuk) elsősorban a saját auránkra hat. A másik aurájára csak akkor, ha ő olyan tudati állapotban van, hogy képes befogadni azt. Ha valaki irányába negatív érzelmeket táplálunk, két eset lehetséges; vagy "felveszi" mindezt tőlünk, vagy nem, tehát attól függően, ő épp milyen tudati állapotban van. Magunkra azonban mind a két esetben hatunk vele. Így érdemes meggondolni, milyen érzelmeket engedünk ki magunkból. Ha másokat szeretünk, elsősorban magunkat szeretjük, ha másokat gyűlölünk, elsősorban magunkat gyűlöljük.
Ennek a figyelembevétele azonban nem jelenti azt, hogy az esetleges negatív érzelmeinket el kellene nyeljük. Ezt semmi képpen ne tegyük. A negatív érzelmek is részei az életünknek. Csak ne abból legyen a több! Ne azok domináljanak az életünkben - ezt pedig tudatossággal érhetjük el.
