A világunkat már egészen kora időktől fogva is jellemezte az anyagi értelemben vett kettősség. Mindig is voltak nagyon gazdag és nagyon szegény emberek. Ez ma sincs másképp, sőt, úgy vélem soha ennyire nem volt kiélezve a két tábor közötti szakadék. Talán soha nem voltak annyira gazdag és annyira szegény emberek a világunkban, mint napjainkban. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az emberiség fejlődésével, igényeinek megnövekedésével egyre több mindent van lehetősége birtokolni egyeseknek (természetesen mások kárára), másrészt pedig egy olyan folyamat részesei vagyunk(természetesen nem véletlenül), ahol az anyagiak felsőbbrendűségét kívánják belénk nevelni.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mitől függ az, hogy éppen kinek sikerül komolyabb vagyonra szert tenni, kiből lesz igazán gazdag ember, azt is gondolhatnánk a legtöbben, hogy szerencse is kell hozzá. Rátermettség, érzék, de szerencse is, hogy jókor, jó helyen legyen az ember. Nos, ez csupán félig fedné az igazságot.

Azt az életutat, mely nagyobb pénzügyi gazdagsággal jár, egy próbának kapja a lélek, melyben megmutathatja, mennyire képes (érző) embernek maradni benne - ennek megértéséhez azonban tisztában kell lennünk a létezés alapvető folyamataival.

Olyan, hogy szerencse, nem létezik. Mint ahogy véletlen sem. Így ahhoz, hogy valaki anyagilag befusson, két dolog szükséges. Az egyik, hogy érzéke, képessége, rátermettsége kell legyen, hogy tudja, miként bánjon a pénzzel, illetve milyen helyre, mikor nyúljon, milyen lehetőségeket használjon ki, hogy az jövedelmező legyen. Ezt a képességet azonban a lélek ugyanúgy tudatosan választja, mint bármilyen más képességet. Azt pedig, hogy a megfelelő helyen és időben tud lenni mindehhez, nagyobb részt felsőbb szellemi erők munkája is. Noha a szabad akaratunkat nem megsértve (hiszen a döntés végül a miénk), mindannyiunkat irányíthatnak olykor finomabb vagy erősebb sugallatokkal felsőbb szellemi lények (szellemi segítőink, felsőbb énünk, őrangyalunk, stb.), hogy a nekünk szánt utunkon haladjunk. Hogy képesek legyünk véghez vinni mindazt, amiért tulajdonképpen leszülettünk. Így egyértelműen kijelenthető, hogy sosem véletlen az sem, ha valakiből gazdag ember lesz, s az sem, ha éppen szegény. Ha azonban minderre az igazságtalanság vagy irigység érzésével reagálunk, rossz úton járunk. Megérteni ugyan nem könnyű, de ez az egyetlen módja annak, hogy ne engedjünk magunkon (tehát értelmetlenül, feleslegesen) negatív érzelmeket, energiákat eluralkodni. Nem utolsó sorban ezzel csak magunknak ártunk, magán a helyzeten lényegében nem változtatunk.

Mindez rögtön érthetőbbé válik, ha nem csupán a mostani születésünk és halálunk közé szorítkozva gondolkozunk, hanem a létezésünket, egészében vizsgáljuk. Akik most szegények, voltak már és lesznek még gazdagok is, s ugyanígy fordítva, akik most gazdagok, voltak már és még lesznek is szegények. A jelenben fennálló helyzet csupán az előző életünk következményeképpen megélni kívánt vagy kénytelen állapot. S ha valaki leszületése előtt a gazdagságot választja, bármilyen meglepő, semmivel sem vállal kisebb terhet magára, mint aki a szegénységet - sőt! Talán sokkal nagyobb megmérettetés ez. A lélek szeretné (vagy kénytelen) magát kipróbálni egy olyan helyzetben, ahol nagyobb pénzügyi lehetőségeket, s ezáltal mások feletti hatalmat kap. A próba lényege, hogy mindeközben mennyire képes emberként viselkedni, embernek maradni. Hogy mindeközben hogyan viselkedik majd, mennyire bánik emberségesen mindazon embertársaival, akik tőle függnek majd. A léleknek természetesen minden vágya, hogy sikerrel járjon, s elismerő szavak várják majd visszatértekor a szellemi feljebbvalóitól, s maga is előbb juthasson a fejlődésben, de azzal is tisztában van, hogy nagy valószínűséggel elbukik. Ugyanakkor ez nem tántoríthatja vissza e tervétől, hiszen azt is pontosan tudja, hogy előbb-utóbb le kell tennie ezt a leckét is, addig ugyanis nem mehet tovább a fejlődése útján.

S hogy a legtöbb lélek valóban belebukik ebbe a leckébe, azt azt gondolom mindenki láthatja maga körül. Sajnos mindannyiunk ismer (talán nem is egy) olyan embert, aki az átlaghoz képest hatalmas vagyonra szert téve, nagyon lélektelen, aljas, gonosz és önző lesz, s aki igyekszik minél jobban kiszipolyozni és semmibe venni a többi embert. Legtöbbször az általános reagálásunk az ilyen emberek felé a gyűlölet, az irigység. Pedig, jó ha tudjuk, ha így teszünk, akkor mi legalább olyan rossz úton járunk, mint ők. Akkor mi legalább annyira elbukunk a saját leckénk véghezvitelében, mint ők. S hogy miért is? Először is, mert akkor nem értettük meg, hogy mi miért történik. Másodszor - s ezt ki kell mondani - semmi garancia sincs arra, hogy mi, ugyanabban a helyzetben, ne így végeznénk. Tehát elhamarkodott ítéletet hozunk felettük úgy, hogy lehet, fogalmunk sincs, milyen is abban a helyzetben lenni.

Gyűlölni őket tehát ezért értelmetlen és felesleges. S irigykedni miért is az? Az a lélek, aki ezen a leckén ily módon elbukik, annak következményét viselni fogja. (Mint ahogy bármelyikünk is viseli majd a saját leckéje eredményét, eredményességét.) Az a lélek, a következő életében az ellenkező oldalra lesz kénytelen majd állni, s onnan kell majd viselnie hasonló megpróbáltatásokat, mint amilyenben most ő általa volt része másoknak. S akkor azon lelkek lesznek majd "nyeregben", akik korábban a "földön" voltak. De erre se úgy tekintsünk, mint egy visszavágóra! Ez ugyan földi értelemben véve annak minősülhet, de valójában, szellemi értelemben nem az. Ez minden léleknek egy újra és újra ismétlődő lecke, egész addig, amíg azt helyesen le nem teszik. Amíg gazdag emberként nem lesz képes érző és szerető maradni, illetve amíg szegényként nem lesz képes megértést tanúsítani. Nem könnyű próbatételek ezek tehát, de addig újra és újra az ilyen szintű fizikai világokban kell még testet öltenünk, mint amilyen a jelenlegi földi világ is. Ahol még nem hogy jelen vannak az anyagiak, de ahol még ilyen hatalmas értékkel is bírnak. Hiszen a pénz valójában azért létezik a fizikai világok bizonyos szintjein, hogy egyikét szolgáltassák a lelkek számára megoldandó feladatoknak, leckéknek. (Egyébként, minél gazdagabb egy ember, az csak annyit jelent, hogy annál keményebb próbatételt választott magának leszületése előtt.)

S hogy miért is hatalmas dolog az, akinek mindez sikerül? Tehát aki gazdag ember létére emberséges tud maradni, s aki szegény ember létére képes nem gyűlölni és nem irigykedni a jobb anyagi sorsúakra? Azért, mert a kísértés végig ott van velük, s ők mégis erősebbek voltak annál. A gazdag embernek a sok-sok pénz és az azzal együtt járó, mások feletti hatalom jelenti a kísértést, a szegény embernek viszont az ilyen embertársai felé érzett negatív érzések, gondolatok, valamint annak megértésére való képtelenség, hogy ezúttal miért is alakult úgy, ahogy. Ezek a kísértések pedig pontosan azért vannak, hogy legyen értelme is a leckének. Gondoljunk csak bele, aki fegyvereket, felszerelést kapva nekivág egy dzsungel átszelésének, s végül sértetlenül kijön, mikor tekinthető igazi hősnek: ha közben egy vadállattal, egy veszélyforrással sem találkozott, vagy aki számtalannal?

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.