Azt gondolom, szinte alig lehet olyan ember, akit ne foglalkoztatna ez a kérdés, akit ne érdekelt volna már legalább egyszer, hogy mi lesz majd vele, mi hogyan fog majd alakulni az életében a jövőben. Ösztönös igényünk lehet ez, hiszen a leendő életünk főbb vonalaival, történéseivel már a leszületésünk előtt tisztában volt a lelkünk, s noha ő ezt a tudást most egyénenként változó mélységbe süllyesztette a tudat alattijába, azért az ott van, s óhatatlan hatást gyakorol ránk. Úgy is, hogy a megfelelő pillanatban, sugalmazásként, megérzésként a megfelelő cselekvésre biztat bennünket, de úgy is, hogy tudva meglétét, kíváncsivá teszi az embert.

A jövő tehát mindig létezik már a jelenben is. Ennek okai egyszerűek. Egyrészt a leendő életünk főbb körülményeit, életeseményeit, szereplőit mindig az előző életünkben elkövetett cselekedeteink tükrében tervezzük meg, választjuk ki, így a főbb keretek már egész életünkre előre adottak. (Előre megírt fix esemény a testi halálunk időpontja, sőt még sokszor annak neme is. Fontos tudnunk tehát, hogy véletlen vagy váratlan halál nem létezik, ha eljön annak a pillanata, akkor a léleknek mennie kell, bármi és bárhogy is történjék akkor. Némileg kivételt képez az öngyilkosság, melyről itt írtam bővebben.) Másrészt minden pillanatban az akkor hozott gondolatainkkal, döntéseinkkel előre vetítve szándékunkat, létrehozunk egy lehetséges mintázatot a jövőre nézve. Ebből a két forrásból áll tehát a jövő energiamintázata, maga a jövőnk. Általánosságban elmondható, hogy az előbbi a fix, az előre megírt, s amin nem áll módunkban most változtatni. Előző életünk hozományaként kell megéljük, s saját érdekünkben, felsőbb szellemi erők gondoskodnak arról, hogy minden meg is történjen, aminek meg kell. Természetesen a szabad akaratunkat mindig tiszteletben tartva, hiszen minden pillanatban mi dönthetünk, hogy hogyan éljük meg az adott szituációt, általa mit okozva másokban - amivel aztán a következő életünket alapozzuk meg. Az utóbbi része a jövőnknek viszont képlékeny. Mivel a mindenkori jelenben meghozott döntéseink alakítják (ráadásul valamennyiünké), ezért ez ennek tükrében folyamatosan változhat. Minden pillanatban létezik tehát a jövőnk, s a megírt, fixen létező és a folyamatosan alakított eseményekből áll, melybe bizonyos személyek, bizonyos tudatállapotokban és módokon képesek belenézni és onnan információhoz jutni. S ez alapján látható az is, hogy valamennyien mindig az éppen aktuális energiamintázatot látják, melyben nem kivehető az, hogy melyik eseménye, melyik kategóriába tartozik. Illetve szellemi törvények is szabályozzák, hogy ki, mit tudhat meg a saját jövőjéből, s mit nem. Nem véletlenül van ugyanis mostani tudatállapotunk elől elzárva ez a tudás, s a megfelelő körülmények között is csak olyan információhoz férhetünk hozzá belőle, amit felsőbb szellemi erők megengednek, akár próbatételnek, akár azért, mert úgy ítélik meg, javunkat szolgálhatják annak érdekében, hogy a nekünk szánt úton maradjunk.

Mindezekből rögtön láthatjuk, hogy igazán, komoly értelme, legtöbbször nincs a jövő fürkészésének. Illetve ha mégis erre szánjuk magunkat, akkor mindenképpen a helyén kell kezeljük a kapott információkat. Melyek a veszélyei, ha nem így teszünk? Ha számunkra rossz információt kapunk, akkor félni, stresszelni fogunk már jó előre, s ha az mégsem történik meg, akkor még ártottunk is magunknak, ha pedig meg fog, akkor pedig feleslegesen aggódtunk, hiszen annak meg kellett történnie mindenképpen, ha akartuk volna, ha nem, ha aggódtunk volna érte, ha nem. Ha számunkra kedvező információt kapunk, akkor vágyakozva készülünk rá, s ha mégsem jönne be, akkor csalódottak, depressziósak, kiábrándultak lehetünk. Ha mégis bejönne, már nem tudunk úgy örülni neki, mintha azt nem tudtuk volna előre, így az örömünket csökkentjük ezáltal. És még sorolhatnám. A lényeg, hogy mindannyian akkor tennénk a legokosabban, ha nem fürkésznénk a jövőnket. Ha elfogadnánk, hogy semmi sem történik véletlenül, így felesleges aggódnunk a jövőt illetően, hiszen bármi is történjék, az azért van, mert annak meg kell történnie. A mi dolgunk csupán annyi - több helyütt leírtam már -, hogy változtassunk minden olyanon az életünkben jó irányba, amin csak tudunk - úgy, hogy közben a lehető legkevesebb sértést, bántást okozzuk másoknak és magunknak. De amin nem tudunk így változtatni, azt alázattal és méltósággal viseljük és fogadjuk el, hiszen azokat nem véletlenül kapjuk. Főként a mostban éljünk, hiszen ez az egyetlen igazi valóság a számunkra, s a mostban hozott döntéseinkkel építjük a jelen életünk jövőjét is, a következő életünkét pedig még fokozottabb mértékben.

Amiért Isten mégis megengedte, hogy bizonyos körülmények között bele láthassunk a jövőnkbe, azt mint már említettem, vagy próbatételnek szánja, vagy úgy ítéli meg, hogy azzal az információval segít nekünk a helyes úton maradni. Erre egy képesség útján adott lehetőséget.

Vannak olyan emberek, akik képesek belelátni a jövő energiamintázatába. Vannak, akik tudatosan, vannak akik spontán módon, míg mások, tőlük független szellemi erők közvetítése által. Az előbbiek maguk képesek arra, hogy szándékosan vagy akaratlanul felhangolódjanak a tudatukkal erre a szellemi szintre, s ott információkhoz jussanak, utóbbiak kapcsolatot képesek más, test nélkül létező szellemekkel létesíteni, s a kommunikálásuk során kapják meg a válaszokat. Aki spontán módon képes erre, az időközönként megjelenő megérzésként, különös előérzetként, esetleg látomásként, álomként tapasztalja meg mindezt, melynek bekövetkeztét később átéli. (A legtöbben álom útján kapnak információt a jövőről, ugyanis az egy olyan tudatállapot, melyben a legtöbb ember a legfogékonyabb a szellemi világra.) Aki tudatosan képes megtenni, az tisztában van azzal, hogy mit tesz, s többnyire jós válik belőle. A harmadik csoportba tartozók, tehát a más szellemekkel kommunikálók is tudják, mi történik velük, őket csak az különbözteti meg az előbbiektől, hogy információikat nem maguk szerzik közvetlenül.

Valamennyien azért kapták ezt a lehetőséget, azért hozták magukkal ebbe az életbe, hogy általa próbára tegyék magukat. Hogy megkapva ezt a lehetőséget, mire fogják majd azt használni. A jóra, tehát hogy másokon megpróbáljanak segíteni vele, vagy a rosszra, hogy másoknak ártsanak, bármilyen módon is általa.

Azok esetében, akik nem tudják e képességüket irányítani, tehát spontán módon kapnak észleleteket, a spontaneitás csak látszólagos. Valójában okkal kapják és nem véletlen időpontokban. Mindenképpen dolguk van vele, vagy segítséget tudnak általa nyújtani másoknak, illetve maguknak vagy valaminek a könnyebb megértésére, elfogadására szolgál.

Általánosságban elmondható, hogy minél fejlettebb egy lélek, annál hosszabb időre létezik előre a jövője  energiamintázata. Ezért van az, hogy a fejlettebb lelkek már (földi időben számolva) több ezer évre előre is megtervezik maguknak, mit szeretnének, illetve mit kénytelen megélni. Jó példa erre a közismert pálmalevelekre írt életutak, melyeket több ezer éve jegyzeteltek le akkori jövendőmondók, s amelyek most élő személyek életét írják le.

Fontos megjegyezni még, hogy bárki, bármivel is végezné a jóslást, ott mindig a tudat és más szellemi erők, amik dolgoznak, az esetlegesen használt tárgyi eszközök csupán kellékek. A kártyavetésnél egy jelenlévő szellemi erő sugallja a kártyahúzónak, hogy melyik kártyát válassza, hogy melyek azok a kártyák, amelyeken az őt érintő információk vannak, melyekből aztán a jós kiolvassa azt számára. Itt is igaz, hogy mindenkihez olyan lelkületű szellemi erők vonzódnak, amilyen saját maga - így a jós személyisége döntő a jelen lévő szellemi erők tudati és erkölcsi szintjét illetően.

Csak röviden térnék ki azokra a jósokra, akik valójában nem azok, csupán annak mondják magukat. Ők többnyire megélhetési szélhámosok, tettükön szintúgy lelkük, ahogy valamennyiünké is minden cselekedetünkön. Bár az ő esetükben is egyértelműen elmondható, hogy kizárólag az ebben a tevékenységükben lévő szándékuk és az általa másokban okozott érzés a mérvadó, akkor, amikor e tettük, életük utáni elbírálásra kerül.

Nem az dönti el azonban, hogy valódi jóssal van-e dolgunk, hogy bejönnek-e a jövendölései, hiszen már tudjuk, a jövő két részből áll, s láthatunk olyan eseményt is jelenleg, ami aztán később mégsem jön be. Ezt teljességgel szinte lehetetlen megmondani valakiről, de azért jelei kétségtelenül vannak. Ha egyértelműen a pénzre hajt az illető (főleg ha sok pénzre) vagy ha a halálunk időpontját is közli velünk (ami bár lehetséges, de kétségkívül etikátlan), vagy ha fekete mágiát is kínál a szolgáltatásai között (pl. szerelmi kötést) akkor gyanút kell fogjunk. Ha egyértelműen a jó szándék vezérli a munkájában, s szolgálatáért legfeljebb adományt (melynek mértékét mi határozzuk meg) fogad el, s képviselt irányvonalát a szeretet, a segíteni akarás hatja át, akkor jó esélyünk van arra, hogy jó helyen járunk. De! Mint írtam már fentebb, még ilyen esetben is csak akkor kérjünk információt a jövőnkről, ha úgy érezzük, hogy erősek vagyunk az onnan kapott tudás el- és befogadására, s ha azokat az annak megfelelő helyén vagyunk képesek kezelni magunkban. S ha így teszünk, akkor még javunkra is válhatnak olykor ezen információk birtoklása, igaz, ez csak egy lehetőség a sok közül, mellyel - azt megfelelően használva - segíthetünk magunkon. Tehát ez azt jelenti, hogy nem feltétlen szükséges ezt használnunk, ez csupán egy lehetőség, melyet használhatunk, ha tudjuk azt kezelni.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.