Két alapvető védvonala van lényünknek, így testben létezve. Az egyik a fizikai testünké, ez az immunrendszerünk, míg a másik a szellemi testünké, ez pedig a pozitív gondolatok. Attól függően lesz védve, külső káros behatásoktól, fizikai illetve szellemi testünk, hogy e védvonalaink mennyire erősek. S ezeknek a megerősítésében, egészségben tartásában ugyan sokat segíthetnek mások, javaslataikkal, tanácsaikkal, esetleges beavatkozásaikkal, de a dolgok oroszlánrésze mégis a mi feladatunk. Egyedül rajtunk áll, hogy e két védelmező pajzsunk milyen mértékben és mennyire hosszú távon látja el feladatát.

Nézzük először a fizikai testünket. Ha alapvetően is mindent megteszünk az immunrendszerünk erőben tartásáért, kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozással, kellő mennyiségű mozgással, pozitív életszemlélettel, akkor legtöbb esélyünk lesz arra, hogy az maximálisan szolgálni fog bennünket és megvéd minket a környezetünkben található támadóktól (pl. vírusoktól), illetve a testünkben lévő működési egyensúlyt is fenn tudja tartani. Ha mégsem így tennénk, s - nézzünk egy egyszerű esetet - egy nátha vírusa győzedelmeskedne felettünk, még mindig mi tehetjük a legtöbbet a gyógyulásunkért, immunrendszerünk megerősítésével. Ha kissé nagy a baj, természetesen érdemes szakemberhez (orvoshoz) fordulnunk, aki ugyan külső beavatkozással (pl. gyógyszerrel) meggyógyíthat bennünket, javaslattal, tanáccsal láthat el minket, de még így is rajtunk áll a döntő szerep. Ugyanis ha mindez után izzadtan, rövid ujjú pólóban sétálunk a hideg utcán, mellette nyakaljuk a cukros édességeket, friss gyümölcsre rá sem hederítve, akkor fordulhatunk a világ legjobb szakemberéhez (orvosához), is tehetetlen lesz velünk és a problémánkkal szemben. Tehát világosan látható, egyedül mi vagyunk gyógyulásunk és egészségünk kulcsai, bárki más csupán - átmenetileg - segíthet, javasolhat, tanácsolhat. Így eszerint álljunk hozzá mindehhez, legyünk tisztában azzal, hogy az egészségügyi problémáink megoldását (is) legfőképpen magunktól várhatjuk. Ha muszáj, persze ne átalljunk segítséget kérni másoktól, de a fő hangsúlyt saját magunkba fektessük.

Ugyanúgy, ahogy anyagi szinten, vírusok bárhol és bármikor lehetnek körülöttünk, úgy szellemi szinten, különböző energiák, entitások is. Míg ez előbbiek elleni védelmet egyértelműen a fizikai testünk védelmezője, az immunrendszerünk végzi, úgy az utóbbiak esetleges, számunkra ártó szándékai ellen a szellemi testünk védvonala nyújt kizárólagos megoldást. Ez pedig, mint írtam fentebb, összefoglaló néven a pozitív gondolkodás.

Oly elcsépelt és közhelyes lehet ma már e fogalom, hiszen némi túlzással élve a csapból is ez folyik, mindenhol erre ösztönöznek bennünket, s mégis, megvalósítása ezer és ezer akadályba ütközik. Ám ennek ellenére még tény marad, szellemi védelmünk teljes egészében ezen áll vagy bukik.

A gondolataink erős energiák, melyek előjele a hozzá kapcsolt érzelmeink előjelétől függ. Ezen energiákat folyamatosan "gyártjuk" magunkban, s azt kisugározzuk a környezetünkbe. A gondolatok, a szellemi világhoz tartozó energiák, ennek megfelelően nem ismerik az általunk elfogadottnak tekintett teret és időt. Így például késlekedés nélkül jelennek meg annál a személynél, akinek címeztük azt (testben élő ember legtöbb esetben nem képes észlelni, míg egy elhunyt, tehát test nélkül létező lélek azonnal), de a bennünket körbevevő auránkat is folyamatosan töltjük s meghatározzuk velük. S az e cikkben taglaltak szempontjából ennek van most a legnagyobb jelentősége.

A közvetlen környezetünkbe tehát folyamatosan olyan előjelű energiákat sugárzunk ki, mint amilyen az aktuális lelkivilágunk, mint amilyenek a mindenkori gondolataink, érzelmeink. S minden esetben ettől függ az is, hogy milyen, tőlünk független energiák tudnak mellettünk lenni. Tehát milyen szellemek például. (Az esetek többségében olyan szellemek lehetnek körülöttünk, akik a testi haláluk után még nem keltek át a szellemvilágba, nem kellő tudatosságból és/vagy az éppen hátrahagyott életükből valamihez vagy valakihez való túlzott ragaszkodásuk miatt. Mivel így a fénybe való visszatéréskor megkapott tisztuláson még nem estek át, lelkületükben épp oly különbözőek és ahhoz hasonlatosak lehetnek, mint mi, még testben élő emberek. Ugyanúgy lehetnek köztük jók, rosszak, sőt ezek szélsőségei is.) Ugyanis a hasonló a hasonlót vonzza, így kizárólag olyan lelkületű szellemi lények lesznek képesek megmaradni a közelünkben, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Amikor olyan szellemi tevékenység észlelői vagyunk, ami kifejezetten negatív tapasztalattal jár a részünkről, akkor alapvetően bennünk van a probléma. Mi vagyunk egy olyan negatív lelki és/vagy tudati állapotban, passzban, hogy képesek voltunk bevonzani egy olyan szellemet, aki egyértelműen nincs jó passzban, s elsősorban nem a jót nézi számunkra. Azt, hogy mit is érdemes tenni, ha szellemet vagy szellemi tevékenységet észlelünk, illetve mit akkor, ha megszállásra gyanakszunk, itt és itt írtam bővebben. Azonban bármilyen esetről is legyen szó, az első és legfontosabb a saját védelmünk.

Hosszasan lehetne ecsetelni, hogy is érhetjük el, szellemi testünk (elménk, tudatunk) lehető legteljesebb védelmét, azt mégis a pozitív gondolkodásban kell, hogy megtestesüljön. Ez sokszor nem könnyű, tekintve, hogy a legtöbbünknek éppen elég problémája, és meg nem értett élethelyzete van, de mégis törekedni kell rá, a lehető legnagyobb mértékben. Igyekezni kell a körülményekhez képest a legkiegyensúlyozottabb lelki, tudati és testi állapotot fenntartani magunkban. Igyekezni kell a környezetünkben is és a környezetünkben élőkkel is a lehető legharmonikusabb, legbékésebb légkört megteremteni és gyakorolni. Tudatosan kell figyelnünk az éppen megjelenő gondolatainkat, s mihelyst egy negatívval találkozunk, azt a lehető leggyorsabban pozitívra kell cseréljük. Ez először nehéz csak, némi kitartással egyre könnyebb lesz majd. Alapvetően igyekezni kell minden olyan érzelmet megszüntetnünk magunkban (vagy legalábbis minimálisra csökkentenünk), ami negatív előjelű - így a félelemet, gyűlöletet, haragot, bosszúvágyat, az önzést, sértődöttséget, kapzsiságot, stb., s tered adni minél jobban a szeretetnek, elfogadásnak, megértésnek, önzetlenségnek, megbocsájtásnak, türelemnek, a jóra való törekvésnek. Bármennyire is nehéznek tűnhet, ennyire egyszerű az egész. Mindezt érdemes kiegészíteni azzal, hogy rendszeres időközönként erősen képzeljünk el magunk körül egy vakítóan fényes, fehér gömböt, mely körülölel bennünket és megvéd minket minden ártó energiától. Ennek hatásossága főképpen attól függ, mennyire hiszünk benne - minél inkább biztosak vagyunk ugyanis az erejében, eredménye annál szembetűnőbb és érzékelhetőbb lesz. Továbbá, és nem utolsó sorban, szóban vagy gondolatban, forduljunk felsőbb szellemi erők (Isten, Jézus, angyalok, stb., akiben hiszünk) felé, segítségüket kérve mindebben.

A szeretetre pedig nem, mint hétköznapi értelmében kell gondoljunk, tehát ne azért szeressünk valakit, mert ezt vagy azt várjuk el tőle cserébe, illetve a szeretetünk valójában ne a birtoklási vágyunk legyen. El kell érnünk azt a tudatossági szintet, amikor nem azért szeretünk valamit vagy valakit, mert ilyen vagy mert olyan, vagy mert ezt adja nekünk, vagy azt. Hanem önzetlenül, egyúttal szabadjára is engedve. Tudva, hogy bármi és bárki is legyen az, ugyanúgy Isten teremtménye, mint mi saját magunk, s minden csak azért létezhet, mert Isten megengedte azt, a mi fejlődésünk céljából. Aki bánt bennünket, két okból teheti; az egyik, hogy karmikusan ad vissza olyan tettet, melyet annak idején mi okoztunk másnak, a másik pedig, hogy a saját fejlődését és a mi fejlődésünket elősegítendő, a sors mellénk rendelte őt. Hiszen ha bántásra bántással válaszolunk, ő sem fejlődik, mivel nem látja tőlünk sem az alternatívát, illetve mi sem, hiszen nem mutattunk számára jó példát. Ellenben ha megértéssel és elfogadással közelítünk a bennünket sértők felé, akkor tudat alatt a lelkükben is rögzül ez a pozitívabb viselkedésminta, így ha életeken átívelően is, de mindenképpen hozzájárultunk az ő fejlődésükhöz, illetve a mi előremenetelünk kulcsa is egyben az, ha segítünk hozzánk képest alacsonyabb szinten lévő lelkeknek. Természetesen nem feltétlen azt kell elérni (bár a végső cél kétségtelenül ez), hogy szeressük ellenségeinket, s folyamatosan a közelségüket keressük. Először bőven elég beérni azzal, hogy egyszerűen nem gyűlöljük őket. Megértjük, mi magunk pozitív példával szolgálunk számukra, s ha lehetőség van rá, útjukra engedjük őket. De újra hangsúlyozom a lényeget, nem érzünk irántuk haragot, gyűlöletet!

A saját tértisztításunkat tehát rendszeresen érdemes végeznünk, elérve végül azt, hogy folyamatos szokásunkká váljon. Ez persze csak annyira kötelező, mint a vírusok ellen az immunrendszerünk védelme. Akár melyik utat is választjuk, elsősorban mi isszuk annak keserű levét, de mi élvezzük annak édes gyümölcsét is.

Napjainkra jellemzően, meg kell említsünk még egy nagyon fontos jó tanácsot, ami szintén nagyban hozzájárul a pozitív lelki világunk megőrzéséhez, fenntartásához. Ez pedig, hogy lehetőség szerint kerüljük, zárjuk ki az életünkből a kereskedelmi média különböző formáit. A fogyasztói társadalom örökös vásárlásra buzdításától kezdve a tévéből ránk ömlő erőszakhullámig, számos olyan tényező hat ránk, ami kifejezetten rombolja és mételyezi a lelkünket, úgy, hogy közben még észre sem vesszük. Hogy ez egy szándékos folyamat része, melynek "köszönhetően" egyre betegebbek és egyre irányíthatóbbá válnak emberek tömegei, az már egy másik írás témája lehetne. (Ezen tartalmak főként a tudat alattinkra hatnak, amelyeket később a legnehezebb - ha nem is lehetetlen - lesz kitörölnünk.) A lényeg most ebből a szempontból annyi, hogy minél kevesebb energiát engedjünk magunkba ilyen forrásokból, s amennyire csak lehetséges szűrjük az általunk elolvasott, megnézett média-anyagokat, hogy azokban minél kevesebb agresszió, önzés, félelem- és gyűlöletkeltés legyen.

Amikor szellemi tevékenységet érzünk vagy észlelünk, akár magunkon, akár magunk környezetében, az első és legfontosabb a szellemi testünk lehető legerősebb felvértezése. (Aminek ha folyamatosságát sikerült már elérnünk, eleve semmi baj nem érhet bennünket.) S ezt követően érdemes szóban vagy gondolatban az adott szellemi lényt megszólítani, ahogy arról a fentebb linkelt két írásomban is szót ejtettem bővebben.

Amikor már nagyon elhatalmasodott rajtunk a külső szellemi befolyás, s egyre kevésbé érezzük magunkat erősnek ahhoz, hogy egyedül kilábaljunk e helyzetből, akkor célszerű olyan szakemberhez fordulni, aki itt ragadt lelkek hazasegítésével foglalkozik, s aki meg szabadít bennünket a problémánktól. Viszont a jövőre nézve mindig a miénk a kulcsszerep, hiszen ha nem változtatunk addigi életvitelünkön, akkor semmi garancia nem lesz arra, hogy másnap ne találjon meg bennünket egy másik szellem. Letisztíthat bennünket és a lakásunkat is bármilyen hiteles szakember, ha másnap újra teletöltjük negatív energiákkal (gondolatokkal, érzelmekkel) a környezetünket, bizony mókuskerékbe kerülünk és csak szélmalomharcot vívunk.

Sosem véletlen tehát, milyen szellemi észlelésben van részünk, s ennek megértése valamint a fentiek alkalmazása a lehető legnagyobb részt segíteni fog bennünket, annak helyes megélésében és kezelésében.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.