Egy könyvben találkoztam korábban, a közismert mondás (hiszem ha látom) újraértelmezésével, egészen pontosan megfordításával (látom, ha hiszem). A szerző úgy gondolta, hogy így helyesebb e mondás, hiszen valóban úgy működik a világ, hogy minden lehetséges, ha igazán hiszünk benne, s tényleg azt látjuk végül, amit komolyan hiszünk. Nagyon jó megállapítás, még ha teljesen szó szerint, nyilvánvalóan nem is vehető.
Tudjuk, hogy a közismert tannal szemben nem a fizikai testünk az, ami létrehozott bennünket, hanem éppen fordítva. (Bizonyítékokról egy másik cikkemben írtam, melyet ide kattintva érsz el.) Nem úgy áll a helyzet, hogy csupán az agyunk biokémiai termékei lennénk, s mindaz, aminek magunkat érezzük, a testünk foganásával vette volna a kezdetét, s annak halálával múlna ki örökre. Most bár döntően csak a fizikai világot érzékeljük, s döntően azt fogadjuk, azt fogadhatjuk el, amit a fizikai érzékszerveinkkel tapasztalunk magunkból és a mindenségből, ám ez a lehető legtávolabb áll a teljes valóságtól és igazságtól. Valójában szellemi lények vagyunk, akik e test megszületése előtt is léteztek már, valamint annak elmúlásával is létezni fognak, s mostani fizikai életünk is csupán egy a számtalan közül. A fizikai világ csupán alárendeltje a szellemi világnak, s mostani megjelenésünk is csupán végletesen gyenge utánzata a valódi, szellemi formánknak. A fizikai világ a szellemi lények egyfajta tanulására, fejlődésre teremtetett, melyben a látszólagos elkülönülés ellenére kell megtanulniuk a valódi összetartozást. Az anyagi világ a gondolat energiájával teremtetett, méghozzá egy nálunk sokkal magasabb szinten lévő szellemi lény gondolatai által. Az anyag valójában nem más, mint a térben jelen lévő energiahullámok, gondolat által, kellően összesűrített egyvelege, melynek az érzékeléséhez és tapasztalásához valamint a benne való létezéshez, a fizikai testünk szolgál eszközül. Az anyagra következésképp mi is képesek vagyunk hatni a gondolataink által, így a testünkre is. Nyilvánvalóan, hogy nem olyan mértékben, mint azon szellemi lények, akik a fizikai világot teremtették, de a hatás fennáll már a mi esetünkben is.
A fizikai világot a szeretet energiája tartja fenn - lehet hallani. Nos, ez valóban így van. Minden olyan gondolat és érzelem, ami pozitív előjelű, az építően hat a bennünket körülvevő anyagi világra (s persze magukra a szellemi lényekre is), s minden negatív előjelű pedig rombolóan. Ide kattintva elérhető írásomban teszek említést az úgynevezett rizses kísérletről, mely csak egy példa a sok közül, amiben kitűnően érzékelhető e hatásmechanizmus. A kísérletből kitűnik, hogy az a főtt rizs, melyre szeretettel gondoltunk és jó érzéseket közvetítettünk felé, hosszú időn keresztül is egészséges maradt, míg ami felé utálattal, gyűlölettel voltunk, tönkre ment. Ennél a példánál az eredmény kellően látványos, de valójában így vagyunk mindennel, ami körbe vesz bennünket - s ez leginkább a fizikai testünkre igaz, hiszen az van a "legközelebb" hozzánk. A tudatunkat tehát nem a fizikai testünk hozza létre és tartja fenn, szabályozza, hanem éppen ellenkezőleg, a testünket (pontosabban annak anyagát) felsőbb szellemi lények, a tudatukkal teremtették, s jelenleg annak állapotát mi (is) szabályozzuk, teremtjük és alakítjuk a tudatunkkal.
Az agyunk nem tesz különbséget aközött, ami valójában megtörténik körülöttünk és aközött, amit erősen, mélyen elképzelünk, hiszünk. Csak azt veszi alapul, amit a gondolatainkkal, érzelmeinkkel (akarva-akaratlanul is utasításba) adunk neki - pontosan azért, mert a gondolat áll az anyag felett és nem fordítva. Néhány rögtönzött példát írnék most, érzékeltetésképpen.
- Ha előttünk gőzölög az asztalon a kedvenc ételünk, megindul a szánkban a nyáltermelés. Miért? Hogy a hamarosan megkezdődő étkezéshez, kellő előemésztő nedv (nyál) álljon rendelkezésre. Igen ám, de ha csak erősen magunk elé képzeljük a kedvenc ételünket, a nyáltermelés akkor is megindul - noha abból étkezés aligha lesz, következésképpen nyálra sem lenne szükség.
- Ha egyszer jártunk már egy kórházban egy kezelésen, ami következtében erős gyomorfájásunk volt, akkor könnyen meglehet, hogy ugyanaz a fájdalom csak azért jelentkezik, mert az utunk ugyanabba a kórházba visz, még ha most csak látogatóként is. (Rossz beidegződéseknek is hívhatjuk az ilyen és az ehhez hasonló eseteket.)
- Egy bevett pirula akkor is meghozhat egy konkrét eredményt, ha az valójában egy hatóanyag nélküli "cukorka" volt, de mi azt gyógyszernek hittük. (Ezt nevezik placebo hatásnak.)
- Szélsőséges példa ugyan, de azért jó néhány személlyel előfordult már, hogy komoly betegségből, szinte a halál torkából hozták magukat vissza, s utólag mind ugyanarról számoltak be: egyszerűen mélyen elképzelték a gyógyulásukat, s mélyen hittek annak sikerességében. A példák sorát még nagyon sokáig lehetne folytatni, s minden bizonnyal nincs ember, aki ilyen-olyan típusát ne élte volna már át, a gondolat hatalmát érzékeltető eseteknek.
Agykontroll és placebo. Az agykontroll esetében az adott személy igyekszik minél jobban és mélyebben elképzelni, saját maga előtt vizuálisan megjeleníteni, testének egy olyan változását, melyet elérni kívánna. Ahány eset és személy, annyi féle megoldás és lehetőség, ugyanakkor a lényeg változatlan: egy technika ez, mellyel hatást igyekszünk gyakorolni a fizikai testünkre a gondolataink és érzelmeink által. Nyilvánvaló, hogy viszonylag ésszerű kereteken belül érdemes gondolkodni (tehát levágott lábat senki ne próbáljon növeszteni így), de olykor egészen elképesztő eredmény érhető e technikával. S az is igaz, hogy egyesek pusztán az elméjük segítségével gyógyultak meg ilyen-olyan problémájukból, azért ne feledjük, a testünk mégis csak anyag, melynek az anyagi gyógymódokra is szüksége van. Tehát bármilyen probléma és betegség esetén, feltétlen érdemes agykontrollos megoldásokat is alkalmazni, de ameddig remény mutatkozik a "hagyományos" kezelésekre, addig azokkal is élnünk kell! Az agykontroll tehát nem más, mint annak a mechanizmusnak a használata, miszerint a testünket a gondolataink és érzelmeink uralják. Használatának a lényege, hogy minél erőteljesebben el kell képzelnünk, s minél mélyebben hinnünk kell egy konkrét, testünket érintő változásban, hogy az létre is jöjjön. Hogy ki, milyen módját választja ennek, teljesen egyéni, a lényeg a gondolaton és a hozzá kapcsolt érzelmeken áll. Végül fontos megjegyezni, hogy bár a hatás minden embernél megfigyelhető, de mégis az, hogy az eredmény milyen komoly és milyen gyorsan következik be, sok mindentől függ. Egyrészről az adott személy elszántságán, lelki és tudati állapotán, másrészről pedig az illető karmáján, egyéni sorsútján, melyet felsőbb szellemi erők szabályoznak az illető lelki előzményei (karmája) függvényében.
A placebo - ahogy fentebb írtam - az a jelenség, amikor egy olyan gyógyszer is megfelelő hatást nyújt, ami valójában nem is gyógyszer, de mi azt hisszük, hogy az. Tehát amikor beveszünk egy fejfájásra egy fájdalomcsillapító gyógyszert, s akkor is elmúlik tőle a fájdalmunk, ha az éppen csak egy cukorka volt, de mi teljes mértékben abban a tudatban voltunk, hogy egy gyógyszert vettünk be. Számtalan kísérletet végeztek már, melyben ugyanolyan betegséggel küszködők egy részének igazi gyógyszert adtak, a többieknek pedig csak egy, az igazival külsőleg megegyező, de hatóanyag nélküli tablettát - persze azt nem árulták el, hogy ki melyiket kapta -, s bizonyos idő elteltével szinte megegyező gyógyulási eredmények születtek. Nyilvánvaló, hogy egyes betegségek esetén működik ez a hatás eredményesebben - tehát minél komolyabb betegségről van szó, annál kevésbé kirívó a placebo eredmény, de ennek ellenére, a hatás létezése nem vitatható. Ahogy az agykontroll esetében, úgy a placebo hatásban is az a közös nevező, hogy amit gondolunk, amit érzünk, az válik végül valósággá. Hogy a testünk nem azt reagálja le, ami valójában körülötte történik az anyagi világban, hanem azt, amit a gondolatainkkal, érzelmeinkkel közlünk vele. A testünket nem érdekli, hogy azért gondolunk vagy érzünk valamit, mert azt például a szemünkkel látjuk, tehát valójában létezik, vagy azért, mert erősen elképzeltük, mert erősen hiszünk annak létezésében, azt végül hasonlóképpen reagálja le.
Látom, ha hiszem? Igen, nagyon sok mindent láthatunk akár szó szerint, akár képletesen értve, ha igazán hiszünk benne, ha annak létezését igazán hisszük vagy igaznak hisszük. S persze korlátai ugyan ennek is vannak, de ezen korlátok csupán a testünktől és/vagy a lelki és tudati szintünktől függenek, valamint felsőbb szellemi erők szabályozásától, mely a sorsunkat (a karmánk szerint) irányítja. Hozzáállásunk és sorsutunk, valamint lelki fejlettségünk függvénye tehát, hogy mennyire vagyunk képesek hatalmat gyakorolni az anyag felett, de az hogy tudunk, tény. S mi a dolgunk ezzel? Hogy használjuk, természetesen a pozitív irányban. Egyrészt mert annál nagyobb eséllyel lesz nekünk is jobb az életünk és az életminőségünk, másrészt minden gondolatunk, melyet kisugárzunk magunkból, előbb-utóbb visszatalál hozzánk, s nyilvánvaló, hogy annak hatása sem lesz majd közömbös számunkra.
Medek Tamás
spirituális író, segítő
Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)
E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!
A cikkem szabadon megosztható, melyet az alábbi (facebook) 'Megosztás' szóra kattintva tehetsz meg:
Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.
