@Anna Bolcso:
Kedves Anna!
Köszönöm, hogy megosztottad a saját ez irányú tapasztalataidat! Mely kiválóan mutatja, miszerint a test halála előtt a lélek már elkezdi az elválását a testtől, így képessé válik újra érzékelni olyan dolgokat, melyeket testi életében nem tudott - így például azon lelkeket, akik elé érkeznek, hogy fogadják őt, hogy átsegítsék őt a szellemvilágba.
Anyukám tavaly halt meg augusztusban.Utolsó négy hétben látta a halottakat.Aztán mindig a plafon a nyújtotta a kezét mintha valakik csalogattak volna õt a másvilagra.Utolso 3 nap át is látott a túlvilágra .Szivárványt látott.meg
Alapvetően úgy gondolom, hogy mindannyian lelkek vagyunk tehát, akik a létezésük jelen (reinkarnációs) szakaszán testi életek sokaságát élik. Hol testben létezünk a fizikai világban, s hol test nélkül a szellemvilágban. Ez utóbbi az igazi otthonunk. A testi életek során úgymond iskolában vagyunk, ahol azt kell megtanuljuk, hogy noha különálló lények vagyunk, de a Forrásban, Istenben való összekötöttségünk révén egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. Idejövünk tehát szabad akarattal és először tiszta lappal. Aztán a mindenkori tetteink folyamatos visszahatása (karma) révén elindulunk egy tanulási, fejlődési folyamaton, mely rendkívül hosszú, de előbb-utóbb mindenki a végére ér. Mivel ezen utak érthetően teljesen egyéniek, így minden lélek egyéni karmikus előzményekkel is rendelkezik mindenkor. A testi leszületés előtt minden lélek a saját karmikus előzményei alapján készíti el (a szellemi segítőivel) a jelen élete tervét, melyet itt aztán megél.
A bélyeggyűjtemény mindig is teljes?és az egyes bélyegek azáltal válnak láthatóvá,hogy rájuk nézünk,megéljük őket?újabb élet választáskor ezen végtelen(?) számú bélyegéletlehetőség közül vonzódunk bele valamelyikbe a már megtapasztaltak által predesztinálva?
Kedves Magdolna!
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj, ugyanakkor nagyon örülök, hogy egy ilyen megérintő és meghatározó spirituális élményben lehetett részed. Természetesen fontos, hogy ne képzeljünk bele mindenbe azonnal spirituális vonatkozást, azonban a te esetedben teljesen egyértelmű a kapcsolat az apukád felé tett kérdésed és anyukád állapotának jelentős javulása között. Az történt tehát, hogy anyukád sorsútjában és a te sorsutadban is benne lehetett egy ilyen megtapasztalás, így a kérésedet teljesíthették odaátról. (Bár más szellemi segítőd is lehetett, de bizonyos, hogy apukád volt.) Azt gondolom, hogy ez a megélés után jelentős lépést tehettél a hittől a tudás felé, a túlvilágot illetően - s egyik oka épp ez volt, hogy mindez megtörténhetett. Érthetően fájó, hogy anyukád közel sem ilyen befogadó a spiritualitás irányába, azonban ezt muszáj elfogadnod. Egyszerűen ő még (lelki fejlettségben) nem tart ott, ahol te, neki még nem jött el az idő arra, hogy testi életében is képes legyen elfogadni az igazi önvalóját. Mindenkinek érdemes gondolatébresztőt nyújtani a túlvilágot illetően, azonban aki ez elől teljesen elzárkózik, azt tiszteletben kell tartani.
Üdv: Tamás
Kedves Tamás! Tavaly októberben veszítettem el az édesapámat,ami a mai napig nagyon fáj. Januárban történt egy furcsa dolog, az édesanyám súlyosan lebetegedett, valószínűleg koronavírus, de ő félt orvoshoz menni. 11 napig próbáltuk kezelni, napról napra rosszabb lett, nem volt ereje felkelni. Elkeserédesemben édesapámhoz fordultam, sírva kértem, hogy segítsen, ha van rá módja. Másnap reggel, mikor hívtam édesanyámat, közölte, hogy a rettenetes gyengeség eltünt, és egész jól van. Ez egy csoda volt az előző napi állapotához képest,vajon véletlen, vagy valóban az édesapám segített? Én bár próbálom hinni, hogy ő létezik, és lát minket, de az édesanyám teljesen szkeptikus, meg sem hallgat, és egyre súlyosabb depresszióba esik. Van esély meggyőzni teljesen szkeptikus embereket, hogy higgyenek? Én sem állok a helyzet magaslatán, de nagyon akarok hinni, folyton keresem a jeleket. Üdvözlettel :Magdolna
Teljesen érthető a kérdésed, és az is, hogy nem tudsz teljes mértékben hinni a túlvilág létezésében. Valóban sokan úgy gondolják, semmi közvetlen bizonyíték nincs rá, és csak azért találták ki az emberek, hogy nyugtassák magukat, mert nem tudják elképzelni, elfogadni, hogy egyszer mindennek vége.
Sok helyen írom, hogy én senkinek sem szeretném feltétlen megváltoztatni a világképét, hitrendszerét, illetve azt is sok helyen írom, hogy teljesen biztosat valóban akkor tudunk csak meg, amikor már mi is ott leszünk.
Tény, hogy igazán az tudja elfogadni a túlvilág létezését, aki maga is rendelkezik saját, meggyőző és meghatározó ez irányú élménnyel, de legalábbis a világképébe egyébként belefér az esetleges létezése.
Én számos olyan élményen keresztül mentem, melyek számomra bizonyították azt, hogy a létezésünk nem korlátozódik a legkevésbé sem jelen testi életünkre. Nyilván lehetnek kisebb-nagyobb pontatlanságok abban, amiket leírok, már csak azért is, mert a túlvilág leírására nincsenek földi fogalmaink, mégis szeretnék rávilágítani, hogy nem csak a fizikai világ létezik, s hogy valójában nincs olyan, hogy halál. Ezt számomra sok élmény bizonyította, illetve úgy vélem, hogy aki kellően nyitott, az nagyon sok bizonyítékot talál erre. Erre próbálok tehát rávilágítani olyan emberek számára, akik efelé nyitottak.
Nem kérem tehát, hogy higgyenek ebben mindenképpen, de aki nyitott rá, szeretnék gondolatébresztést adni, akik pedig hisznek benne, azoknak megerősítést.
Mindazt amit leírok, az eddig megélt saját élményeimből, megszerzett ismereteimből és a szellemi közléseimből merítem.
Igen, valóban sokan úgy hiszik, hogy bizonyos spirituális élmények, akár a halál közeli élmények csupán az agy játékai, illetve eddig nem ismert működései lehetnek. Azonban aki kellően nyitott ez irányba és kellően bele is ássa magát a témába, akkor bizony hamar rá fog jönni, hogy vannak olyan megélések is, melyeket egész egyszerűen nem lehet erre fogni, és melyek bizony valóban azt bizonyítják, hogy a lélek, a tudatunk, a testünktől függetlenül is létező.
Honnan veszed amúgy ezeket amiket írsz?
Nagyon szép és jól is hangzik mindez, de erre semmi bizonyíték.
Ezt senki nem tudja, hogy mi van ha az ember meghal, mármint hogy van-e utána valami egyáltalán.
Tudom nem logikus, hogy meghalunk és vége mindenek, de ez megint csak emberi fajta gondolkodás.
Mindent kitalálnak már az emberek.
Feltehetően semmi nincsen a halál után, kikapcs.
Nincsen agyi tevékenység, a levegővel nem tudsz gondolkozni.
Szóval csak akkor tudjuk meg mi van a halál után miután meghaltunk.
De akkor is csak akkor tudunk valamit meg, ha van a halál után valami, ami sajnos nem nagyon hihető.
Az agyunkat nem ismerjük.
Rengeteg dolgot tud produkálni, rengeteg mindent tudunk tapasztalni életünk során.
De ez mind az agy játéka, szerintem.
Öngyilkosság ? - kérjük, ne is gondolj rá!!!
Halhatatlan szellem vagy
Brian Foster
1 órával ezelőtt
Nekünk, spiritisztáknak, azt tanítják, hogy ebben az életben vagy a következőben meg kell fizetnünk az általunk elkövetett hibákért. De az öngyilkosság esetében azonnal megfizetsz. Andre Luiz 1944-ben megjelent első könyvében, a Francisco Chico Xavier által pszichografált Nosso Larban, Andre meghal:
"Valójában úgy éreztem magam, mint egy rab, aki a borzalom sötét rácsai mögött rekedt. A hajam égnek állt, a szívem hevesen kalapált, és mereven rettegtem, gyakran kiabáltam, mint egy őrült. Kegyelemért könyörögtem, és a lelkemet eluralkodó fájdalmas csüggedés ellen kiáltottam. De amikor hangos kiáltásaim nem találtak könyörtelen csöndre, siránkozó hangok válaszoltak rájuk, amelyek még az enyémnél is szánalmasabbak voltak. Máskor baljós nevetés szakította fel az uralkodó csendet. Azt hittem, hogy valami ismeretlen társam odakint az őrület foglya. Ördögi alakok, hátborzongató arcok, állatszerű arcok jelentek meg időről időre, fokozva pánikomat. Amikor nem volt koromsötét, a tájat mintha kísérteties fényben fürösztötték volna, mintha sűrű ködbe burkolózott volna, amelyet messziről melegítettek a napsugarak."[i].
Szörnyen hangzik. Andre mesélte, hogy emberek jöttek hozzá, és azt kiabálták: "Öngyilkos!", de tudta, hogy nem követett el öngyilkosságot. Csak akkor jött rá, hogy öngyilkos volt, "öntudatlan öngyilkos", ami arra utal, hogy ivott és halálra kurvázta magát (pontosabban a szifilisz és a májkárosodás végzett vele), amikor a Nosso Lar szellemei megmentették. Andre addig maradt ezen a helyen, amíg végül leborult, és Isten kegyelméért és bocsánatáért könyörgött.
Egy másik, 1955-ben megjelent könyvben, Camilo Candido Botelho öngyilkos emlékirataiban, amelyet Yvonne A. Pereira pszichografált, Camilo, aki híres portugál író volt, 1890. június 1-jén öngyilkos lett. Arról a tájról ír, ahol magára talált:
"Kanyargós szurdokaiban és baljós barlangjaiban a szellemek, akik valaha emberek és nők voltak a földön, úgy üvöltöttek, mint felbőszült démonok hordái, akiket a kínzó szenvedések teljesen felfoghatatlan intenzitása és furcsasága őrjített meg.
Azon a szörnyű helyen a halálraítéltek kétségbeesett szemei képtelenek voltak észrevenni egy fa legcsekélyebb szelíd körvonalát is, amely tanúskodhatott volna kétségbeesésük óráiról; vagy bármilyen vigasztaló tájat, ami elterelhette volna figyelmüket a szurdokok fárasztó szemléléséről, ahová az életnek a legfőbb borzalmon kívül más kifejezése nem juthatott be!
A bűzös, sötét koromszerű anyaggal borított talaj mocskos, pasztaszerű, csúszós és visszataszító volt! A nehéz levegő fullasztó, jeges és fenyegető felhőkkel sötétített, mintha véget nem érő viharok dübörögnének körülötte. Amikor belélegeztek, az ott bezárt szellemek fuldokoltak, mintha a hamunál és a mésznél is mérgezőbb porszerű anyag betört volna a légutakba, és olyan kínzással kínozta volna őket, amely elképzelhetetlen egy olyan emberi elme számára, amely a Nap dicsőséges fényéhez - ehhez az égi ajándékhoz, amely minden nap megáldja a Földet - és az üdítő szellők életadó áramlataihoz szokott, amelyek felélénkítik a bolygó lakóinak fizikai testét."[ii]
A nap hiánya, a szánalmas teremtmények jelenléte, a mocsok, mind közös mindkét élményben. Nem egy jó hely. A szellemvilág bizonyára olyan helyet akart teremteni, amely rosszabb, mint az, ami arra a következtetésre késztetett, hogy a halál jobb alternatíva lenne.
Miért vár ilyen fájdalom az öngyilkosokra és azokra az emberekre, akik halálra isszák, drogozzák vagy szétfüstölik magukat? Mert amikor újjászületünk, elvárják tőlünk, hogy átéljük a megpróbáltatásainkat, a leckéinket. Az a cselekedet, hogy kimaradunk ezekből a tanórákból, nem megengedett opció.
Azt mondják nekünk, hogy amikor valaki öngyilkosságot követ el, általában annyi évig tartózkodik ezen a szörnyű helyen, ahány évig normális esetben élt volna. Ezért kötelességünk, hogy a megbeszélt élettartamunkig éljünk.
Mivel sokan közülünk részt vesznek a megpróbáltatások feltérképezésében, amelyeket a földön való inkarnációnk során át kell élnünk.
Nem szabad elfelejtenünk, ahogyan azt Chico Xavier pszichografált könyveiben és Allan Kardec könyveiben sokszor elmondták, nem kapunk olyan megpróbáltatásokat, amelyeken nem tudunk győzedelmeskedni. Bár az út lehetetlennek tűnhet, mindig van módszer a sikeres kijutáshoz. És mellesleg, tartsd meg a jó hozzáállást az egész megpróbáltatás alatt, és akkor bónuszpontokat kaphatsz.
Tudd meg, miért mész keresztül az életedben előforduló megpróbáltatásokon, olvasd el A probléma a megoldás - 7 életbonyodalom, amelyet azért küldtek, hogy próbára tegyen és tanítson téged.
[i] Xavier, F. C., Nosso Lar, EDICEI, 17. o.
[ii] Pereira, Y. A., Egy öngyilkos emlékiratai, EDICEI, 19-20. o.
Szép napot!
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj.
Az ismereteim szerint a testi halál mindannyiunk számára egy előre elrendelt időpontban következik be. Amikor ide leszületünk, egy, a lelki, karmikus előzményeink alapján megtervezett sorsúttal érkezünk, melynek egyik eleme az innen való távozásunk időpontja is. Szellemi szempontból tehát nem létezik véletlen vagy váratlan testi halál. Az akkor következik be, amikor annak az elrendelt ideje eljön. Hogy miért pont akkor s úgy következik be, ahogy, konkrét okai vannak, de ezeket főként odaát fogjuk (újra) megérteni és átlátni.
Földi szemmel tűnhet ugyan értelmetlennek és céltalannak, illetve véletlennek egy távozás, valójában a léleknek eljön az idő, hogy vissza kell térnie a szellemvilágba. Oda, ahonnan a leszületés előtt ide érkezett, ami az igazi otthonunk, s ahova mindannyian visszatérünk, ha innen távozunk. A távozás minden körülménye (nagyon leegyszerűsítve fogalmazva) csupán eszköze a sorsnak, hogy maga a távozás megtörténjen.
Nagyon fájó, hogy a párod ilyen hirtelenséggel távozott, s az is, hogy látszólag értelmetlen módon. De mindenképpen aláhúznám tehát, hogy az ismereteim szerint neki ott és akkor eljött az idő, hogy visszatérjen a szellemvilágba, azt elkerülni nem lehetett volna.
Nagyon fontos tudnod továbbá azt is, hogy az elválásotok nem csak hogy nem volt véletlen, de nem is volt végleges. Neki most mennie kellett ugyan, de ha neked is eljön majd az időd, akkor újra találkozhattok egymással. Ám addig is, ő ugyanúgy érzékel téged tovább, illetve érzékeli a feléje küldött gondolatidat és érzelmeidet is. Nem gondolja a legkevésbé sem, hogy nem törődnél vele, hisz érzi ő is, hogy nagyon szereted és hogy nagyon hiányzik neked.
Megérti a fájdalmad, de mégis azt szeretné a legjobban, ha te is minél inkább elfogadnád azt, amit már ő is tud (amiről fentebb írtam), s hogy ezáltal minél inkább nyugodtnak és (a körülményekhez képest) boldognak lásson téged.
Tudom úgy tűnik nem is törődok Vele ez nem igaz mert nagyon szeretem és iszonyúan hiányzik csak szeretném tudni hogy mibe halt bele mert előtte egy hónappal a munkahelyen valami történt a lábával és az orvos csak rá nézett nem küldte el sem rongetre sehova azt mondta elszakadt a lábasba az izom maradjon otthon és pihenjen. Azért azt gondolom hogy valami baj történt akkor csak senki nem figyelt rá. Köszönöm válaszát. Szép estét kívánok. Ida
Tudom úgy tűnik nem is törődok Vele ez nem igaz mert nagyon szeretem és iszonyúan hiányzik csak szeretném tudni hogy mibe halt bele mert előtte egy hónappal a munkahelyen valami történt a lábával és az orvos csak rá nézett nem küldte el sem rongetre sehova azt mondta elszakadt a lábasba az izom maradjon otthon és pihenjen. Azért azt gondolom hogy valami baj történt akkor csak senki nem figyelt rá. Köszönöm válaszát. Szép estét kívánok. Ida
Szép estét! Én csak arra lennék kíváncsi mivel egyik percről a másikra halt meg a párom hogy miért hagyott itt és ha már itt hagyott akkor miben halt meg. Köszönöm válaszát. Üdv ida
Ha nem bánod, tegeződjünk, jó?
Az ismereteim szerint a testi halál mindenkinek egy elrendelt időpontban következik be, mely időpont a most megélni szükséges sorsút szerves részeként kerül kijelölésre, még odaát. Az öngyilkosság annyiban más, hogy ez esetben a távozás időpontját nem odaát a lélek a szellemi segítőivel határozza meg (az ottani tudatosságukkal), hanem a mostani személyiség (a jóval szűkebb tudatosságával). Tehát mindenféleképpen ellenjavallt. A lélek bár tudja a leszületése előtt, hogy leendő életében közel kerül majd az öngyilkossághoz, illetve annak esélyével is, de mégis bízik abban, hogy azt majd elkerülni képes lesz. Hisz tudja, hogyha mégis bekövetkezik, akkor azt a problémát, mely elől ily módon elmenekült, később újra kell vállalnia.
Teljesen egyéni helyzet függvénye azonban, hogy egy öngyilkosságot elkövető lélek a távozása után mennyi idő múlva tér vissza a szellemvilágba, mennyire lesz tudatos, illetve hogy milyen mértékben hat a még itt élőkre.
Kedves Tamás!
Köszönöm a lehetőséget.
Napokban sokat agyalok egy bizonyos dolgon.
Ha valaki önkezűleg vetett véget az életének. Lehetséges, hogy a gyerekeire tapad ezzel elszíva az energiájukat?
Mi lesz az ő "sorsuk"? Mindenki életében van kezdet és vég.
Viszont kérdés, hogy sorsunk mikép van megírva, lehet e a vég az önkezűség? Vagy ott már ő maguk nyúlnak bele?
Itt kell e maradniuk míg az eredeti vég be nem következne? Utána fejezik be a bojongásukat?
Válaszát elóre is köszönöm.
@gond/ol/a:
Sosem véletlen az, hogy milyen (ilyen jellegű) képességekkel élünk itt és hogy mikor, mennyi ideig. Ez mind szerves része annak az életútnak, amit itt és most meg kell élnünk, tapasztalnunk, s melyet a leszületésünk előtt elterveztünk.
E képességek közös nevezője pedig, hogy a testi érzékszervek nem teljesen árnyékolják le a lélek érzékszerveit, így többet tapasztal és észlel az adott személy a világból (a fizikai világon túli világból), mint a legtöbben általában.
Tudatos tudat
Utolsó kommentek:
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2022.08.18. 17:03:04
Bejegyzés: Egyensúly és karma
thoomas26 2022.07.16. 05:41:27
Kedves Anna!
Köszönöm, hogy megosztottad a saját ez irányú tapasztalataidat! Mely kiválóan mutatja, miszerint a test halála előtt a lélek már elkezdi az elválását a testtől, így képessé válik újra érzékelni olyan dolgokat, melyeket testi életében nem tudott - így például azon lelkeket, akik elé érkeznek, hogy fogadják őt, hogy átsegítsék őt a szellemvilágba.
Bejegyzés: A lehetőségek, mint a legtökéletesebb üzenetek - odaátról
Anna Bolcso 2022.07.15. 18:52:16
Bejegyzés: A lehetőségek, mint a legtökéletesebb üzenetek - odaátról
thoomas26 2022.05.05. 14:40:19
Alapvetően úgy gondolom, hogy mindannyian lelkek vagyunk tehát, akik a létezésük jelen (reinkarnációs) szakaszán testi életek sokaságát élik. Hol testben létezünk a fizikai világban, s hol test nélkül a szellemvilágban. Ez utóbbi az igazi otthonunk. A testi életek során úgymond iskolában vagyunk, ahol azt kell megtanuljuk, hogy noha különálló lények vagyunk, de a Forrásban, Istenben való összekötöttségünk révén egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. Idejövünk tehát szabad akarattal és először tiszta lappal. Aztán a mindenkori tetteink folyamatos visszahatása (karma) révén elindulunk egy tanulási, fejlődési folyamaton, mely rendkívül hosszú, de előbb-utóbb mindenki a végére ér. Mivel ezen utak érthetően teljesen egyéniek, így minden lélek egyéni karmikus előzményekkel is rendelkezik mindenkor. A testi leszületés előtt minden lélek a saját karmikus előzményei alapján készíti el (a szellemi segítőivel) a jelen élete tervét, melyet itt aztán megél.
Bejegyzés: Mi is az a reinkarnáció és ki is az, aki reinkarnálódik?
felacso 2022.05.05. 13:29:01
Bejegyzés: Mi is az a reinkarnáció és ki is az, aki reinkarnálódik?
felacso 2022.05.05. 13:28:01
Bejegyzés: Mi is az a reinkarnáció és ki is az, aki reinkarnálódik?
felacso 2022.05.05. 13:26:03
Bejegyzés: Mi is az a reinkarnáció és ki is az, aki reinkarnálódik?
thoomas26 2022.05.02. 14:18:32
Kedves Magdolna!
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj, ugyanakkor nagyon örülök, hogy egy ilyen megérintő és meghatározó spirituális élményben lehetett részed. Természetesen fontos, hogy ne képzeljünk bele mindenbe azonnal spirituális vonatkozást, azonban a te esetedben teljesen egyértelmű a kapcsolat az apukád felé tett kérdésed és anyukád állapotának jelentős javulása között. Az történt tehát, hogy anyukád sorsútjában és a te sorsutadban is benne lehetett egy ilyen megtapasztalás, így a kérésedet teljesíthették odaátról. (Bár más szellemi segítőd is lehetett, de bizonyos, hogy apukád volt.) Azt gondolom, hogy ez a megélés után jelentős lépést tehettél a hittől a tudás felé, a túlvilágot illetően - s egyik oka épp ez volt, hogy mindez megtörténhetett. Érthetően fájó, hogy anyukád közel sem ilyen befogadó a spiritualitás irányába, azonban ezt muszáj elfogadnod. Egyszerűen ő még (lelki fejlettségben) nem tart ott, ahol te, neki még nem jött el az idő arra, hogy testi életében is képes legyen elfogadni az igazi önvalóját. Mindenkinek érdemes gondolatébresztőt nyújtani a túlvilágot illetően, azonban aki ez elől teljesen elzárkózik, azt tiszteletben kell tartani.
Üdv: Tamás
Bejegyzés: Amikor tanítást kapunk odaátról
Csata Magdolna 2022.05.01. 20:54:41
Bejegyzés: Amikor tanítást kapunk odaátról
thoomas26 2022.01.07. 19:04:44
Kedves Prime1977!
Teljesen érthető a kérdésed, és az is, hogy nem tudsz teljes mértékben hinni a túlvilág létezésében. Valóban sokan úgy gondolják, semmi közvetlen bizonyíték nincs rá, és csak azért találták ki az emberek, hogy nyugtassák magukat, mert nem tudják elképzelni, elfogadni, hogy egyszer mindennek vége.
Sok helyen írom, hogy én senkinek sem szeretném feltétlen megváltoztatni a világképét, hitrendszerét, illetve azt is sok helyen írom, hogy teljesen biztosat valóban akkor tudunk csak meg, amikor már mi is ott leszünk.
Tény, hogy igazán az tudja elfogadni a túlvilág létezését, aki maga is rendelkezik saját, meggyőző és meghatározó ez irányú élménnyel, de legalábbis a világképébe egyébként belefér az esetleges létezése.
Én számos olyan élményen keresztül mentem, melyek számomra bizonyították azt, hogy a létezésünk nem korlátozódik a legkevésbé sem jelen testi életünkre. Nyilván lehetnek kisebb-nagyobb pontatlanságok abban, amiket leírok, már csak azért is, mert a túlvilág leírására nincsenek földi fogalmaink, mégis szeretnék rávilágítani, hogy nem csak a fizikai világ létezik, s hogy valójában nincs olyan, hogy halál. Ezt számomra sok élmény bizonyította, illetve úgy vélem, hogy aki kellően nyitott, az nagyon sok bizonyítékot talál erre. Erre próbálok tehát rávilágítani olyan emberek számára, akik efelé nyitottak.
Nem kérem tehát, hogy higgyenek ebben mindenképpen, de aki nyitott rá, szeretnék gondolatébresztést adni, akik pedig hisznek benne, azoknak megerősítést.
Mindazt amit leírok, az eddig megélt saját élményeimből, megszerzett ismereteimből és a szellemi közléseimből merítem.
Igen, valóban sokan úgy hiszik, hogy bizonyos spirituális élmények, akár a halál közeli élmények csupán az agy játékai, illetve eddig nem ismert működései lehetnek. Azonban aki kellően nyitott ez irányba és kellően bele is ássa magát a témába, akkor bizony hamar rá fog jönni, hogy vannak olyan megélések is, melyeket egész egyszerűen nem lehet erre fogni, és melyek bizony valóban azt bizonyítják, hogy a lélek, a tudatunk, a testünktől függetlenül is létező.
Egy cikkemet ajánlanám figyelmedbe:
tudatostudat.blog.hu/2016/11/01/bizonyitekok_lelkunk_tulvilagi_letezesere
Itt pedig arról olvashatsz, hogy milyen élmények indítottak el azon az úton, melyen végül elfogadtam a túlvilág létezését (ez egy hosszabb, 12 részes írás):
tudatostudat.blog.hu/2018/01/09/sajat_spiritualis_utam_igaz_tortenete
Bejegyzés: Mi történik a lélekkel a testi halála után?
prime1977 2022.01.06. 21:24:17
Honnan veszed amúgy ezeket amiket írsz?
Nagyon szép és jól is hangzik mindez, de erre semmi bizonyíték.
Ezt senki nem tudja, hogy mi van ha az ember meghal, mármint hogy van-e utána valami egyáltalán.
Tudom nem logikus, hogy meghalunk és vége mindenek, de ez megint csak emberi fajta gondolkodás.
Mindent kitalálnak már az emberek.
Feltehetően semmi nincsen a halál után, kikapcs.
Nincsen agyi tevékenység, a levegővel nem tudsz gondolkozni.
Szóval csak akkor tudjuk meg mi van a halál után miután meghaltunk.
De akkor is csak akkor tudunk valamit meg, ha van a halál után valami, ami sajnos nem nagyon hihető.
Az agyunkat nem ismerjük.
Rengeteg dolgot tud produkálni, rengeteg mindent tudunk tapasztalni életünk során.
De ez mind az agy játéka, szerintem.
Bejegyzés: Mi történik a lélekkel a testi halála után?
thoomas26 2021.11.23. 12:29:21
Köszönöm szépen a tartalmas hozzászólásod, s hogy mindezt megosztottad!
Bejegyzés: Az öngyilkosságról...
Semper 2021.11.22. 16:12:04
Talán számodra is érdekes.
Üdv
t.me/foldatalakulasa
Öngyilkosság ? - kérjük, ne is gondolj rá!!!
Halhatatlan szellem vagy
Brian Foster
1 órával ezelőtt
Nekünk, spiritisztáknak, azt tanítják, hogy ebben az életben vagy a következőben meg kell fizetnünk az általunk elkövetett hibákért. De az öngyilkosság esetében azonnal megfizetsz. Andre Luiz 1944-ben megjelent első könyvében, a Francisco Chico Xavier által pszichografált Nosso Larban, Andre meghal:
"Valójában úgy éreztem magam, mint egy rab, aki a borzalom sötét rácsai mögött rekedt. A hajam égnek állt, a szívem hevesen kalapált, és mereven rettegtem, gyakran kiabáltam, mint egy őrült. Kegyelemért könyörögtem, és a lelkemet eluralkodó fájdalmas csüggedés ellen kiáltottam. De amikor hangos kiáltásaim nem találtak könyörtelen csöndre, siránkozó hangok válaszoltak rájuk, amelyek még az enyémnél is szánalmasabbak voltak. Máskor baljós nevetés szakította fel az uralkodó csendet. Azt hittem, hogy valami ismeretlen társam odakint az őrület foglya. Ördögi alakok, hátborzongató arcok, állatszerű arcok jelentek meg időről időre, fokozva pánikomat. Amikor nem volt koromsötét, a tájat mintha kísérteties fényben fürösztötték volna, mintha sűrű ködbe burkolózott volna, amelyet messziről melegítettek a napsugarak."[i].
Szörnyen hangzik. Andre mesélte, hogy emberek jöttek hozzá, és azt kiabálták: "Öngyilkos!", de tudta, hogy nem követett el öngyilkosságot. Csak akkor jött rá, hogy öngyilkos volt, "öntudatlan öngyilkos", ami arra utal, hogy ivott és halálra kurvázta magát (pontosabban a szifilisz és a májkárosodás végzett vele), amikor a Nosso Lar szellemei megmentették. Andre addig maradt ezen a helyen, amíg végül leborult, és Isten kegyelméért és bocsánatáért könyörgött.
Egy másik, 1955-ben megjelent könyvben, Camilo Candido Botelho öngyilkos emlékirataiban, amelyet Yvonne A. Pereira pszichografált, Camilo, aki híres portugál író volt, 1890. június 1-jén öngyilkos lett. Arról a tájról ír, ahol magára talált:
"Kanyargós szurdokaiban és baljós barlangjaiban a szellemek, akik valaha emberek és nők voltak a földön, úgy üvöltöttek, mint felbőszült démonok hordái, akiket a kínzó szenvedések teljesen felfoghatatlan intenzitása és furcsasága őrjített meg.
Azon a szörnyű helyen a halálraítéltek kétségbeesett szemei képtelenek voltak észrevenni egy fa legcsekélyebb szelíd körvonalát is, amely tanúskodhatott volna kétségbeesésük óráiról; vagy bármilyen vigasztaló tájat, ami elterelhette volna figyelmüket a szurdokok fárasztó szemléléséről, ahová az életnek a legfőbb borzalmon kívül más kifejezése nem juthatott be!
A bűzös, sötét koromszerű anyaggal borított talaj mocskos, pasztaszerű, csúszós és visszataszító volt! A nehéz levegő fullasztó, jeges és fenyegető felhőkkel sötétített, mintha véget nem érő viharok dübörögnének körülötte. Amikor belélegeztek, az ott bezárt szellemek fuldokoltak, mintha a hamunál és a mésznél is mérgezőbb porszerű anyag betört volna a légutakba, és olyan kínzással kínozta volna őket, amely elképzelhetetlen egy olyan emberi elme számára, amely a Nap dicsőséges fényéhez - ehhez az égi ajándékhoz, amely minden nap megáldja a Földet - és az üdítő szellők életadó áramlataihoz szokott, amelyek felélénkítik a bolygó lakóinak fizikai testét."[ii]
A nap hiánya, a szánalmas teremtmények jelenléte, a mocsok, mind közös mindkét élményben. Nem egy jó hely. A szellemvilág bizonyára olyan helyet akart teremteni, amely rosszabb, mint az, ami arra a következtetésre késztetett, hogy a halál jobb alternatíva lenne.
Miért vár ilyen fájdalom az öngyilkosokra és azokra az emberekre, akik halálra isszák, drogozzák vagy szétfüstölik magukat? Mert amikor újjászületünk, elvárják tőlünk, hogy átéljük a megpróbáltatásainkat, a leckéinket. Az a cselekedet, hogy kimaradunk ezekből a tanórákból, nem megengedett opció.
Azt mondják nekünk, hogy amikor valaki öngyilkosságot követ el, általában annyi évig tartózkodik ezen a szörnyű helyen, ahány évig normális esetben élt volna. Ezért kötelességünk, hogy a megbeszélt élettartamunkig éljünk.
Mivel sokan közülünk részt vesznek a megpróbáltatások feltérképezésében, amelyeket a földön való inkarnációnk során át kell élnünk.
Nem szabad elfelejtenünk, ahogyan azt Chico Xavier pszichografált könyveiben és Allan Kardec könyveiben sokszor elmondták, nem kapunk olyan megpróbáltatásokat, amelyeken nem tudunk győzedelmeskedni. Bár az út lehetetlennek tűnhet, mindig van módszer a sikeres kijutáshoz. És mellesleg, tartsd meg a jó hozzáállást az egész megpróbáltatás alatt, és akkor bónuszpontokat kaphatsz.
Tudd meg, miért mész keresztül az életedben előforduló megpróbáltatásokon, olvasd el A probléma a megoldás - 7 életbonyodalom, amelyet azért küldtek, hogy próbára tegyen és tanítson téged.
[i] Xavier, F. C., Nosso Lar, EDICEI, 17. o.
[ii] Pereira, Y. A., Egy öngyilkos emlékiratai, EDICEI, 19-20. o.
Bejegyzés: Az öngyilkosságról...
thoomas26 2021.10.11. 06:31:57
Szép napot!
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj.
Az ismereteim szerint a testi halál mindannyiunk számára egy előre elrendelt időpontban következik be. Amikor ide leszületünk, egy, a lelki, karmikus előzményeink alapján megtervezett sorsúttal érkezünk, melynek egyik eleme az innen való távozásunk időpontja is. Szellemi szempontból tehát nem létezik véletlen vagy váratlan testi halál. Az akkor következik be, amikor annak az elrendelt ideje eljön. Hogy miért pont akkor s úgy következik be, ahogy, konkrét okai vannak, de ezeket főként odaát fogjuk (újra) megérteni és átlátni.
Földi szemmel tűnhet ugyan értelmetlennek és céltalannak, illetve véletlennek egy távozás, valójában a léleknek eljön az idő, hogy vissza kell térnie a szellemvilágba. Oda, ahonnan a leszületés előtt ide érkezett, ami az igazi otthonunk, s ahova mindannyian visszatérünk, ha innen távozunk. A távozás minden körülménye (nagyon leegyszerűsítve fogalmazva) csupán eszköze a sorsnak, hogy maga a távozás megtörténjen.
Nagyon fájó, hogy a párod ilyen hirtelenséggel távozott, s az is, hogy látszólag értelmetlen módon. De mindenképpen aláhúznám tehát, hogy az ismereteim szerint neki ott és akkor eljött az idő, hogy visszatérjen a szellemvilágba, azt elkerülni nem lehetett volna.
Nagyon fontos tudnod továbbá azt is, hogy az elválásotok nem csak hogy nem volt véletlen, de nem is volt végleges. Neki most mennie kellett ugyan, de ha neked is eljön majd az időd, akkor újra találkozhattok egymással. Ám addig is, ő ugyanúgy érzékel téged tovább, illetve érzékeli a feléje küldött gondolatidat és érzelmeidet is. Nem gondolja a legkevésbé sem, hogy nem törődnél vele, hisz érzi ő is, hogy nagyon szereted és hogy nagyon hiányzik neked.
Megérti a fájdalmad, de mégis azt szeretné a legjobban, ha te is minél inkább elfogadnád azt, amit már ő is tud (amiről fentebb írtam), s hogy ezáltal minél inkább nyugodtnak és (a körülményekhez képest) boldognak lásson téged.
Bejegyzés: Úgy érzed, hogy nem tudtál kellőképpen elbúcsúzni egy eltávozott szerettedtől?
Király Ida Maria 2021.10.09. 20:20:55
Bejegyzés: Úgy érzed, hogy nem tudtál kellőképpen elbúcsúzni egy eltávozott szerettedtől?
Király Ida Maria 2021.10.09. 20:20:04
Bejegyzés: Úgy érzed, hogy nem tudtál kellőképpen elbúcsúzni egy eltávozott szerettedtől?
Király Ida Maria 2021.10.09. 20:11:27
Bejegyzés: Úgy érzed, hogy nem tudtál kellőképpen elbúcsúzni egy eltávozott szerettedtől?
thoomas26 2021.08.30. 14:56:35
Kedves Zsófili!
Ha nem bánod, tegeződjünk, jó?
Az ismereteim szerint a testi halál mindenkinek egy elrendelt időpontban következik be, mely időpont a most megélni szükséges sorsút szerves részeként kerül kijelölésre, még odaát. Az öngyilkosság annyiban más, hogy ez esetben a távozás időpontját nem odaát a lélek a szellemi segítőivel határozza meg (az ottani tudatosságukkal), hanem a mostani személyiség (a jóval szűkebb tudatosságával). Tehát mindenféleképpen ellenjavallt. A lélek bár tudja a leszületése előtt, hogy leendő életében közel kerül majd az öngyilkossághoz, illetve annak esélyével is, de mégis bízik abban, hogy azt majd elkerülni képes lesz. Hisz tudja, hogyha mégis bekövetkezik, akkor azt a problémát, mely elől ily módon elmenekült, később újra kell vállalnia.
Teljesen egyéni helyzet függvénye azonban, hogy egy öngyilkosságot elkövető lélek a távozása után mennyi idő múlva tér vissza a szellemvilágba, mennyire lesz tudatos, illetve hogy milyen mértékben hat a még itt élőkre.
Bejegyzés: Miben tudok segíteni Neked?
Zsófili 2021.08.29. 23:01:12
Köszönöm a lehetőséget.
Napokban sokat agyalok egy bizonyos dolgon.
Ha valaki önkezűleg vetett véget az életének. Lehetséges, hogy a gyerekeire tapad ezzel elszíva az energiájukat?
Mi lesz az ő "sorsuk"? Mindenki életében van kezdet és vég.
Viszont kérdés, hogy sorsunk mikép van megírva, lehet e a vég az önkezűség? Vagy ott már ő maguk nyúlnak bele?
Itt kell e maradniuk míg az eredeti vég be nem következne? Utána fejezik be a bojongásukat?
Válaszát elóre is köszönöm.
Bejegyzés: Miben tudok segíteni Neked?
thoomas26 2021.07.28. 16:41:06
Sosem véletlen az, hogy milyen (ilyen jellegű) képességekkel élünk itt és hogy mikor, mennyi ideig. Ez mind szerves része annak az életútnak, amit itt és most meg kell élnünk, tapasztalnunk, s melyet a leszületésünk előtt elterveztünk.
E képességek közös nevezője pedig, hogy a testi érzékszervek nem teljesen árnyékolják le a lélek érzékszerveit, így többet tapasztal és észlel az adott személy a világból (a fizikai világon túli világból), mint a legtöbben általában.
Bejegyzés: Különleges képességeink