Előző cikkemben, itt írtam az abortuszról, spirituális megközelítésből, melyből kiderült, hogy bizonyos karmikus terheket vehet magára az, aki abortuszt követ el. Mindezek mellett felmerülhet a kérdés, hogy a fogamzásgátlás is egy napon említhető-e a magzatelhajtással?

Minden bizonnyal nagyon sokakat érint mindez a világ fejlettebb országaiban - így nálunk is. Nyilvánvalóan nem egyenrangú egyáltalán, hogy eleve lehetetlenné tesszük egy lélek leszületését, s mintha már ezután "vágnánk" el az életvonalát. A kérdés megválaszolása mégis nagyon messze visz. A fogamzásgátlás a mai felfogásunk szerint igenis létjogosult, sőt nagyon idegennek éreznénk azt, hogy ne éljünk vele. Ugyanakkor - bármilyen hihetetlenül is hangzik - neki (is) köszönhetjük azt, hogy a demográfiai valamint az egészségügyi helyzetünk olyan, amilyen. Miért is mondom ezt? 100 évvel ezelőtt még (s azelőtt bármikor) az volt a természetes, hogy 10 és afölötti gyermeket is vállaltak a szülők, melyből igaz, hogy 2-3-4 élte meg a felnőttkort, viszont az a legerősebb, legrátermettebb néhány volt. A többiek meghaltak, gyermekágyi betegségekben, járványokban, s nyilván háborúkban is. (Nem azért írom ezt persze, mert ezeket vágynám vissza.) Aki viszont megélte a felnőttkort - s a természet gondoskodott róla, hogy elegendően éljék meg a felnőttkort -, az bizton a legerősebb szervezetű volt (hiszen kiállta úgymond az élet próbáit), s a legnagyobb garancia volt arra, hogy a lehető legtökéletesebb, legrátermettebb utódokat hozza majd a világra. A természet ugyan, ilyen szempontból barbárnak és kegyetlennek tűnik, mégis el kell fogadjuk, hogy ezen a szintű fizikai világban ez így működik. S a Földön minden faj így maradhat fenn hosszú távon, aki ettől a rendtől eltér, az eltűnik.

Mi ebbe a rendbe nyúltunk bele a világ fejlettebb "felén", s nézzük csak, mit értünk el vele. Számos betegséget felszámoltunk, az elérhető életkort, és bizonyos esetekben az életminőséget is, jócskán megnöveltük. Ugyanakkor számos más betegséget elő is idéztünk ezzel, s meglepődve tapasztalhatjuk, hogy az életminőség sem jár együtt nagyon sok esetben az élethosszal. (A krónikus, éveken, évtizedeken át nyúló betegségekkel való együttélést nem nevezhetnénk sikeres élethossz növelésnek.) Mivel elérte az orvostudomány, hogy szinte minden megszületett egyén képes megérni a felnőttkort, olyanok is, akik egyébként nem élnék azt meg, ők a szervezetük gyengesége folytán számos betegségre lesznek hajlamosak, ráadásul mivel sok esetben a szülők egyetlen gyermekéről van szó, illetve a már felnőtt gyermek is lehetséges, csak egy gyermeket fog szülni, még inkább leszűkíti a lehetőségét a természetes kiválasztódás törvényeinek. Nagyon nehéz kérdés ez egyébként, hiszen itt már arról (is) beszélünk, van-e jogunk megmenteni egy olyan babát, aki egyébként meghalna - de persze erre a válasz, hogy egyértelműen igen. Természetesen azért van értelmünk, hogy használjuk azt, s azért van lehetőségünk is arra, hogy technikánk lehessen, hogy éljünk vele. Minden értelmi képességet azért kaptunk, hogy éljünk vele, de úgy, hogy a jóra használjuk fel. Ám jelenleg a mi világunkban ez nagyon kevésé van így, jelenleg sajnos valamennyi technikánkkal visszaélünk, önös érdekekre használjuk fel, s velük elpusztítjuk lassanként a fizikai világunkat. Ez is mind visszahat ránk majd, hiszen a legtöbbünk ide fog visszaszületni a következő életében is, de ennek kifejtése már egy másik téma lenne..

Szóval mit is ért el a fejlettnek mondott világ? Hosszabb, de sok esetben egyre gyötrelmesebb életet élhetünk, régi betegségek helyett újabbakkal kínlódunk. S egyre csak fogyunk. (A világ fejlettnek mondott népeire gondolok.) Miért? Mert használtuk az istenadta értelmünket, a technológiánkat, csak egyrészt nem a jóra, másrészt a Földön lévő természet ellen fordulva, annak alapvető törvényeit felülírva. A fogamzásgátlással is a természet törvényeibe nyúlunk bele, s azzal az eredménnyel, hogy lassan kihalás fenyegeti azt a fajt, mely nagy mértékben él vele. (Ezt bárki láthatja, tapasztalhatja, ha szétnéz a világban, demográfiai értelemben.) Ismét mondom, nehéz kérdés. Ma már el sem tudnánk képzelni, hogy újra visszatérjünk a régi (család)modellekhez például, de jól látható, hogy nem vagyunk a helyes úton a jelenlegi életvitelünkkel - s ebbe a fogamzásgátlás is beletartozik -, s így nem leszünk hosszú életűek, már ami a fajunkat illeti. Érthető, ha ma már nehézkes volna elképzelnünk, hogy annyi gyermekünk legyen, amennyit az "Isten megad", s hogy újra generációk éljenek egymással közös háztartásban, hogy a nők fő szerepe a háztartás és gyermeknevelés, míg a férfiaké az eltartás legyen, de újra hangsúlyozom, a természetet nem érdekli az, hogy valaki miért és milyen megfontolásból tér el a rendjétől - aki eltér, azt kirekeszti. S ezt itt, a Földön, testben, a természet részeként élve bizony kénytelenek vagyunk elfogadni. Egy apró megjegyzés: nyilván előző mondatomban sokaknak visszásul hangzik, hogy a nőket elsősorban a gyermeknevelésre és a nem a munka világában való részvételben tartom elképzelhetőnek. A félreértések elkerülése végett, ez nem azt jelenti, hogy a nőket bármiféle módon is meg kívánnám különböztetni vagy lealacsonyítani a férfiaktól. Nem, mind a két nemű ember egyenrangú fél, e hivatásmegosztást pedig a természet diktálja. Ráadásul neme pusztán a testnek van. A lélek se nem nő, se nem férfi. Választott életfeladattól függően vagyunk egyszer férfiak, máskor nők. Tehát kölcsönösen tisztelnünk kell egymást, hiszen mindannyian voltunk és leszünk is mindkét oldalon, ha a másikat bántjuk, magunkat is bántjuk. De el kellene fogadnunk, hogy a természet rendjéhez (is) igazodjunk, a választott nemünkhöz mérten, az adott életünkben.

Írtam már másutt, az ember kettős lény itt a fizikai világban. Szelleme isteni, s a szellemvilághoz tartozik, teste azonban állati, s a fizikai természet része, annak törvényei szerint létezik. Az embernek e kettő között kell egyensúlyt találnia. Megadni a tiszteletet a természet törvényeinek is (ameddig ilyen szintű fizikai világban él), ugyanakkor megfelelni a szellemi törvényeknek is. S visszatérve az alapkérdéshez, jó-e, ha fogamzásgátlást alkalmazunk, a válasz, hogy többet ártunk vele, mint segítenénk. Ha igazán pontosan szeretnék rá válaszolni, akkor azt lehetne mondani, hogy bár nem a legnagyobb bűnök egyike, s természetesen érthető, ha ma ezt sokan nem tudnák és nem is akarnák elhagyni az életükből, mégsem helyes módszer. S ha kicsit finomítva kellene rá válaszolni, akkor azt mondanám, hogy ugyan lehet létjogosultsága, de nem abban a formában és mértékben, ahogy ma használjuk. Hiszen, mint mondtam, az értelmet (ami egyáltalán a fogamzásgátlás feltalálásához is kellett) nem véletlen kaptuk. Hanem azért, hogy használjuk, s hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle másoknak és magunknak, azonban jelenleg nem erre használjuk - s valószínűleg itt a baj. Ezt a családszabályozási módszert legtöbbször arra használjuk, hogy önös érdekünk miatt, saját kényelmünket nézzük, valamint hogy Istent játszva, mi döntsük el, hány gyermeket is adjon nekünk az ég. Nem egyedül vagyunk ebben hibásak és felelősek, hiszen maga a fejlett világ, s főként a fogyasztói társadalom égisze alatt kialakított világképe tett bennünket ilyenné, s hozta mindezt magával, sőt sok esetben el is lehetetleníti azt számunkra, hogy természetközeli módon éjünk. De ettől függetlenül persze mi is részesei vagyunk e tettnek. Amikor a testi életünk végeztével, visszatérve a szellemvilágba, át kell értékelnünk majd az éppen hátrahagyott életutunkat, az a kérdés lesz majd a mérvadó ez esetben is, hogy "mi az, amit megtehettem volna, de mégsem tettem meg, hogy másoknak és magamnak jobb legyen?"

Ha abortusszal vagy fogamzásgátlással (sőt még a védőoltások is ide tartoznak) kivédünk betegségeket vagy leszületni kívánó lelkeket, melyek karmikusak lettek volna, azt csak elodázzuk, de el nem kerüljük valójában. Semmi esetre sem szeretném azonban, ha azt gondolná valaki, hogy a védőoltások ellen írok, ugyanis jelen (családszabályozási) körülményeink mellett igenis használni kell őket, de tény, hogy az azzal kivédett betegségek vagy elodázódnak, akár életeken át ívelően is, vagy más betegségek formájában jelentkeznek - s utóbbi tökéletesen látszik napjaink egészségügyi állapotán.

S végül, mi lehetne a megoldás akkor? Ha összevetjük, hogy a természet törvényeivel sem mehetünk szembe, viszont az istenadta értelmünket is használnunk kell, ami különböző technológiák kifejlesztését teszi lehetővé, akkor nehéz kérdésnek tűnhet, hogy milyen mértékben alkalmazhatunk fogamzásgátló módszereket? Hiszen ha újra hagynánk teljesen mindent a természetre, akkor feleslegessé válna az értelmünk, így viszont, ahogy most teszünk, lassan a természet válik feleslegessé, ami nem lehetséges alternatíva persze, s ezt a természettel való szembefordulást már ma is érezhetjük a bőrünkön. Így minden bizonnyal egy arany középút lenne a helyes, amikor csak a legszükségesebb esetben avatkoznánk be a természet rendjébe, s akkor is csak jó szándékkal vezérelve, mely által így a lehető legkevesebb ártást okoznánk másoknak és magunknak is. Nagyon nehéz ebben megfelelni a ma emberének, hiszen a körülményeink alapjaiban változtak meg az elmúlt, csaknem 100 évben. Minél inkább szembefordulunk a természettel, annál jobban kicsúsznak a kezünk közül a dolgok - már ami a fizikai világban való fennmaradásunkat illeti - ugyanakkor mégis feladatunk (lenne) a természethez való visszatalálás, kinek-kinek a lehetőségeihez mérten. Teljes tökéletességet itt sem várhatunk azonban, mint ahogy általában véve a teljes tökéletesedésünk sem célunk még többnyire, ebben a szintű fizikai világban. Így a célunk elsősorban az efelé való törekvés kell legyen. 

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.