Szinte mindenki - legalábbis a mi kultúránkban - egyöntetűen azt véli, hogy a karácsony Jézus születéséhez kötődő ünnep, szenteste napján pedig az ő születésnapjáról emlékezünk meg, mint évfordulóról. Az én ez irányú ismereteim és kutatásaim alapján azonban ez korántsem tűnik ilyen egyértelműnek. Az év ezen szakaszán jóval a kereszténység megjelenése előtt tartottak az emberek ünnepet, s jóval Jézus életét megelőzően is. Noha Jézus valós személyiség volt, azért a később létrejött egyházak számos információt alakítottak ki a saját szájuk íze szerint. (A különböző vallások hitelességéről a Valláskárosultak című cikkemben írtam bővebben.)

Jézus tehát valós személyiség volt, Emmánuel (Immánuel) Jézus néven, s egy különösen fejlett léleknek számított még mai viszonylatban is. Sőt, valószínűleg egyike volt azon lelkeknek, a földre valaha leszülető lelkek között, akik a legfejlettebbek voltak, s azért érkeztek ide, hogy az emberiségnek hatalmas tanításokat adjanak át. Ha ma élne, azt mondanánk róla, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező spirituális mester. Pontosan ezért helyezték őt később, különféle egyházak a tanításaik, eszmerendszereik középpontjába, azonban ahogy fentebb is említettem sok-sok torzítással. A torzításoknak persze az egyházak vezetőinek saját érdeke volt az oka, hiszen tanításaik kialakításában fontos szerepet töltött be az az igény, hogy a híveiket a félelemben tartás ősi eszközével irányításuk alatt tarthassák.

Az én ismereteim, s a szellemeim közlései alapján úgy tűnik, Jézus születése nem december 24.-ére esik, tehát karácsonykor nem az ő születésnapját ünnepeljük valójában. A közhitben elterjedt nézet valóságtartalma tehát meglehetősen ködös. Ami azonban tény, hogy az egész évet tekintve, december 23.-a az a nap, amikor a nappal hossza a legrövidebb. Egészen eddig a napig folyamatosan csökken a nappalok hossza, az éjszaka javára, s legelőször december 24.-én kezd el ez a folyamat megfordulni. December 24.-e az a nap, amikor a nappal hossza első ízben kezd el újra növekedni, s az éjszaka, a sötétség pedig csökkenni. Az e nap köré, már az ősidőkben is kialakult ünnepi hangulat esetében a világosságot (nappalt) és a sötétséget (éjszakát) szó szerint és képletesen is kell érteni. Az emberek tehát azt ünnepelték, hogy az éjszaka térnyerése végre megfordul és a nappal kezd el újra erősödni, másképpen szólva a világosság újra győzedelmeskedik a sötétség felett. Ezt az akkori emberek tehát főként a természetre értették, de nyilván a dolog szimbolikus, képletes értelme is fontos szerepet játszott, nyilván mindig is meg volt az igény az emberekben arra, hogy az elménkben is mind inkább a fény győzedelmeskedjen.

Természetesen Jézus, képletesen a fényt kívánta elhozni a Földre az életével, a tanításaival, s kívánta, hogy e világosság győzedelmeskedjen minél több ember tudatában a bennük lakozó sötétség felett. Minden bizonnyal ez az értelmezési kapcsolat az oka, amiért a későbbiekben Jézust összekapcsolták az év ezen napjával, s később ezt kezdték el terjeszteni.

Persze mindenkinek szíve joga, hogy melyik értelmezést tekinti elfogadhatónak a karácsonyt illetően (akár mindkettőt is), viszont nekem egyértelműen a cikkben foglaltak jöttek át az eddigi ismereteimből és a szellemeim közléseiből. Tehát Jézus születése valóban a fény eljövetele volt a világra, képletes értelemben, ugyanúgy, mint ahogyan december 24.-én a világosság kezd eljönni a világunkba. Jézus születése és december 24.-e között tehát valóban párhuzam vonható, de ez még korántsem jelenti azt, amit az egyházak álláspontjában ismerhetünk.

Egy tehát bizonyos; ilyenkor valóban megfordul a kocka, s valóban a világosság (a nappal) győzedelmeskedik végre a sötétség (éjszaka) felett - ezt bárki ellenőrizheti egy egyszerű asztali naptár segítségével is -, tehát ebben az egyben biztosan hihetünk. S a lényeg, hogy ezt mindenképpen ünnepelni kell, erről mindenképpen szükséges megemlékezni, ám még fontosabb, sőt a legfontosabb, hogy ezt magunkban is gyakoroljuk! Ezt magunkba is ültessük át. Tehát igyekezzünk minél inkább világosságot gyújtani magunkban, minél inkább a fénynek teret adni magunkban a sötétséggel szemben. Mit is jelent ez? Minél inkább olyan gondolatokat, érzelmeket sugározni ki magunkból, minél inkább olyan szavakat kiejtenünk és olyan tetteket elkövetnünk, ami pozitív előjelű, ami a fényt, az isteni minőséget szimbolizálja. Minél inkább felismerni az isteni igazságot, miszerint bármit is teszel másokkal, azt valójában magaddal teszed, így csak olyat tégy másokkal (és magaddal is), amit szeretnél, ha mások tennének veled.

Jézusnak is ez volt az egyetlen fő tanítása (szeresd felebarátodat mint tenmagadat), s ez volt az az isteni fény, az a krisztusi minőség, melyet kisugárzott magából a külvilágba. Kívánatos, hogy minél többen kövessük ezt a példát, de ne csak karácsonykor. Karácsonykor (tehát összhangban a fentebb említett természeti, csillagászati jelenséggel) emlékezzünk meg erről, ünnepeljük meg ezt a tanítást és ezt az igazságot, de a lényegét végül igyekezzünk kiterjeszteni az év valamennyi napjára. Jézus tanítását és a természet e szimbolikus jelenségének üzenetét így tudjuk ugyanis a legjobban megfogadni.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.